Rezsicsökkentés a Fidesz „szent tehene”

Posted by

Magyari Péter, valszonline.hu

>Tíz éve élünk a rezsicsökkentés korszakában, és egy éve tart a csökkentés csökkentésének zavaros ideje. A NER történetének leghatásosabb innovációja egyszerre formálta a politikát és a gazdaságot, kimutatható belőle minden, ami 2013 óta történt Magyarországon. Jubileumi mélyelemzés.

A 2010-es évek derekán a német szövetségi parlament egyik képviselőjének igyekeztem elmagyarázni, hogy mit jelent a magyar politikában a „rezsicsökkentés” szó. Egyre kerekebb szemekkel nézett rám. Amikor ott tartottam, hogy minden számlán rajta van, 2013 óta mennyit spórolhatott az intézkedésnek hála a fogyasztó, és hozzátettem, a közös képviselőknek a társasházak faliújságjain kötelező kitenni a közös spórolást mutató friss dokumentumot is, akkor végre nagyon halkan megszólalt: „zseniális”. Kicsit gondolkodott, majd hozzátette: „bár azt hiszem, helyes, hogy ezt nálunk nem lehetne megcsinálni”.

Tíz éve hirdette meg a Fidesz-kormány a rezsicsökkentés korszakát, és egy éve jelentették be a „megvédését”, olyan értelemben, hogy részint kivezették a 2013-as áron adott gázt és áramot a lakossági piacról, sokak számára jelentősen emelve a rezsit. De még így is valószínűleg a „rezsicsökkentés” a Fidesz legsikeresebb politikai terméke, és ha mostanában kevesebb szó esik is róla, talán az egyetlen szlogen és ügy, amely immár egy teljes évtizede napirenden van, és amelynek politikai és gazdasági hatása egyaránt kiemelkedően jelentős. Egyszerre jóléti intézkedés és hazugság. Egyszerre járult hozzá az energiaszektor államosításához és a „Brüsszel” elleni harc ideológiai alapjaihoz. Az ellenzék sosem tudott vele mit kezdeni, a legfőbb kritikája legfeljebb az lehetett, hogy „nem elég nagy”. Emblematikus figurává tette Németh Szilárdot, aki rezsibiztosként válhatott ismertté, de a nehéz ételek nem hivatalos nagyköveteként is szerepet vállalt: a kapcsolódási pont itt az önfeledt mértéktelenség megjelenítése volt. Elhitették, hogy korlátlanul élhetünk mindennel. Kezdetben még Simicska Lajoshoz közeli emberek és Lázár János építették a rezsicsökkentés hátországát, de elvették tőlük a feladatot: ez volt az egyik első jele, hogy háború dúl a Fidesz vezetésében. A rezsicsökkentésben összesűrűsödik az elmúlt tíz év minden fontos fejleménye.

Tényleg nagyon sokat költöttünk rezsire Valójában az egész 2012 végén kezdődött. Akkor jelentette be a kormány az első csökkentést, miszerint 2013 januárjától 10 százalékkal olcsóbb lesz az áram és a gáz. Aztán 2013 nyarán olcsóbb lett a víz- és a csatornadíj, és a szemétszállítás is. Aztán novemberben megint a gáz és az áram lett olcsóbb. A távhő is, további 11,1 százalékkal. Tavaly nyárig ezek az árak már nem is változtak, befagyasztották őket, ez lett a rezsicsökkentés, amit aztán kampányról kampányra meg kellett védeni.

Végül a tavalyi rezsiemelésnek is a „rezsicsökkentés megvédése” lett a neve. A devizahitelesek terheit enyhítő intézkedések mellett a rezsicsökkentés volt a legfontosabb jóléti intézkedése a 2010-ben kezdődő Fidesz-kormányzásnak, és ez volt az egyetlen, amely szinte mindenkit érintett, hiszen alanyi jogon járt minden háztartásnak. Rezsitámogatás előtte is volt, csak a baloldali kormányok szociális alapon, sávosan nyújtottak támogatásokat: a 4 millió háztartásból 1,8 millió volt jogosult valamilyen kedvezményre. Ám az emberek közvetlen tapasztalata mégiscsak az volt, hogy a gáz egyre drágább lett. 2002-ben 40 forint volt egy kWh, 2010-ben már 140, és drágult még valamelyest 2011-ben is. A 2008-as válság nyomán elszegényedő ország olyan szintre jutott, hogy a rezsicsökkentés kezdetekor az egész EU-ban a magyarok költötték a kiadásaik legnagyobb részét közületi számlákra. A havi kiadások negyede ment el rá, több mint élelmiszerre. Ezt sikerült 20 százalék alá vinni, hogy aztán évekig stabilan több jusson ennivalóra, mint amennyit sárga csekkeken kellett befizetni.

