Posted by Gellért András
>Olyan országban élünk, ahol mindenki szid mindenkit, nem kizárólag a megélhetési hiénákra gondolok, mert ők éjjel-nappal üvöltenek, fröcskölik ki magukból a fekáliát, ez a melójuk, hanem a békésnek hitt civilek, akik ugyan mutathatnának némi empátiát, de nem, immár mintakövetővé válva ők is beszólnak. Mikor, kinek. Mert joguk van hozzá, gondolhatják magukban.
>Olyan országban élünk, ahol mindenki szid mindenkit, nem kizárólag a megélhetési hiénákra gondolok, mert ők éjjel-nappal üvöltenek, fröcskölik ki magukból a fekáliát, ez a melójuk, hanem a békésnek hitt civilek, akik ugyan mutathatnának némi empátiát, de nem, immár mintakövetővé válva ők is beszólnak. Mikor, kinek. Mert joguk van hozzá, gondolhatják magukban.
Hogy nekem is jó legyen a közérzetem, egy kolléga tett egy “kedves” megjegyzést, hónapok óta nem találkoztunk, hogy “te sem lettél soványabb”, vagyis híztál öreg, nem is tudtam frappánsan válaszolni, csupán megkérdeztem tőle, hogy van-e más témája, ha igen, akkor beszéljen vagy kérdezzen arról, de a minősítésből köszike nem kérek. Ha nem lennék ennyire fásult, talán visszaszólhattam volna, mert az illető látványosan terebélyesedik, de egyrészt kiver a víz a testminősítéstől, továbbá tényleg rettenetesen unom ezt a fajta pofátlanságot.
Ám nem is ez foglalkoztat igazán, bár még dolgozik bennem a folyosón elhangzott megjegyzés, hanem a biciklis-autós egymásnak feszülés, amit nyilván tovább élez a karókkal védett kerékpársávok létrehozása. Rendben, virágozzék minden virág, közlekedjünk két vagy négy keréken. Azt sem vitatom, óvni kell a két keréken közlekedőket. Nem hencegésként írom, de tényleg odafigyelek rájuk, hiszen az egész ifjúságomat egy Csepel kempingbicikli nyergén ülve töltöttem. Mekkora pech, akkoriban mindenki hülyének nézett, mert mindenhova biciklivel mentem, pedig nem is voltak biciklisávok sehol.
A Vas utca-Bródy Sándor utca sarkán azonban magam is gondolkodóba estem: jól van ez így? Mármint az, hogy a kerékpárosok szentek, az autósok pedig mocskos g…ik. Aki járt már arra, tudja, a Vas utca végén csak balra lehet kanyarodni, hiszen a Bródy egyirányú. A Vas végén stoptábla, rendes autósként lassítok, megállok, jobbra nézek vajon jön-e autó, majd óvatosan araszolva kikanyarodom. És mi történik ekkor? Bizony, bizony, balról jön egy bringás, nem lassan, hanem tempósan, magabiztos önelégültséggel az arcán, csoda, hogy nem ütköztünk. Ő persze szabályosan jött, hiszen valamelyik nagyokos azt is kitalálta, hogy az egyirányú utcákban a bringások a menetiránnyal szemben is tekerhetnek. A bringás persze beszól, anyáz, örülhetek, hogy dühében nem törte le a tükrömet, szóval egy szavam sem lehet.
Egy szavam (mondatom) talán még lehet. Több önmérsékletet, kevesebb anyázást. Vagy túl sokat kérek?