Posted by Interjú Lannert Judit oktatáskutatóval
R.Kiss Kornélia
ujhet.com
Lannert Judit szerint csökkenteni kell a tantárgyak számát és a tananyagot, ez segítene a pedagógushiány problémáján is. „Zsúfolt a tananyag, és ez ellene dolgozik annak, hogy a diákok megtanuljanak gondolkodni. Tévedés, hogy a tényekre nincs szükség, csak kérdés, hogy mely tényekre. Ezen a téren szükség lenne egy nemzeti minimumra.”
Csak azokban az országokban sikerült javítani az oktatás minőségén, ahol a politikai döntéshozók elkezdték kulcságazatnak tekinteni a közoktatást, nem pedig olyan rendszernek, amely magától elketyeg, mert elviszik a hátukon az alulfizetett nők – mondja Lannert Judit, a T-Tudok Zrt. oktatáskutatója, aki szerint a politikának nem szabadna félnie attól, hogy iskolákat zárjon be.
– A múlt héten elfogadott státusztörvény kapcsán leginkább a pedagógusok új munkafeltételeiről szokott szó esni, így például a közalkalmazotti státusz elvesztéséről, az óraszámok emelkedéséről, az átvezénylésről. Ön ki tud olvasni bármilyen hosszú távú szakpolitikai elképzelést ebből a jogszabályból? Mit gondol most a kormány az oktatás jövőjéről?
– A kormány már a covid alatt és most is azzal szembesül, hogy az oktatás megroppant, és nagy presztízsveszteség érte mind az ágazatot, mind az oktatásirányítást. Már nem magától értetődő, hogy van tanár. Nem véletlen, hogy ebben a törvényszövegben megjelennek olyan dolgok, mint az oktatás folyamatossága vagy az oktatás iránti közbizalom. Látják, hogy probléma van, de nem így kellene törvényeket hozni. A jogalkotási kultúra romokban, a szakemberek teljesen kikerültek a törvényhozás folyamatából. Az sem világos, hogy hol, hogyan születnek a törvényszövegek. Közben az oktatás szereplői megfogalmazták kilencpontos reformkövetelésüket, de ezekről nem folyt valódi párbeszéd a kormányzattal. Úgy látom, mindkét oldalon megmerevedtek az álláspontok. A kormány pedig úgy válaszolt a problémákra, hogy néhány hónap alatt erővel átnyomta ezt a 160 oldalas javaslatot egy komplex oktatási reform helyett, amely konszenzust, sok időt és munkát igényelne – és rengeteg konfliktussal járna.
– A törvény elfogadása újabb pedagógusok felmondásához vezethet. Mit tudunk valójában a pedagógushiányról? A szakszervezetek becslése szerint országosan 16 ezer fő hiányzik a közoktatásból. Ön mit gondol, mennyi?
– Még ha valóban csak a pedagógusok három százaléka mond is fel a törvény miatt, akkor is érdemes hozzátenni, hogy a minőségi pedagógusok mennek el, és ez nem mindegy. A pedagógushiány kérdése nem ennyire egyszerű. Azért kell sok pedagógus a rendszerbe, mert sok kis iskola van, és sok a tantárgy. Ha nincs elég pedagógus, akkor nem feltétlenül több kell, hanem a pedagógusok iránti keresletet kell csökkenteni. Ennek egyik módja, hogy csökkentjük a tantárgyak számát, és kevesebb lesz a tananyag. Kisebb óraszámhoz kevesebb tanár kellene. A kis
iskolákkal kapcsolatban a 2004-es portugál oktatási reformot szoktam példaként hozni. Ott racionális iskolahálózatot hoztak létre, és ennek része volt, hogy a kis iskolákat megszüntették.
– Ez mekkora politikai konfliktussal járt?
– Elég naggyal. Egy éven át tüntettek a tanárok, százezren mentek az utcára, de a szocialista kormány mögött kétharmados többség volt. Hozzá kell tenni, hogy nem valamiféle ukáz formájában valósult meg ez a reform, folyamatos volt a kommunikáció, korrigáltak menet közben, meg volt tervezve az átalakítás. A kis iskolák tanárai pedig rájöttek például arra, mennyivel jobb nekik a kollégáikkal együtt lenni, akikkel meg tudják beszélni a problémáikat. De a mindenkori kormány Magyarországon fél a kis iskolák bezárásától. Ezért akarják most a tanárokat mobilizálni. Csakhogy a tanárok ragaszkodnak az iskolákhoz. Nagyon nem mobil a magyar tanártársadalom. Ha egy fizikatanárnak nyolc órája van egy kis iskolában, akkor logikus lenne, hogy egy másik iskolában is tanítson, de erre általában nem nyitottak a pedagógusok, inkább gyerekfelügyeletet vállalnak a saját iskolájukban, ami óriási pazarlás. Mégis sok helyen ez van. A tanárhiány nem arról szól, hogy kevés a tanár, ezért sok kell, hanem arról, hogy rettenetesen pazarló a struktúra, és ezt nem tudjuk megváltoztatni, mert nagyon sok ellenérdekelt van. Az egyik legerősebb ellenérdekeltség a politikai, mert a politika fél a konfliktustól, attól, hogy elmondja a kistelepüléseken élőknek: vagy marad helyben a rossz minőségű kis iskola, vagy utaznak egy kicsit a gyerekek, és jó iskolába járhatnak. Ehhez viszont már komplex szabályozás kellene: meg kellene nézni az utak állapotát, bicikliutakat,
iskolabuszhálózatot csinálni. Tulajdonképpen egy komplex területfejlesztés kellene. Ezt a tankerületek meg is tudnák oldani, ha kapnának hozzá jogköröket. Ehhez képest mi van? Utazzon a tanár. Háromórányi utazásra kötelezhető naponta, ezért pluszjuttatást nem kap, és nem része a munkaidejének.
– Portugáliában beváltotta a reform a reményeket?
– Meg kell nézni a PISA-eredményeket. Két ország van, amely a kétezres évek óta folyamatosan javul, Észtország és Portugália. Ott az iskolahálózat átalakítása mellé sok továbbképzést is tettek, például az alsós tanítóknak természettudományos alapképzést adtak, hogy át tudják adni a gyerekeknek azt a szemléletet, amelyre a felsőtagozatban építeni lehet.
– Most melyik oktatási rendszerhez hasonlít a magyar?
– Struktúráját tekintve egy középeurópai, hierarchikus társadalmat leképező iskolarendszer a magyar, amelynek az egyik nagy problémája, hogy nagyon korán szelektál. Ez Németországban és Ausztriában is így van, a régió sajátossága. De a PISA-eredményeket nézve látszik, hogy ebben a régióban is vannak felemelkedő, stabil és leszakadó országok. Mindig Bulgária és Románia volt a sor végén, de Románia szépen fejlődik, Magyarország és Szlovákia viszont, úgy tűnik, lefelé csúszik. Balkanizálódik a magyar oktatás, a bolgár és a szerb oktatási rendszer irányába tart.
– A pedagógustársadalom idős és sokszor megfáradt. Ön szerint képesek lennének
módszertani megújulásra?
– Nem, de pont ezért kell távlatokban gondolkodni, behúzni a pályára fiatalokat,
emelni a kezdőbért. A szakszervezetek nyilván az idősebb munkavállalókat is
képviselik, ez a dolguk, de a szakmapolitikának távlatokban kell gondolkodnia, és a
pályakezdőket támogatni. Egy oktatási reform lassú folyamat, sok kitartást igényel a
pedagógusok, politikusok és szülők részéről – ami azért nincs meg, mert
Magyarországon nincs konszenzus.
Magyar Hang