A piac besegített A rezsicsökkentés egyik nagy titka, hogy a lakosság terhei csökkentek volna a rezsicsökkentés nélkül is. A gáz világpiaci ára ugyanis már 2014-ben esni kezdett, és ezt követte (ahogy az EU-ban mindig követi) az áram ára is. 2016 második felére bekövetkezett az a különleges helyzet, hogy olcsóbban vehettek áramot és gázt a piacról vásárló cégek, mint a háztartások. Ez így maradt 2017-ben is, és 2018 elején az E.on már olyan reklámmal állt elő, amiben az egyetemes szolgáltatási körből való
kilépésre biztatta az embereket, mondván: náluk olcsóbb a gáz, mint amennyiért az állam adja. Németh Szilárd azonnal lecsapott, azzal vádolva a céget, hogy Brüsszel oldalán szállt be a választási kampányba, mire az E.on leállította a hirdetéseit.

A rezsicsökkentésen az első 9 évben tehát hol egy kicsit vesztett, hol pedig egy kicsit nyert az állam, és ezzel az árbefagyasztás nemzetgazdasági szempontból fenntartható maradt. 2017-ben például olyan alacsony volt a gáz európai ára, hogy jelentős többlet keletkezett az állami MVM gázkereskedőjénél – amit részben el is költöttek a 2018-as választási kampányban, úgynevezett rezsiutalványokra, ami háztartásonként 12 ezer forintos egyszeri juttatást jelentett. Ha engedték volna a piaci folyamatokat érvényesülni, akkor utalványok helyett ezt a pénzt a lakosság magának is megtakaríthatta volna. Talán még valamivel többet is. A térséget akkoriban elárasztó olcsó orosz gáz és a nagyon alacsony európai nfláció volt a kulcsa a rezsicsökkentés politikájának. Egészen 2021 közepéig, amikor az energiaárak hirtelen meglódultak, és első alkalommal a kormány azt tapasztalta, hogy iszonyatosan sokba kerül a rendszer fenntartása. 2022 tavaszán azonban parlamenti választást tartottak, úgyhogy nem akartak hozzányúlni. Húzták a leépítését, erőn felül is, ameddig csak bírták.

A rezsicsökkentés a 2014-es választási kampány legfontosabb kormánypárti szlogenje lett, de 2018-ban is fontos maradt, és még 2022-ben is előkerült. Ráadásul minden további nagy fideszes kampány felhasználta azokat a technikákat, amelyeket itt próbáltak ki először. Az egyik legfontosabb ilyen technika a tematikus lakossági fórumok százainak megrendezése volt, ahol a helyi jelölt mellett lehetőség szerint egy országosan ismert arc, akár miniszter is megjelenik. Az úgynevezett rezsicsökkentési fórumok 2013 végén és 2014 elején a legfontosabb fideszes rendezvények lettek, minden városba jutott belőlük. A vetített képek és grafikonok és a fő tételmondatok nagyjából egységesek voltak, létezett egy központi forgatókönyv, amit nem volt kötelező szó szerint betartani, de nagyjából meghatározták a ceremóniák menetrendjét. Néhány évvel később, a migránsveszély apropóján megismétlődött az egész, hasonló olajozottsággal és központilag tervezett forgatókönyvekkel.

A rezsicsökkentésnek fontos szerep jutott az EU elleni harc elmagyarázásában is. A brüsszeli intézményektől érkező, egyre hangosabb kritikákat a magyar kormány mindig is igyekezett átkeretezni, mintha alapvetően nem az uniós támogatások méltánytalan elosztását, és a kormányt kontrollálni hivatott intézmények kiüresítését rónák fel, hanem arról szólnának, hogy mindenféle népszerűtlen dologra (menekültek befogadása, homoszexualitás erőltetése) akarnák Brüsszelből rávenni Magyarországot. Ebbe a sorba került a rezsicsökkentés megvédése is. A 2017-es nemzeti konzultáció első kérdése például így hangzott: „Brüsszel veszélyes lépésre készül. A rezsicsökkentés eltörlésére akar kényszeríteni bennünket. Ön szerint mit tegyen Magyarország?”

