A Fidesz kulturális hegemóniájától csak a kisebbségek irodalma véd meg

Posted by
Parászka Boróka
>Váratlan zavart okozott Szabó Tibor Benjamin, amikor egy, a mémek, gegek oldalán, a 444-en lehozott egy klasszikus vitairatot, értekező szöveget a magyar kultúra állapotáról. Rég nem lehetett olvasni ilyet, az esszé műfaja háttérbe szorult, Tamás Gáspár Miklós halálával, attól tartok, hosszú-hosszú időre.

Szabó olvasói sok mindentől zavarba jöttek. Nem értették az amúgy a nemzetközi szakirodalomban is gyakran használt, a publikált szövegben is meghatározott „posztfasizmus” fogalmat. Bosszantotta olvasóit, hogy a szövegben egyszer csak felbukkant Hegel. Gramsci nevén kevesebben bosszankodtak, talán róla még annyit sem tud a nagyérdemű, mint Hegelről. Azaz, hogy hosszú, érthetetlen szövegeket írt, nyakatekert, magyarra rosszul fordított fogalmakkal dobálózva. A magyar olvasó elszokott a teoretikus vitáktól, szövegértési kompetenciái is megkoptak.

Szeretnék nagyvonalú lenni, de bármilyen kínos, ezt a következtetést le kell vonni a vitairatra adott reakciókból. És ezzel még el sem jutottunk Szabó Tibor Benjamin igazáig vagy a tévedéseiig. Egyszerűen csak tény: magyar nyelven hosszú évek, tán évtizedek óta nincs érdemi, elméleti felkészültséget feltételező vita, odalett a vitakultúra, a hasonlóknak teret-keretet adó intézmények-lapok megszűntek, vagy olyan marginalizált helyzetben vannak, hogy sem a szerzőket, sem az olvasókat nem tudják kellően ösztönözni, értő-olvasó közösségekbe szervezni.

Akár ebből a helyzetből, a társadalmi reflexió leegyszerűsödésének, elsekélyesedésének, információhiányának, polarizációjának a pozíciójából is le tudnánk írni, mi történik velünk, a kulturális terekkel, intézményekkel, és a politika–kultúra viszonyával. Amelynek lényegét – leegyszerűsödés ide vagy oda – mindenki érti. Kulturális eszközökkel is támogatott hatalmi koncentráció van. A részletek a fájóak, a mechanizmusok károsak – mindezt azonban tényleg csak behatóan, pontosan érdemes vizsgálni, vitatni.

Egyetlen olyan szempont volt, amire senki, de senki nem reagált Szabó Tibor Benjamint vitatva. Arra a súlyos állításra, miszerint az Orbán-rendszer eddigi kultúrpolitikáját (vö. a szerző szerint a „Demeter-korszakot”) a biopolitikai kiválasztás és megbélyegzés jellemezte. Ami pedig ehhez képest várható, az ennél is „sötétebb és vadabb”.

Hogy az Orbán-rezsimben és a hozzá hasonló rezsimekben a biopolitika kulcsszerepet játszik, az köztudott. A szegényellenesség, az etnikai-faji diszkrimináció, a szexuális kisebbségek ellehetetlenítése globális jelenség. Országonként és rezsimenként változik a visszaélések, aránytalanságok, méltánytalanságok mértéke, de ezek társadalmi szinten ma már egyértelműek.

A botrány, ha igaza van Szabó Tibor Benjaminnak, Magyarországon vagy a magyar kultúra térségeiben az az, hogy a biopolitikai kiválasztás, megbélyegzés kulturális szinten, az alkotói közösségek szintjén történik.

Címkép: Tüntetés az LMBTQ könyvstandnál. A képen a szervezők közül néhányan: Szőke Barnabás, Gulyás Ádám, Sajósi Vince és Bánfalvi Samu, és szerző: Krusovszky Dénes, Gerevich András és Szvoren Edina. Fotó – FB

Napunk.sk