Martin Zoltán (FB)
>…akkor azt tanultad először, hogy hazánk és népünk vezető ereje a
Magyar Szocialista Munkáspárt. A parasztság és a munkásság a velük
szövetséges értelmiséggel együtt építi a szocializmust. Aztán vége lett,
jött a demokrácia, amibe bármelyik nap beledögölhetsz, mert senki nem
foglalkozik veled.
Akkor még tintapatronos, nyílhegyű töltőtollal tanultál írni és amikor ez
már ment, kezedbe vehetted a golyóstollat is. Mikor először láttál Erika
írógépet, akkor már érezted a szocializmus fejlettségét a bűnös
Nyugattal szemben, de Robotron írógéptől később elájultál. Aztán amikor
először mondták, hogy emil, te a szomszéd bácsira gondoltál a
harmadikról. Ma már küldözgeted a világba szerteszét.
Az úttörőtáborban csendes pihenőn levelet kellett írni Lellén a
szüleidnek, majd elmentetek az osztállyal feladni a postára bélyeggel.
Ma meg nyomkodod a telót, küldözgeted az emailt, sms-t, messengert
stb.
Ha magyar vagy, és ötvenes, akkor tudod, hogy milyen volt éveket várni
Magyar Postától megigényelt vonalas telefonra, még használtál
gyerekkorodban olyat, amit a telefonos kisasszony kapcsolt kérésre.
Most már sok lakásban nincs is, csak a smartphonet nyomkodja
mindenki, ami felváltotta a másfél kilós bunkofont.
Te még azt tanultad, hogy a munka nem csak jog, hanem kötelesség.
Aki nem dolgozott azt elítélte a bíróság közveszélyes munkakerülésért.
Már megtanultad rendszerváltás után, hogy nem csak, hogy nincs jogod
a munkához, hanem megdögölhetsz az utcán egyedül, ha elveszted
fejed fölül a tetőt. Közben az új urak osztják neked az észt milliárdos
pénzhalmok tetején ülve.
Ha ötvenes férfi vagy, akkor voltál még katona legalább egy évig. Ezalatt
voltál elvtárs, bajtárs meg úr is. Maga a főhadnagy se tudta már, hogyan
szólítson szabályosan. Nem volt jó a sereg, sokat lehetett szopni, de
tartást azért adott később…
Ha magyar vagy, és ötvenes, akkor férfiként régen azt gondoltad, ha egy
fiatal nőnek nagy melle van, akkor az szép és érzéki. Ma meg azt
gondolod, hogy gumi. Ezért, ha ilyesmit akarsz fogni, inkább veszel egy
szép piros pöttyöst és játszol az unokáddal. Ha nincs már ő is
Londonban…
Ha magyar vagy, és ötvenes, akkor túl vagy az első, második, harmadik
válásodon, már nincsen férjed vagy feleséged, csak telón beszéltek
néha, illetve, ha a gyerek miatt kell. Meg az unokák ballagásán látjátok
egymást. Közben fáj, hogy elmúlt, eltörött, de tudod, hogy nem lehet újra
összeragasztani…
Mikor először láttál számítógép monitort, azt gondoltad, semmire se jó,
mert még a Colombót se lehet nézni rajta. Ma meg ott ülsz esténként, és
nyomod a facebookot hajnalig.
Ha magyar vagy és ötvenes, akkor tudod, nem volt még a történelemben
olyan generáció, akinek ennyit kellett alkalmazkodnia a társadalmi,
technika változásokhoz. Akinek ennyit kellett tanulni. Akkor tudod, hogy
túl vagy egy két infarktuson, cukorbetegségen, az ízületeid roncsok.
Ha magyar vagy, és ötvenes, nő, vagy férfi, akkor tudod milyen éveket
várni egy nyugati útlevélre. Most meg Csányoszrón élsz tanárként,
Londonban, mint postás, Párizsban vendéglősként, az USA-ban, Észak-
Karolinában az egyetemen dolgozol matematika professzorként,
Svédországban orvos, Pécsett ügyvéd vagy.
De ezt a kurva országot, kurva Hazát nem tudtad elfelejteni. Azt
mondják, azért vagyunk még, mert minket győzelemre, meg küzdeni
tanítottak. Egy francokat! Nem győzni akartunk mi már rég ebben a
hatalmas változásban! Hanem csak életben maradni! Sikerült Barátaim?!