Békesi László: Miért nem leszek ott

Posted by

“>Békesi László
>A közelgő atlétikai világbajnokság előtti napokban sok atléta barátom és egykori munkatársam érdeklődik nálam, hogy kilátogatok e a VB versenyeire, találkozhatunk-e ismét az új atlétikai stadionban? Nemleges válaszomat többnyire szomorúsággal, néhányan értetlenséggel, sőt indulatosan, haraggal fogadják.

>Döntésem ugyan személyes jellegű, ezért okainak feltárásával nem kellene terhelnem barátaim és ismerőseim figyelmét, de ezek az okok és megfontolások messze túlnőnek az én személyes érzelmeimen, elhatározásomon, s ha kicsiben is, de kifejezik, szimbolizálják a mai magyar közéleti viszonyokat.

Ezért, valamint az esetleges félreértések, s főként félre magyarázások megelőzése érdekében  – bár erre kevés esélyem van – megpróbálom röviden összefoglalni elhatározásom elvi és konkrét okait.

1./ A VB szervező bizottságától, a MASZ-tól, ill. a WA-tól nem kaptam meghívást a versenyekre, nem kérdezték meg tőlem, hogy akarok e regisztrálni valamelyik versenynapra.

>Kétségtelen, hogy ma már semmilyen szervezeti vagy aktív munkakapcsolatom sincs a sportág működő szervezeteivel. Az atlétika barátjaként és szurkolójaként ma már csak a média segítségével követem szeretett sportágam eseményeit, eredményeit. Utoljára éppen 10 évvel ezelőtt, a moszkvai világbajnokságot nézhettem meg az akkori IAAF meghívására az athletic family tagjaként.Ugyanakkor tény, hogy 1976 és 1989 között, több mint 12 évig részt vettem részben a MASZ alelnöke, majd elnökeként a magyar atlétika irányításában, szervezésében, a sportág fejlesztésében. infrastrukturális feltételeinek fejlesztésében, a sportág népszerűsítésében, a legjobb magyar atléták felkészülési és verseny feltételeinek javításában. Tevékenységem és teljesítményem mai negligálása, méltatlan, megalázó és egykori munkatársaim számára is sértő.

