Posted by Politzer Tamás
>Eddig még soha nem írtam naplót. Most muszáj, mert apu megtiltotta, hogy bárkinek, bármit elmondjunk a nyaralásról, tehát én nem mondok el senkinek semmit, hanem leírom, majd ha valaki
kíváncsi, elolvassa.
A titkolózás okát a drónokban kell keresni. Kihallgattam, hogy azokat apu valakije béreli, az a valaki a bérletért majd bolond lesz fizetni, mert már öt hónapja csődben van, mi erről aztán egy kukkot nem tudunk, így aztán apu sem fizet senkinek. Ő már ezt megszokta. Ezért az egész család egy nagy titokgazdaság. Van az így. Szóval minden titkos, még az is, hogy titkolózni kell.
Hatalmas drónnal utaztunk. Volt azon minden, dzsakuzi, szauna, napágy, mini hullámvasút, szalonna- és pacal sütő, hurka-, kolbász füstölő, csirke-farhát perzselő, gyóntató szék, napelemes tévé, fedélzeti golfpálya, még bandzsidzsampli is, bár ez csak veszély esetén lehetett volna használni.
Berci bá’ a kereszt apám, mint őrzőnk-védőnk reptetett alattunk egy duplaszárnyas másik gépet egy bombázóval, na nem olyannal, hanem olyan szőkével, aki az úton talpától a homlokáig lesült – keményen.
Még harmadik drón is repült utánunk, azon a technika, a mindennapi kütyüjeink, apu széfje. Ugyanis mi olyan család vagyunk, hogy pl. apu ezek nélkül nem tud elaludni, persze felébredni, felkelni sem. Van nekünk ott filmmúzeum hat évestől 28 éven felülieknek. Én már próbáltam egy ilyet sunyiban megsasolni, de a film elején van valami érzékenyítő riasztó, aminek az iszonyú hangos szirénája megszólalt, mert észrevette a tapogató kütyü, hogy a fotel alatt fekszem. Állítólag tíz nyelvű felirat is kijött a filmvászonra: A korhatár alatti néző nem
nézheti ezt az alkotást, az automata megkezdi a filmszalag fóliázását!
Apu azonnal akcióba lépett, megparancsolta, hogy ugorjak át Berci bá’hoz, hozzak tőle fóliát, mert ebben a gépben már kifogyott. Berci bá’nál is kifogyott, ezt üzente apunak. Apu szerint a szőke miatt. Végre leszálltunk Hollonunu főterén. Nem ez volt kiírva, én erre emlékeztem. Igen, a főtéren, mert a reptér tökre dugig volt H jelzésű mindenféle repcsivel, léghajóval, drónnal, sárkány repülővel. Apuék nem győzetk sziázni a sok ismerős felé.Mondta is apu, hiába pofázom én otthon, hogy tök jó lenni neristának, lássátok ezt a sok hazánk fiát, a szív megszakad, az örömtől persze. Jó, jó a Kárpátok medencéje is, de azért itt megmutassa az ember, hogy valaki, csupa nagy betűvel. Miénk már a nagyvilág földön, vízen, és hegyen, völgyön zakatolunk vonaton – ja, azon nem nagyon. Ria! Ria! Vedd elő az útleveleket meg a suskát. Neem, ne a puskát, az majd a vadászatra kell, most jönnek a vendéglátóink üdvözölni bennünket.
Rengeteg katona, rendőr és fűből font fecskenadrágos bennszülött vett körül bennünket. Olyan well come alakzatban integettek. A főnökük lehetett, aki hófehér paripájáról nyújtotta a le a kezét apuhoz. Apu kezet akart fogni, de s lófőnök visszarántotta kesztyűs kezét és ordított: givmí mani,mani, mani, kvikli,kvikli. Apu értett a szóból, a számzáras diplomata hátizsákját feldobta a tábornok nyergébe. Az persze nem tudta elkapni, a tatyó leesett, kinyílt, kiszóródott belőle egy csomó pénz, vegyesen dollár, euró, sok forint, öt tasak piros paprika, libabőrös kulacs, három pár füstölt virsli, zacskós kovászos uborka, három szelet rozsos kenyér, tíz darab pácolt csirke farhát…
A lovas tengerész vagy rendőrfőnök ordított valamit az övéinek, erre a sereg apraja -nem volt ott-, így a nagyja elkezdte leltározni az ajándékokat. A pénzt felnyújtották a főnöknek. A főtiszt gondosan a csizmaszárába gyűrte a bankókat, ahogy azt a híres magyar huszárokm tették valaha, az egyéb ajándékokat egy atyai intéssel átruházta az alattvalókra, akik rögtön örömtüzet gyújtottak,elroptak egy örömtáncot ( hol volt az a csárdástól- és az ehetőnek vélt ajándéktárgyakból jóízűen meguzsonnáztak. Csak a kulacsot húzta meg a főkatona, majd üvöltözni kezdett apuval. Senki nem értette, hogy miért és mit ordít. Szerintem azt, hogy gó hom, gó hom!
