Uncategorized

Himalája

Posted by

Lázár Gergő

>92 nap alatt, vagyis kicsit több, mint három hónap alatt megmászott minden 8000 méter feletti hegyet egy norvég-nepáli hegymászó páros, amivel új világrekordot állítottak fel. Tizennégy hegycsúcsról van szó, amelyeknek ilyen formában történő megmászása legalábbis kérdéses. Nem azért mert lehetetlen, hanem azért, mert kérdés, hogy mennyire etikus. Olyan ez, mint hogy a Mount Everestet ma már tizenévesek „másszák” meg azért, hogy Instagramon henceghessenek ők vagy szüleik vele. Az állandó figyelem hajhászása viszont egyáltalán nem hasznos sem a hegymászóközösségnek, sem pedig a hegyeknek, a természetnek. Lényegében turista célponttá vált a Mount Everest, a világ legmagasabb hegycsúcsa is, aminek évről évre emberéletekben mérhető tragikus következményei vannak. Ezek között sokan voltak, akik az elképesztő „forgalmi dugó” miatt túl sokáig maradtak a csúcs közelében, és halálra fagytak a várakozás közben. Jó lenne megérteni, hogy nem játék a halálzónában tartózkodás, ezért jó lenne, ha a hegymászás megmaradna annak, ami korábban is volt: az egyéni teljesítmény mérése egyik eszközének.
Mindig is tudtuk, hogy a hegymászás kvázi egy önző sport, de hát ez igaz a legtöbb profi egyéni sportra, hiszen az ember a céljai elérése érdekében szinte bármit képes feláldozni. Sokak számára a Mount Everest megmászása egy olyan érdem, amelyet nem nagyon lehet felülmúlni. Ezt tiszteletben lehet tartani, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a hegymászás egy veszélyes üzem. Már persze akkor, ha az ember a saját erejét használja fel arra, hogy meghódítsa a hegyet, ami egyes vélemények szerint a norvég mászó esetében nem annyira igaz. Persze nem arról van szó, hogy csalt volna, hiszen a mai világban már mindenféle módszerrel megmászhatóak a 8000 feletti hegyek, de sokan megkérdőjelezik azt, hogy egyrészt miféle sportértéke van egy ilyen rekordnak, másfelől pedig mennyire etikus, hogy helikopterrel jutott el az alaptáborba, valamint egyes híresztelések szerint – már videófelvétel is létezik az esettel kapcsolatban – hagytak meghalni egy pakisztáni segítőt a hegyen.
Billi Bierling a nepáli hegymászásokat dokumentáló Himalayan Database expedíciós adatbázis vezetője szerint „annak, ahogy Kristin és serpái megmászták a magas hegyeket, semmi köze a hegymászáshoz, vagy a klasszikus alpinizmus etikájához, de illik korunkhoz”. Az ilyen rekordok véleményem – és mások véleménye szerint is egyébként – többet ártanak a hegymászásnak, mint amennyit segítenek neki. A hegyek megmászása az emberről és a hegyről kellene, hogy szóljon és arról, hogy miként képes az ember legyőzni a saját félelmeit, hogyan képes túlszárnyalni a saját határait, miképpen képes meghódítani a világ legmagasabb és legveszélyesebb csúcsait, nem pedig arról, hogy mennyi idő alatt, hány ilyen csúcsot képes valaki megmászni. Ez nem 100 méteres sprintfutás vagy 400 méteres úszás, a hegymászás nem az időről szól, és nem is lenne szabad arról szólnia, mégis úgy tűnik, hogy eljutottunk abba a korba, amikor ez vált a legfontosabbá egyesek számára.

De amellett, hogy ez etikai szempontból megkérdőjelezhető, az is megkérdőjelezhető, hogy egyes vélemények szerint igazán meg sem próbáltak segíteni annak a pakisztáni segítőnek, aki 8000 méter felett lelte halálát az expedíció tagjai mellett. Teste felett átlépkedtek – ezt drónfelvételek bizonyítják -, noha a norvég mászó elmondása szerint nem igaz, hogy meg sem próbáltak segíteni neki, csupán arról van szó, hogy nem nagyon tudtak már mit csinálni a segítővel, hiszen a hegy egyik legveszélyesebb részén voltak, és a férfin sem kesztyű, sem pedig megfelelő ruházat nem volt, arról nem is beszélve, hogy oxigénpalackkal sem rendelkezett, ezért menthetetlen volt már. Persze ez lehetséges, én magam nem vagyok hegymászó, de azért egy profi csapat állt Kristin Harila mögött, aki talán tudott volna tenni valamit annak érdekében, hogy a pakisztáni férfit valahogyan leszállítsák a hegyről. Nem mondom, hogy az ő dolga vagy felelőssége lett volna, de vélhetően legalább valamit tehetett volna azért a férfiért, aki anyja cukorbetegség kezelésére felírt gyógyszereiért szeretett volna fizetni abból a pénzből, amelyet kötelek kihelyezéséért kapott volna. Noha a férfinak nem sok tapasztalata volt – talán ezért nem öltözött megfelelően –, de úgy érezhette, hogy nincs más választása, ha segíteni szeretné édesanyját.

Kolozsvaros.com