Posted by Milyen ország az, ahol egy alany-állitmányt alig egyeztetni képes, egykori gázszerelő lehet a milliárdos elit, nemzeti “burzsoázia” tagja, aki ráadásul csekély intelligenciája ellenére mikrofonba, emelvényen állva szónokolhat, mondhatja azt a végzős tanulóknak, a magyar nyelvet is leamortizálva, megerőszakolva, hogy “legyetek bátorak!”, míg egy fizikatanár a pedagógusokat ellehetetlenítő státusztörvény miatt sírásónak áll be, hogy meg tudjon élni, ha már az oktatásellenes rezsim elűzte őt a pályáról?Milyen ország az, ahol így bánik a kormány a magas szintű tudással, diplomával rendelkezőkkel, azaz más országokban a legjobban megbecsült humán erőforrásokkal, azokkal, akik nélkül nem lesz fejlődés, nem lesz versenyképesség, nem lesz tudás, nem lesz fejlett gazdaság, pláne egy 21. századi kihívásokra rugalmasan reagálni képes társadalom?
Milyen ország az, ahol fordított világot építenek, ahol a családok legféltettebb kincsét, a gyermeket nem a diplomás pedagógus fogja fejleszteni, tanítani matekra, fizikára, kémiára, bioszra, törira, irodalomra, stb., hanem a végzettség nélküli gumibotos iskolaőr, vagy a jobb híján odavezényelt képesítés nélküli érettségizett akárki, miközben az iskolákból elűzőtt szaktanárok árut pakolnak, ételt hordanak ki, szállodákban takarítanak, villanyt szerelnek, vagy sírokat ásnak? Normális ország az ilyen?
A tudatlanokat, a középszerűeket, a félművelteket, mellettük pedig a képzett szerviliseket és a szektahitűeket emeli magasra, azokat, akiknek semmilyen társadalmi értékteremtő ereje nincsen, legfeljebb arra jók, hogy sakkban tartsák, fenyegessék a jogfosztottakat, míg az értékteremtőket, a jövő generációját nevelő és tanító okosakat, művelteket, autonóm értelmiségieket arra kényszerítik, hogy feladják hivatásukat és a képzetlenek munkáját vegyék el, végezzék el!
Ez most a szemünk előtt zajlik NERniában, vagy másfajta nevén nevezve Orbanisztánban/
A gazdasági “értelmiség” pedig vagy “szabadon” dolgozhat a multiknak, vagy beáll a NERisztokrácia vagy a maffiaállami hivatali gépezet zsoldjába.
A humán értelmiség mozgástere szűkebb, de előttük is két út áll: az elnyomó hatalom szolgálata, vagy a megfojtott, egyre kevésbé “szabad” piacon való tülekedés valamiféle stabil kis megbízásért, bevételért, koncért. (A könyvpiacot, a kultúrát is letarolta a NER, így a szabad tér parányira zsugorodott!)
A kivéreztetett állami szolgáltató rendszerben (oktatás, eü) sínylődők pedig falhoz lapulva kapkodnak levegőért, megtanulnak közlekedni küszöb alatt 70 méterrel, hogy fel ne tűnjön a zsarnoki rendszer kirendelt, fejük fölé helyezett főméltóságainak, helytartóinak, pribékjeinek, hogy megcsillan egy pillanatra is az autonómiára, értelmiségi létre való igényük.
Ahogyan Madách Michelangelója sem alkothatott, mert abban a disztópikus világban a művészetnek nem volt értéke, úgy lehetetlenül el a szabad szellem és alkotó energia a mai zsarnokság rendszerében.
Amíg a rendszernek behajlók, a vele kollaborálók vannak többen, addig marad ez a kifordított világ, ahol a dölyfös bugrisok, a mások hátán, tudásán felkapaszkodottak, az erkölcsi züllöttek, a bűnszövetkezet tagjai nyúlhatják le a közvagyont, hozhatnak törvényeket, dönthetnek milliók életéről és rendezhetnek be egy olyan világot maguknak, ahol az értékteremtők legfeljebb megáshatják saját és a magukfajták sírjait…