Kétségtelen, hogy sok nézőhöz hasonlóan én is megvehettem volna a belépőjegyeket a VB  versenyeire, de ezt az alábbi megfontolások miatt nem tettem.
2./ Elvi – elsősorban sport szakmai, közgazdasági, gazdaságpolitikai és morális okokból – megfontolásokból kezdetektől fogva nyilvánosan is elleneztem a VB megrendezését, ill. egy indokolatlan méretű és költségű új atlétikai stadion felépítését.
a.) Sportszakmai érveim.
A magyar atlétika jelenlegi színvonala, az élvonalbeli atléták tudásszintje nem teszi indokolttá a VB hazai megrendezését. Az élvonal menedzselését, versenyeztetését, a világ versenyeken és a meghívásos nemzetközi versenyeken való részvétellel, a korosztályos versenyek lehetőségeinek kihasználásával maradéktalanul ki lehet elégíteni. Ehhez nincs szükség költséges hazai VB rendezésére.
A mai magyar élvonal tudásszintje legfeljebb 3-4 atléta számára ad reális esélyt arra, hogy a VB-on döntőbe – 1-8 hely – kerüljön. A 63 fős mamut csapat tagjai közül még 8-10 atlétának van esélye arra, hogy túljussok a selejtezőkön, ill. előfutamokon. A csapat túlnyomó többsége legfeljebb az induló mezőnyök létszámát növelheti, statiszta szerepet fognak játszani akkor is, ha esetleg megközelítik vagy túlszárnyalják egyéni csúcsaikat.
Megértem, hogy a csapatba került atlétáknak, edzőiknek és barátaiknak ez a lehetőség óriási jutalom és élmény, de ezért a lehetőségért túl nagy árat kell fizetnie az egész társadalomnak.
b.) Az új atlétikai centrum felépítése.
Egyetértek azzal, hogy a ledózerolt és futballstadionná degradált Népstadion helyébe Budapestnek szüksége van egy nemzetközi versenyek rendezésére is alkalmas atlétikai stadionra – de nincs szüksége egy túlméretezett, pokolian drága, lényegében bújtatott olimpiai stadionra. (Még a holdról is látszik a sanda szándék: ezzel a stadionnal is bizonyítjuk, hogy képesek lennénk egy olimpia megrendezésére. Egyre többször hallhatjuk ezt az álmot emlegetni, légvárat építgetni a rendszer korifeusai részéről. Pedig vigyázó szemeinket Athénra kellene vetnünk. A görög gazdasági csőd egyik oka éppen a hatalmas költségekkel járó 2000 évi olimpia volt.)
A magyar atlétika igényeit bőven kielégítette volna egy 10-15.000 kapacitású stadion, mint pl. a lengyel Bydgoszcban a kitűnően működő Silézia stadion.
A jelenlegi 40 ezres, majd visszabontás (!) után 20 ezres stadionra nincs szükség. Azt sem kihasználni, sem gazdaságosan fenntartani nem lehet. Évente maximum 1-2 versenyt érdemes ebben a stadionban megrendezni – pl. magyar bajnokság, vagy a Gyulai memorial – esetleg egy-egy  későbbi korosztályos világverseny rendezését vállani. Ezeket a versenyeket természetesen egy szerényebb stadionban is jól meg lehetne rendezni Budapesten és a vidéki atlétikai centrumokban – Debrecen, Nyíregyháza, Székesfehérvár – egyaránt.
Az új stadion felépítése és fenntartása pokolian drága. A központi stadion beruházása eddig közel 250 milliárd forintba került, ami egyrészt még nem a végső összeg, másrészt nem tartalmazza a kapcsolódó infrastrukturális létesítmények – pl. közművek, közlekedés – valamint a a VB edzéshelyinek – MTK atlétikai stadion, TF atlétikai centrum – beruházásának, valamint a verseny rendezésének költségeit.
Az új stadion fenntartása és üzemeltetése tartós és hatalmas terhet ró az egyébként is eladósodott, hiánnyal küzdő költségvetésre. (Teljesen mindegy, hogy kinek a kezelésébe fogják adni a stadiont, az mindenképpen a magyar adófizetőket fogja terhelni.)
Közgazdászként és felelős állampolgárként is elítélem ezt a felelőtlen költekezést. Egy napi anyagi gondokkal küzdő társadalommal szemben, tönkretett egészségügyi ellátórendszer, alkalmatlan közoktatási rendszer, ordító területi, regionális fejlettségbeli különbségek mellett bűn ez a pazarlás.
c.) Morális megfontolások.
A VB rendezését elképesztő mértékű pazarlás és minden bizonnyal brutális korrupció jellemzi. A túlárazott beruházásokon kívül, a minden képzeletet felülmúló és határt átlépő rendezvények, propaganda költségek, amelyek haszonélvezői a megbízásokat elnyerő NER vállalkozók és kiszolgálóik, további soha meg nem térülő költségekkel terhelik a magyar adófizetőket. Azok a rablómesék, amelyek arról szólnak, hogy a VB rendezése a turizmus fellendítésével hatalmas bevételekhez  juttatják a magyar gazdaságot, ill. megtérülnek az országimázs javulása révén, primitív szemfényvesztésnek minősülnek. Akár az idegenforgalom fellendítése, akár a nemzeti büszkeség ápolása nagyságrendekkel kisebb ráfordításokkal is elérhető lenne.
Az előző megfontolások miatt nem lenne korrekt, ha meggyőződésem dacára személyes jelenlétemmel is hitelesíteném a VB rendezőinek hibáit, mulasztásait, arról nem is szólva, hogy fizikai fájdalmat jelentene látni a sok haszonleső, talpnyaló triumfálását a stadionban.
Félreértés ne essék: nem azért szurkolok, hogy sikertelen legyen ez a nagy vállalkozás. Éppen ellenkezőleg, abban bízom, hogy sikerül zavartalanul megrendezni a VB-ot, hogy a nézők magas színvonalú versenyeknek, kiemelkedő eredményeknek lehetnek tanui. Mind ezeket nem a magyar rezsim legitimitásának erősítése érdekében remélem, hanem azért, hogy a világ legjobb atlétái, valamint a sportágat szerető nézők itthon és szerte a világban felejthetetlen élménnyel gazdagodjanak, hogy a sok önzetlen és nagy munkát végző szakember munkája, akik lebonyolítják a VB-ot, eredményes, sikeres legyen.
Nem tagadom, fáj a szívem, hogy nem lehetek jelen ezen a VB-on, hisz életemben minden bizonnyal utoljára lett volna lehetőségem a versenyek megtekintésére. Ez azonban már valóban csak az én személyes ügyem.