Posted by Szakonyi Péter
>Valamikor ez a városka volt “A Bezzeg”. Remek éttermek, nívós üzletek,
vonzó fagyizók, izgalmas kiállítások – és persze csodaszép Duna part.
Ugye, kitalálták miről beszélek: Szentendréről. A fővárostól tényleg csak
pár percnyi autóútra levő település évtizedeken át az egyik
legkedveltebb célpont – volt – a hazai és külföldi turistáknak. Ide érdemes
volt akár egy vacsoráért kiugrani, akár egy kiállításra benézni. De,
igazán nem is kellett indok, Szentendrére bármikor érdemes volt
kilátogatni. Sétálgatni, körülnézni vagy friss levegőt szívni.
Meglehet, hogy az emlékeim túl szépek, mai valóság azonban
valósággal elrettentő. A város praktikusan meghalt. Egy nyári szombat
este legalábbis ezt mutatta. Az utcákon, ahol korábban alig lehetett
araszolni a sok járókelőtől és turistától csak néhányan lézengenek. A
boltok jó része zárva, s nem csak időlegesen. A málló vakolat, a
leszakadt cégtáblák arról tanúskodnak, hogy a redőnyt hosszabb ideje
lehúzták. A főtéri étterem teraszán egy(!) pár vacsorázik, nekik húzza
amúgy csodaszépen a cigánybanda. De, a többi étteremben sem jobb a
helyzet – már amelyik egyáltalán nyitva van. A többség ajtaján ugyanis
“zárva” táblát találni. A Szentendrei Képtár épülete omladozik, a fagyizó
este kilenckor bezár. Az egykor híres butikoknak és régiségboltoknak se
híre se hamva. A szél avas zsírszagot hoz a – még nyitva levő –
lángosostól. Szentendre-főszezon-szombat este…
A város, és ennek jelene lehetne akár kivétel, vagy példa is. Ez utóbbi
mondjuk arra, hogy mit képes egy hanyag, felelőtlen és/vagy
tehetségtelen városvezetés csinálni egy jól menő településből. De sajnos
Szentendre példája nem egyedi, hanem cseppben a tenger mutatja meg
a valóságot, a Magyarország “előre megy nem hátra” kormányzati
szlogen hamisságát. A kisváros – amelynek ellenzéki polgármestere
van 2019 óta – manapság közel sem a legszebb arcát mutatja az
idegennek.
És ez bizonyára nem véletlen.
Azok települések, amelyet nem kormánypárti polgármester vezet már
eddig is kimaradtak a nagy fejlesztésekből, a nagylelkű támogatásokból
és pályázati pénzekből, pedig az elmúlt 12 évben bőven jutott mindenre.
Most, a nagy megszorítások idején – és uniós pénzek híján – még inkább
nem jutnak majd állami forráshoz a települések. De ez csak az érem
egyik oldala. A másik, makroszintű probléma az infláció és az
elszegényedés. Mindkettő kapcsolható a kétéves COVID időszakkal.
Ezek együttesen eredményezték a vendéglők bezárását, a boltok
megszűnését. Ez látja most Szentendrén is a látogató – és bizony
elszörnyed. A valaha romantikus utcák hámló falu házsorokká alakultak,
a városka egy pusztuló-lepusztuló település képét mutatja.
Lehangoló ezt látni annak is, aki nem élt még az elmúlt század
hetvenes-nyolcvanas éveiben, hát még annak, aki láthatta a “bezzeg
város” egykori csillogását. Persze meglehet, hogy csak egy külső
szemlélő látja a lehangoló környezetet, s aki ott él továbbra is a
napfényes oldalon sütkérezik. Akkor viszont érthetetlen, hogy a
napsugarakból néhány kéve miért nem esik az ide látogatókra is. Csak
úgy játszásiból…