Posted by Tamás Ervin
>A Magyar Közlönyben (Hivatalos Értesítőben) tették közzé, hogy a Varga Judit lemondása
miatt miniszteri rangra emelt Tuzson Bence és Bóka János első döntéseinek egyike három
miniszteri biztos kinevezése volt. Bóka János uniós ügyekért felelős miniszter a jövő évi EU-
elnökség személyzetpolitikai feladatainak összehangolásával bízta meg 2025. márciusáig
Ballester-Bólya Boglárkát, aki miniszteri biztosként a hivatkozott törvény alapján éppen olyan
díjazásra jogosult, mint a nagyjából hasonló feladatot ellátó helyettes államtitkár, Molnár
Balázs Péter. A miniszteri biztost szerdától feladatai ellátásában ráadásul kétfős titkárság
segíti. Tuzson Bence igazságügyi miniszter két miniszteri biztossal bővítette csapatát. Két évre
nevezte ki Wopera Zsuzsannát, akinek a családjogi eljárások előkészítését és végrehajtását
kell majd figyelemmel kísérnie a helyettes államtitkári juttatásért. Ő nem kap titkárságot. Pilz
Tamás az állami és közszolgáltatási feladatok felülvizsgálatáért felel. A közigazgatási
államtitkár munkáját kell segítenie, de személyesen a miniszter lesz az irányítója. Éppen
annyi pénzt kap ő is, mint egy helyettes államtitkár, munkáját pedig még egy háromfős
titkárság is segíti.
Az államapparátus olyan zöld növény, amelyet miközben mindig nyesegetni akarják,
makacsul nő. Az viszont, amit az olcsó állam nevében az Orbán-kormány művel, párját ritkító.
A kormányzati működés megspékelve különböző szintű főtanácsadókkal és biztosokkal olyan
érzést kelt, mintha a dudára több figyelmet fordítanának, mint a haladásra. Új és új
minisztériumok, apparátusok nőnek ki a földből, irodákkal, ellátmánnyal, még
szembetűnőbbé téve a hiányt, mely szerint nincs külön egészségügyi, oktatási,
környezetvédelmi tárca. A vezér képére formált falanszter kormány születése, működése,
előterjesztései zömmel valamiféle olyan politikai szándékot sejtetnek, amely a sokat
emlegetett „pillanat uralása” jegyében fogant, s nem a köz épülése, hanem a hatalom, az
anyagi és szellemi térhódítás a cél. Az erősödő szembeszél okoz ugyan zavart, gondolom,
némi félelmet is, de ez ellen a különböző fenyegetésekkel, ráolvasásokkal, hadovával és
elterelésekkel, valamint a világról alkotott hipotézisek óriási pannóival indulnak állandó
csatákba. Közben úgy kerülik a konkrétumokat, mint kutya a vihart – hiszen minden tény,
adat, számsor és grafikon azt az árnyékos-Magyarország képet mutatja, amit ők
napsugarasként akarnak láttatni, a „mindenki csak minket bánt” jegyében.