Posted by Halász Géza
>Ma már semmi akadálya annak, hogy egy ankétot, világkonferenciát, akár parlamentet oly
módon tartsunk meg, hogy a résztvevőknek ne kelljen személyesen megjelenni a
tárgyalóteremben – az egyik lehet Londonban, a másik New Yorkban, csak a szavuk
találkozik. Vagy hangversenyt, melyen a Bécsben hegedülő Heifetz Jasát Párizsban kíséri
zongorán Dohnányi.” (Karinthy Frigyes: Bravó Shaw, úgy van, Einstein! – Pesti Napló,
1930. november 1.)
Karinthy ebben az írásában a virtuális valóság egyik első hordozójára, a rádióra csodálkozik
rá, Bernard Shaw-t hallgatta éppen Londonból, úgy érezte, hogy ott ül mellette a szobában –
„egy lépés csak, nem is új felfedezés, csak adminisztráció dolga, hogy ugyanakkor
beszélhessek is vele” – írta. Talán nem véletlen, hogy saját temetését is multimédiás
eseményként, úgy képzelte el, hogy a temetőben, egy vászonra kivetítve maga válaszol a
búcsúztatóknak.
Ő akkor, 93 évvel ezelőtt már tudta, ha nem is nevezte így, hogy a jövő az interaktív
multimédiáé.
Alig több mint hatvan évvel később, 1993-ban jelent meg az első multimédia CD, a Politika
for Windows, mely az 1948 és 1989 közti évek történéseiből, dokumentumaiból, hang-, kép,
és videó anyagából adott áttekintést.
Emlékszem, amikor az első kép,
megmozdult, alig nagyobb egy
bélyegnél, és a képernyőn egy
icipici moziban néhány
másodpercig Marosán György
szónokolt. A hallgatóim, akiknek
Nyírő Andrással, az egyik alkotóval
bemutatuk a Politika for Windows
CD-t, hátrahőköltek, mert az
általában csendben duruzsoló
számítógépen egyszer csak
megszólalt az egykori KISZ-induló.
Ebben a számítógépben már volt
hangkártya is! Mindez már 30 éve
történt. És akkor már Marosán szónoklatai és a KISZ-induló is a múlté voltak.
A menü – egy könyvespolc volt, s a könyvek közt
szinte észrevétlenül cikázhattunk ide-oda. A több
ezer oldalas anyag hipertextes ugrópontjai akkor
még nem ismert, új lehetőséget nyújtottak a
hatalmas anyag tanulmányozásához, vagy akár csak
böngészgetéséhez is. A videókon és
hangfelvételeken megszólaló állami- és pártvezetők
beszédeinek, – így utólag, de időben még nem
nagyon távol, már egész más ízük volt. Nyírő
András és Szakadát István, a CD két fiatal szerzője,
akkoriban a Közgáz Szociológia Tanszékén tanított,
A tekintélyes mennyiségű anyag igazán
multimédiára illett, s az indexszel,
jegyzetelhetőséggel, könyvjelzővel, „history”-
funkcióval, keresővel, – nemzetközi mércével is komoly teljesítményt jelentett. Az is
nemzetközi siker volt, hogy nem sokkal maradt le az első külföldi multimédia
megjelenésektől. Persze, hogy dicsekszem: bár a multimédia készítéséhez nem sok közöm
volt, de én voltam akkor a Közgázon az Aula kiadó vezetője, és kollégáimmal együtt úgy
gondoltuk, hogy érdemes belevágni ebbe a kísérletbe.
Akkor még azt hittük, hogy a multimédia CD-re termett műfaj. Ma már a DVD is megy ki a
divatból, minden a világhálón történik, és már olyan hétköznapi dolog a gyors internet, a chat,
a mozi, a home office, hogy szinte el se tudjuk képzelni, milyen lehetett harminc éve nélküle.
1995-ben Miskolcon találkozott pár fejlesztő csapat egy konferencián (Kunt Ernő, az egyetem
Kulturális antropológia Tanszékének vezetője szervezte), ahol a multimédia jövőjéről
beszélgettünk, demókat láttunk, sőt: élőben megnézhettük, hogy működik egy grafikus web-
browser! (DOS alatt, szöveges kommunikációra már „régen” használtuk az Internetet,
Windows környezetben azonban sokan még először láttuk.) Félórán keresztül töltődött le az
ELTE kísérleti weblapjának nyitóoldala, mert a szövegen kívül egy kis kép is volt rajta az
egyetem akkori épületéről!
Ilyen sávszélesség mellett álmodoztunk képek, hangok, sőt, videók internetes sugárzásáról
vagy csevegésekről.
Címkép: Halász Géza: Bortnyik