A nyugat most a marihuánától tántorog

Konok Péter
>Van a NER-nek egy olyan kisebb léptékű (néhány tíz-, esetleg százmillió forint, némi értékes ingatlan, bagatell) kifizetőhelye, hogy “Drogkutató Intézet”. Ennek az a feladata, hogy ostoba lózungokkal és kitalált “információkkal” támogassa a kormányzat úgynevezett “drogpolitikáját”, ami szerint – summázva – a pálinka alapvető élelmiszer, a kender pedig szétrágja az agyat, sátánizmust, kannibalizmust és érthetetlenül bonyolult rockzenét okoz.

Ennek a Drogkutatónak még “drogpolitikai igazgatója” is van, bizonyos Ozsváth Kálmán, egy amolyan keskenyvágányú fideszes csinovnyik (kerestem bármiféle szakirányú végzettségét, már, ugye, hogy mitől lesz valaki drogpolitikus, de nem találtam), aki különösen vicces eszmefuttatásokban festi fel a Coca-Cola mámorban tántorgó Nyugat romlottságát, a freskó olyan, mintha egy feltűnően tehetségtelen óvodásnak kellene leutánoznia Bosch rémképeit a Pokolról.

“Egy országban a marihuána legalizálása sohasem a békét erősítette, hanem mindig feszültséget generált, összetűzéseket eredményezett, háborúkat robbantott ki vagy háborúkat tartott fent” – írja ez a vicces fiú, kissé új megvilágításba helyezve az életet, a világtörténelmet, meg mindent. Még szerencse, hogy Hazánk a béke szeszszagú szigete a kenderfüstös pogányok fojtó gyűrűjében.

Egy régi perzsa tanmese jut erről az eszembe:

Együtt vándorol az alkoholista, a hasisszívó és az ópiumevő. Estefelé egy városhoz érnek, de a kapukat már bezárták. Az alkoholista átkokat üvöltve a kapura ront, öklét szétveri a vastag gerendákon, majd sírva összerogy, és álomba zuhan.

A hasisszívó leül egy kőre, rágyújt egy pipára, és a füstfelhőkbe révedve átmosolyogja az éjszakát.

Az ópiumevő bemegy a kulcslyukon.

Távol áll tőlem, hogy az ópiumszármazékokat népszerűsítsem. A kender legalizálása mellett vagyok, az opiátokat (és a kokaint, nem beszélve a gyilkos szintetikus kábítószerekről) tiltanám, de – bár kapcsolatunk ambivalens – nem gondolom, hogy bevett drogunk, az alkohol ne lenne potenciálisan éppoly gyilkos szer, mint az utóbbiak. Kender miatt még sosem robbant ki háború (persze, ismerjük a haszasszinok történetét is, ami inkább arról szól, hogy egy gátlástalan hatalom kezében minden fegyverré változhat, és a megfelelő propagandával kiegészítve bevethető); az ópiumháborúkat sem azért vívták, mert az emberek ópiumot fogyasztottak, hanem mert Britannia gyarmatosítani szándékozott Kínát, ami nem szerette volna, hogy gyarmatosítsák.

Minden drognak megvannak a maga veszélyei. Meggyőződésem azonban, hogy a propaganda, a hatalmi hazudozás, az uszítás, a szottyadt ideológiák sokkal inkább agysorvasztók és károsak, mint bármiféle anyag, amit a szervezetünkbe juttathatunk.

Ja, és persze nincs háború propaganda nélkül.