Nem tehetsz róla, tehetsz ellene

Nézzük csak, miért végtelenül cinikus és rosszindulatú ez az állítás:

Azt állítja ezzel, hogy az államnak semmi dolga a problémával. Meg senki másnak. Mert van a “mi” és van az “ők”. És van az integráció. Ami az ŐK dolga, mi csak nézzük. De ŐK NEM AKARNAK.

Nézzük csak: az integráció azt jelenti, hogy ott lehetsz. Hogy nem zavarunk el. Hogy járhat a roma gyerek is iskolába (más kérdés, hogy milyenbe, miközben tombol a szegregáció és az állam semmit nem tesz ellene, sőt egy sor intézkedéséből logikusan következik az erősödő tendencia,) hogy van a cégnél egy női programozó (aki boldoguljon aztán ahogy tud) hogy a kerekesszékes gyerek ott van az óvodai csoportban és a terek egy részét használni tudja) Van egy másik fogalom, az inklúzió, de valamiért soha nem azt emlegetjük. Az inklúzió az, amikor egyenrangúként fogadunk be, semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem ér, egyenlő esélyeid vannak. Na, ez lenne az állam feladata, hogy ezt biztosítsa és kommunikációval is támogassa a célt.

Helyette megint ki lett jelölve egy bűnbak, egy csoport, akire lehet mutogatni, aki felé indulatokat lehet kelteni. Amivel el lehet fedni, hogy a probléma sokkal mélyebb és az egész társadalmat érinti. És nem az iskolánál kezdődik.

Ott kezdődik, hogy egész térségekben nincs olyan munkahely, ami tisztességes fizetést adna, olyat, amiből meg is lehet élni.

Ha véletlenül van, akkor pedig a tömegközlekedéssel alig vagy sehogy összeegyeztethető (friss hír az is, hogy újabb 10 vasúti vonalat szüntetnek meg)

Ott kezdődik, hogy az állam csodafegyvere a közmunka, ami a minimálbérnek kb felét biztosítja és a hátrányos térségekben szép csendben egész szakmákat szervezett ki az ernyője alá, olyanokat, amelyek (sokszor kizárólagosan) helyben elérhetők. Közmunkás a takarító, a konyhai kisegítő, a karbantartó, a parkrendező, amikor indul egy-egy program, még a gyerekfelügyelő és a könyvtáros is. Ugye emlékszünk a néhány héttel ezelőtti hírre, arra az álláshirdetésre, amin egy ország megdöbbent, mert 77.000 forintért kerestek konyhai kisegítőt? Pedig sokaknak napi valóság. Sokaknak az egyetlen elérhető valóság.

Ott folytatódik, hogy az állam deklaráltan a középréteget és attól felfelé támogatja, minél többet keresel, annál többet ad mellé. Ott folytatódik, hogy a “segély” lassan puszta legendává válik, nem fizikai, kézzelfogható valósággá, amiből kenyeret lehet venni. Aki a léc alá kerül, legyen roma vagy nem roma, egyedül marad. Rögtön működésbe lép valami társadalommérnökösködés, az összes üres frázisával, ilyenekkel, hogy “hálót adj, ne halat” stb. , esetleg néha arra jár egy-egy “fehér megmentő”, aki a saját élethelyzetét egy teljesen más élethelyzetre vetíti ki, az érintettek valós szükségletei és igényei (igen, igényei) felmérése nélkül hozza a csodamódszert, aminek alapeleme a folyamatos kontroll, ami viszont az egyenlő felek stratégiát nyomokban is lehetetlenné teszi – utána meg meglepődik, jó ha meg nem sértődik, hogy nem működik.

Ott folytatódik, hogy ahol nincs pénz az emberek zsebében, onnan egy idő után minden infrastruktúra és szolgáltatás kitakarodik — mert nincs aki megfizesse.

Ilyen körülmények között nincs társadalmi mobilitás. Magyarországon hét generáció kell ahhoz, hogy valaki a szegénységből kiemelkedjen. El lehet várni ezt egy generáció alatt, lehet mondani, hogy “minden rajtad múlik” – csak ez nem igaz és ezért az elvárás nem reális.

Végezetül pedig arról, hogy Gulyás Gergely — nem véletlenül — olyan sikeresen tematizálta a témát, hogy mindenki a romák aránya adatra kattant rá, amikor a területileg (járásokra) lebontott adatokat próbálta értelmezni. Pedig érdemes lenne összevetni valami mással is: az adott járás átlagbér-adatával. Mert lehet, hogy szintén nagyfokú együttállást mutatna. Mert mindenkit érint.

Azt pedig már csak zárójelben teszem hozzá, hogy a falusi csok-listáján hány ilyen település van és hány gyerek fog olyan helyre megszületni , ahol eleve hozzáférés gondokkal kezdődik az élete, ami később csak fokozódni fog, ha a család plusz energiát beletéve egyéni szinten nem tudja kompenzálni.

Bódis Kriszta posztjának viszont minden szava igaz és fontos.