Tömény kormányzati cinizmus

Posted by
Bódis Kriszta
Gulyás Gergely azt találta mondani a kormányinfón, hogy integrációs problémák miatt tragikus a diákok kompetenciamérésének eredménye.
Bizony nem a roma gyerekeken, még csak nem is a szüleiken, de bizony a pedagógusokon sem múlik az, hogy tömegek teljesítenek alul a kompetencia teszteken, hullanak ki az oktatásból és termelik újra a tudatlanságot és nyomort. Erről mindig az a hatalom tehet, amelyik elmulasztja az oktatási rendszerét olyanná tenni, iskoláit olyanná fejleszteni, pedagógusait olyanná képezni, hogy minden gyerek, akárhová és akármilyen képességekkel született, az oktatáson belül és oktatás fókusszal mindent megkapjon annak érdekében, hogy magasszintű tudást érjen el és kompetens felnőtt váljék belőle. Az államnak az a feladata, hogy minden gyerek olyan magasszintű ellátást, oktatást, nevelést, fejlődési lehetőséget kapjon, mint amit ma kevesek és főleg jómódúak kapnak meg az elit iskolákban.
Ehhez nem kell más, mint állami akarat, szándék. Minták, szakmai tudás már van arra nézve, hogyan kellene az oktatási rendszert olyanná tenni, ahol származásától, társadalmi helyzetétől függetlenül, de ezekre is támogató figyelemmel reflektál a tudásmegosztás.
Ehhez hatalom politizàlás feletti társadalmi vízió megfogalmazásához szükséges párbeszéd kell a politikai szereplők között, a szakpolitikusokkal együtt, és a társadalom egészével, amit a propaganda miniszter a maga szaktudásával el is kezdhetne kommunikálni, hangsúlyozom: kommunikálni és nem agyat mosni, és akkor a szóvívő is máképp beszélne.
Kifejezett ambícióm volt, amikor a Van Helyed oktatásfókuszú rendszerét elkezdtem kiépíteni, hogy bebizonyítsuk, megfelelő struktúra kialakításával, az egyenlő hozzáférést biztosító a gyerek és család szükségleteire, helyzetére is építően reagáló pedagógiai szemlélettel, a legjobb iskolákhoz illő szolgáltatásokkal, a leglehetetlenebb helyzetben lévők sikeres oktatása is lehetséges. Már kutatásokkal és hatásvizsgálattal tudjuk bizonyítani, hogy nem törvényszerű a lemorzsolódás vagy a tudatlanság terjedése, ha az oktatási környezet minőségi és megfelelő.
Tudom, hogy sokaknak ez evidens, de nem adok rá egy évet és az a torz gondolkodás , hogy a pedagógusok és a gyerekek, pláne a roma gyerekek tehetnek arról, hogy tudatlanok maradnak, még erősebb lesz, mert “van rá igény”. Amíg lehet, mi bebizonyítjuk az ellenkezőjét a Van Helyed Rendszerében és sürgetünk egy országos, hosszútávra tervező struktúrális oktatási rendszerváltást. Azért nem szabad feladni, hogy újra és újra elmondjuk ezt, mert ha más nem is, a gondolkodásunk maradjon világos, a lámpásaink maradjanak égve.