Posted by Szűcs R. Gábor cikkéhez
A szabadságharc leverésében segédkező orosz csapatok által zsákmányolt honvéd zászlókat a Szovjetunió kétszer is visszaadta Magyarországnak. Először 1941. március 20-án Moszkvában kaptunk vissza 56 zászlót – részben két politikai fogolyért, Rákosi Mátyásért és Vas Zoltánért cserébe, akiket 1940 novemberében engedtek a magyar hatóságok a Szovjetunióba távozni. 1944-ben a Hadtörténeti Múzeum Somlóvárra, az Erdődy-kastélyba menekített gyűjteményéből újra szovjet kézre kerültek a ’48-as zászlók is, amelyeket (pontosan 66 darabot) Budapesten adtak újra vissza 1948. április 4-én. A két ceremóniára gyökeresen eltérő körülmények között került sor.
Az 1941-es zászlóvisszaadás, Moszkva
1941 elején a háború alatti szovjet–magyar viszony korábban nem tapasztalt mértékű közeledés jeleit mutatta, miközben a szövetséges Németországban már folyt a Barbarossa-terv előkészítése, és Moszkva is háborúra készült. A szovjet és magyar fél számos, a katonai és kereskedelmi kapcsolatokra is kiterjedő diplomáciai lépéssel igyekezett mutatni baráti szándékait. A kölcsönös gesztusok a következő év tavaszán a honvédzászlók visszaadásával és a Budapesti Nemzetközi Vásáron a Szovjetunió részvételével érték el tetőpontjukat. Az 1940 augusztusában és szeptemberében kelt szovjet katonai dokumentumok ugyanakkor arra utalnak, hogy Moszkva ekkortól már az ellenséges országok között tartotta számon Magyarországot. A (később irreálisnak bizonyuló) szovjet haditervek a háború kezdeti időszakában német támadás esetén szilárd területvédelemmel és gyors ellentámadás után az ellenséges területeken folytatódó támadó hadműveletekkel számoltak. A „támadva védekezés” pedig Budapest irányába történő (ellen)támadással is tervezett már a háború korai szakaszában.
Címkép: 1941-es átadás