Posted by Bárász Péter
>1517. augusztus 6-án fejezte be Francisak Szkarina (oroszosan Franciszk Szkorina) az óegyházi szláv nyelv ún. «belorusz verziójára» saját maga által fordított Biblia első kötetének nyomtatását Prágában. Olyan nyelvre fordította a Bibliát, ami a lengyel-litván Unióban élő, keleti szláv nyelveket beszélő túlnyomó többség (belorusz, lengyel, ukrán és orosz köznép!) számára is jól érthető volt. Az Ószövetségből válogatott 23 (1519-ig Prágában kiadott) + 4 könyv (utóbbiakat már saját nyomdájában készítette, Vilnóban 1522-ben ill. 1525-ben) sorrendjét és részben összetételét is saját maga határozta meg – a ma kerek évfordulós első kötet a Zsoltárok könyve. Minden kötethez óbelorusz nyelven írt elő- és utószót, az előszavakban sokszor említi, hogy az emberi műveltség elengedhetetlen részeiként mennyire fontos szerepet játszanak ezek a könyvek az oktatásban. Pontosan ezért is választotta elsőnek a Zsoltárok könyvét.
>1517. augusztus 6-án fejezte be Francisak Szkarina (oroszosan Franciszk Szkorina) az óegyházi szláv nyelv ún. «belorusz verziójára» saját maga által fordított Biblia első kötetének nyomtatását Prágában. Olyan nyelvre fordította a Bibliát, ami a lengyel-litván Unióban élő, keleti szláv nyelveket beszélő túlnyomó többség (belorusz, lengyel, ukrán és orosz köznép!) számára is jól érthető volt. Az Ószövetségből válogatott 23 (1519-ig Prágában kiadott) + 4 könyv (utóbbiakat már saját nyomdájában készítette, Vilnóban 1522-ben ill. 1525-ben) sorrendjét és részben összetételét is saját maga határozta meg – a ma kerek évfordulós első kötet a Zsoltárok könyve. Minden kötethez óbelorusz nyelven írt elő- és utószót, az előszavakban sokszor említi, hogy az emberi műveltség elengedhetetlen részeiként mennyire fontos szerepet játszanak ezek a könyvek az oktatásban. Pontosan ezért is választotta elsőnek a Zsoltárok könyvét.
Író, költő, fordító, nyelvész-nyelvújító, rajzolóművész, később nyomdász, filozófus, messze földön híres tudós orvos, elismert botanikus, polihisztor belorusz hazafi volt.
Az ötszázadik évforduló számomra bizony kemény feladatokkal jár, de meg kell mondjam: Szkarina írásait olvasni élvezet! Története is rendkívül érdekes, bár konkrét adatokat alig-alig tudunk róla: 1486-ban, de lehet, hogy 1490-ben született Polackban, hogy hol és mikor halt meg, hol van eltemetve, arról pedig egyáltalán nincs adat.
De van másról… A közepes vagy magasabb rangú egyházi vezetők – felekezetre való tekintet nélkül! – jelentős része ott tett neki keresztbe, ahol csak lehetett. De majd’ minden konfliktusában került olyan magasabb rangú egyházi vezető, aki védelmébe vette, sőt támogatta kulturális missziója folytatásában! (Danyiil moszkvai metropolita volt az egyetlen, aki az orosz köznép számára is nyomtatott Biblia-köteteket nemes egyszerűséggel elégettette!)
A lengyel királyok és litván nagyfejedelmek, elsősorban Öreg Zsigmond, de Albrecht porosz herceg (ő kevésbé, de hát járvány idején kellett neki a jó orvos…) és a cseh királyok is támogatták – talán a művelődést, az oktatást tarthatták fontosnak. A tőlük kapott privilégiumok ellenére alacsonyabb szinten világi tisztviselők is gáncsolták, nem keveset. De hát a műveletlenség, a középszerűség, akkor is, ma is legnagyobb ellensége: a tehetség és a tudás ellen harcol.
A velünk egy irányba tartó országokban jószerével minden, amit Francisak Szkarina inkább több, mint kevesebb sikerrel képviselt: a kultúra, a művészet, az oktatás, speciel nálunk még az egészségügy is – üldözendő, vagy már halálra is ítéltetett.
Szkarina, azt hiszem, a mai Magyarországon legalábbis karaktergyilkosság áldozata lenne, Lengyelországból kiutálnák, Oroszországban egy nem is föltétlenül sötét utcasarkon még talán meg is gyilkolnák, Belarusz pedig börtönbe zárná. Haladunk!