Leugrott a fehér lóról, apu átnyújtotta brifkóját, erre a vezér intett a várakozó katona zenekarnak. Azok rázendítettek. Apu megörült, csak úgy szórta a kétszázasokat, mert kedvenc nótája zendült fel, a szöveg persze magyarul pléjbekről jött: Kislány mi van a putonyba’ adj egy csókot suttyomba’…és így tovább. Óriási siker volt, a halászok visszafordultak a tengerről a kikötőbe, mert azt hitték ismét csinálják a fesztivált, és rendes halász ember nem ember, ha kihagyja az utcabált.
A katonaság és parancsnoka hajnal felé eltűnt. Buli volt, de nagyon jó! Én csak hallomásból tudom, mert a lufiárus sátrában elaludtam a fáradtságtól, ugyanis én fújtam fel a cuccait, persze nem ingyér! Ahogy felkelt a nap, megint jött a generális, aranyozott macsétájával hadonászott apu előtt. Állítólag a magyar forinton kívül a többi pénz hamis volt, a hazai forintokat pedig a bank utálattal visszapöckölte a pulton, hogy annyit ér itt, mintha nem is lenne. Csak a kovászos uborka ízlett a bank elnökének, de az nagyon! Apu megadta az összes
elérhetőségét, rendeljék meg, küldjük az ubit légipostával. Már most kifizethetik vagy két tonna árát, de ezt nem vették. A generalisszimusz csak bólogatott és még egy szivarra gyújtott, majd igazán katonásan kipaterolt bennünket a kikötőbe, ahol nagylelkűen mutatta a két gumicsónakot: ezzel húzzunk most már haza. A drónokat megtartja a helyi policia, mert nekik ilyen még nincs, különben is, örüljünk, hogy a hamis maniért nem száműzik aput az esőerdőkbe.
Nem estünk kétségbe, mert a kikötőbe ripszropsz megérkezett apuék legújabb naszádja vagy hogy hívják az ilyen bazi nagy hajót. Én öt emeletesre saccoltam, de lehet, hogy a magasföldszintet is beleszámoltam. Hát, jobb volt, mint a Balcsin, az már tutifix. Medencék, hideg is, meleg is. tarmbulin, halászstég, kaszinó, igazi zsetonnal, lekvárfőző verseny, kacsa vadászat, hajóhinta, jégkockás vízágy, bizony, szóval amit akartunk. Hát így, itthon azért könnyebb, nem? Bár ez sem igaz. Sajnos rossz hír fogadott itthon bennünket. Azért nem jöhetett velünk a nagyi, mert neki Kínába kellett utaznia, megnyert ugyanis egy fürkész közbeszerzési pályázatot: 15 ezer négy évszakos, önfenntartó katonai bunda bugyit kell az új hazai honvédő női zászlóaljnak beszerezni.
Szegénykénk nagyon sokat kínlódik, az első tolmács alkalmatlan volt, csak palócul tudott, naná, hogy azt is délkínai akcentusban. Minden kínai partner csak mosolygott, bólogatott rájuk. Sikerült új tolmácsot szerezni, mit ad a Buddha, ő meg csak akkor hajlandó fordítani, ha a nagyi 25 bundabugyit az ő nőrokonainak ajándékoz valamint közjegyzői iratban vállalja, hogy őt elhozza vendégmunkás szóvivőnek valamelyik épülő-szépülő aksigyárba.