Valójában a rezsicsökkentés eltörlésére soha nem tett kísérletet egyik EU-s intézmény sem. A Bizottság az ügyhöz lazán kapcsolódó két kötelezettségszegési eljárást indított ugyan a magyar kormánnyal szemben, de ezek az úgynevezett rendszerhasználati díjak megállapításához kötődtek, és így áttételesen a külföldi energiaszolgáltatók kiszorítását támadták, egyébként teljese sikertelenül. Az eljárásra az EU bírósága hosszas pereskedés után 2020-ban tett pontot, és a fontosabb ügyben a magyar kormány nyert a Bizottsággal szemben (az energetikai cégekre kivetett különadók okozta veszteségeket így nem kellett automatikusan kompenzálnia a magyar államnak azzal, hogy beépíti a rezsibe); a kevésbé lényegesben pedig a Bizottság győzött (a rendszerhasználati díjakról hozott rendeletet bíróságon támadhatóvá kellett tenni). De ezek olyan bonyolult szakpolitikai kérdések, amelyekkel egyáltalán nem terhelte a kormány a lakosságot.

Inkább beszéltek egy árampiacot érintő javaslatról, amit Vejkey Imre KDNP-s képviselő például e vészjósló szavakkal ismertetett a parlamentben: „A probléma az, hogy Brüsszel diktatúrát épít. Diktatúrát épít, tisztelt hölgyeim és uraim, és kifejezetten ez az európai ügyek bizottsága által tárgyalt, a jelen napirendi pontot is képező villamos energia belső piacáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelettervezet is ezt bizonyítja.” Ez a javaslat arról szólt volna, hogy 2023-tól az áramár egy része (a magyar piac esetében kevesebb, mint a fele) ne lehessen hatóságilag meghatározott, hanem mindenképpen kövesse a piaci folyamatokat. A javaslat a gázra eleve nem is vonatkozott volna. Az ötletet a tagállamok kormányai 2017 decemberében végül elvetették, soha nem lett belőle EU-s jogszabály. Arról, hogy a javaslat lekerült a napirendről, annak idején egyetlen kormánypárti lap sem számolt be, pedig akár úgy is eladhatták volna, hogy a nemzeti konzultáció eredménye nyomán Brüsszel visszakozott a rezsicsökkentés elleni támadástól. Ám a kormánynak nem volt érdeke, hogy kiderüljön: az egyébként sem túl acélos fenyegetés elmúlt. Emlékeztetőül: abban az évben járunk, amikor az állam mintegy 100 milliárd forintot keresett a földgázkereskedelmen, részint a piaci árnál magasab rezsinek köszönhetően.

Amikor a piac nagyon megdrágult, le kellett vinni az árat. A rezsicsökkentést szakmai oldalról érő kritikáknak két fő állítása volt. Az első arról szólt, hogy nem int takarékosságra, hiszen minél többet fogyaszt valaki, végső soron annál többet spórol vele (persze csak azokban a hónapokban, amikor a piaci ár a rezsicsökkentett felett volt éppen). Nem érte meg szigetelni, házi napelemet telepíteni, tudatosabban fogyasztani, hiszen azt sulykolta a kormány, hogy a rezsicsökkentés az egyik legnagyobb magyar vívmány, és mindenképpen megmarad.

A másik problémát leginkább az iparág képviselői hozták fel sokszor. Ennek az a lényege, hogy az áram és a gáz tarifájának mindig is csak nagyjából a felét tette ki az energia tényleges ára, a többi az úgynevezett rendszerhasználati díj, amit a fogyasztó azért fizet, hogy a vezetékeken és csöveken keresztül eljusson hozzá az áram és a gáz. A díjat meghatározó állami hatóság ezeket sem emelhette, ami miatt a szolgáltatók arra panaszkodtak, hogy nem maradt elég pénzük fejlesztésekre. (Éppen arra hivatkozva tiltották meg az új házi napelemek visszatáplálását az elektromos hálózatba tavaly, hogy az ingadozásokat nem bírja a rendszer, ami részben a 10-es években elmaradt fejlesztések következménye.)

A teljes cikk:

https://www.valaszonline.hu/2023/08/16/rezsicsokkentes-10-ev-fidesz-politika- kampany-elemzes/

Címkép: Németh Szilárd rezsit véd