Posted by A klímaváltozás hatása a turizmusra
Berényi Judit
>Nyár van. Forróság. Van, aki nyaral, van, aki nem. Van, aki nem engedheti meg a családja mediterrán tengerparti nyaraltatását, mások viszont – vastagabb pénztárcájuknak hála – a kies, szél- és esőfútta Skóciát, vagy a norvég fjordokat fedezik fel.
Európa szerte évtizedek óta azért az a jellemző, hogy július-augusztusban elindul északról dél felé a szokásos népvándorlás. Tíz- és százezrek „égetően” vágynak a melegebb időjárásra. A COVID után sokan közülük halogatták az utazást és most, minden előjel szerint – legalábbis ami az egészségügyi feltételeket illeti – felhőtlen kikapcsolódás ígérkezik. Ez a nyár azonban nem lett a szokásos – bár felhők valóban elkerülték a tengerpartokat, de még a világjárók között szintén közkedvelt olyan városokat is, mint Madrid, Párizs. Eközben akár itthon a négy fal között, akár a fjordok között széldzsekibe burkolódzva, vagy a turisták egy másik csoportja, a „csupán” 40+ fokos tengerpartról aggódva nézték a Rodosz szigetén a hőhullám (vagy szándékos gyújtogatás) okozta lángok elől a tenger irányába evakuált emberek, a mentőcsónakokból időnként kipotyogó kisgyerekek mentését. Rodosz nem tudta könnyen kimenekíteni a 19 ezer turistát. Az ott tapasztalt válság megmutatta egyben a turizmus just-in-time modell veszélyeit, amikor a turistákat és mindent, amire szükségük van – étel, víz, bor – „éppen időben” hozzák a szigetre és a nyaraló-övezetekbe, mondhatnánk: rezervátumokba. A rendszer hatékonyságra hangolása azt jelenti, hogy kevés hely és idő marad a váratlan helyzetekre. Az ügyeleti szolgáltatások számára a turisták különleges kihívást jelentenek. A helyiek jobban ismerik a kockázatokat és a menekülési útvonalakat, mint a turisták. Ráadásul az utóbbiak nyelvtudás híján kommunikálni se tudnak, ami nagyban megnehezíti a segítségnyújtást a helyiekhez képest.
Pedig milyen jól indult nyári szezon a turisztikai iparág számára is. A Covid járvány idején megcsappant vendégszám és bevételek után minden jel szerint tömeges érdeklődésre és profitra számíthattak a vendéglátók, amire jelentős beruházásokkal fel is készültek. A repülőjáratok zsúfoltak voltak és a gyakori késések és nem ritka sztrájkok sem tántorították el az esős tavasz után melegedni vágyó embereket.
Tény, hogy már korábban is voltak figyelmeztető jelek. A 2003-as Európán végig söprő hőhullám több mint 70 ezer ember életét követelte. Ezt akkor esetleges, nem jellemző jelenségnek tekintették. A tavalyi, már inkább figyelmeztető hőhullám majdnem 62 000 ember halálához vezetett. Idén júliusban pedig Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban naponta meghaladta a 40°C-ot a legmagasabb hőmérséklet.
A jelenlegi hőhullámot egy Cerberus nevű anticiklon okozza, amelyet a görög mitológiában az alvilág kapuját őrző háromfejű szörny-kutya ihletett. Az anticiklon – vagy magas-nyomású rendszer – egy szokásos meteorológiai jelenség, amelyben a felső légkörből lesüllyedő levegő száraz, stabil időjárást eredményez, minimális felhőképződéssel és kevés széllel. Végül az anticiklon gyengül vagy összeomlik, és a hőhullám véget ér. Ezt az időszakot, szinte menetrendszerűen – mint napjainkban tapasztaljuk – mindent elsöprő viharok, villám-áradások követik,
ami a hegyvidéki, viszonylag hűvösebb vidékeket is sújtja.
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) kutatásai azt mutatják, hogy az 1950-es évek óta növekszik az extrém időjárási események gyakorisága és nagysága. Egy külön elemzés az európai hőhullámokról azt mutatta, hogy az ilyen események súlyossága az elmúlt két évtizedben növekedett. Az EU Copernicus Klímaváltozási Szolgálata ezeket az állandósulni látszó feltételeket az éghajlatváltozásnak tulajdonítja, és arra utal, hogy az ilyen események valószínűleg gyakoribbak, intenzívebbek és hosszabbak lesznek a jövőben – ez aggasztó tendenciát jelezhet a következő évekre is.
A hőhullámoknak és az extrém hőmérsékleteknek nemcsak egészségügyi kockázatai vannak, hanem tágabb társadalmi és gazdasági következményekkel is járnak. A hőhullámok csökkenthetik a vízhozamot, hatással lehetnek az elektromos áramtermelésre, az öntözésre és az ivóvízellátásra. 2022-ben a tikkasztó hőség miatt a francia nukleáris erőművek nem tudtak teljes kapacitással működni, mivel a folyók magasabb hőmérséklete és alacsony vízszintje korlátozta a hűtőképességet. Kutatások azt mutatják, hogy az extrém hőség csökkentette az európai gazdaság növekedését is mintegy fél százalékkal.
Az elmúlt két évben tapasztaltak tükrében több szempontból is változik a turisztikai iparág, az emberek másként időzíthetik szabadságuk idejét és hosszát. A felmelegedés súlyosbíthatja a vízhiányt egyes régiókban, aminek hatása lehet a vízisportokra, mint az úszás vagy hajózás. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás részeként turisták feltehetően más úticélokat is választanak majd. Sokak számára egyre hangsúlyosabb szempont lesz környezetbarátabb utazás, vagy olyan célpontok, amelyek kevésbé kitettek a klímaváltozás hatásainak. Egyes turizmusfüggő országok – elsősorban a mediterrán térségek – gazdaságai, vállalkozásai szenvedik meg leginkább a klímaváltozás hatásait. A turisták számának csökkenése, az infrastruktúra károsodása és a természeti katasztrófák (például erdőtüzek) helyreállítási költségeinek növekedése mind terhet rónak a helyi gazdaságokra.
Ugyanakkor nem csak a turizmusra hat a klímaváltozás, hanem maga a turisztikai ipar is nagymértékben növeli a klímakatasztrófa kockázatát. A prognózisok szerint, ha a jelenlegi trend folytatódik, 2030-ra negyedével lesz magasabb a turizmus üveggáz-hatása.
Hátralévő életünk leghűvösebb nyarát éljük most – mondogatják a klíma kutatók. Mindez minket, utazni és a világot felfedezni vágyókat elgondolkodásra, a kormányokat pedig világszerte sürgős és határozott lépések megtételére kötelezi a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében.
Címkép: Hőség