Gáz van a vízzel

Szekeres István
>Pesten születtem, azóta Józsefvárosban élek. Gyerekkoromban Tatabányán és
környékén, rokonoknál vakációztam, kiskertet sem nagyon láttam. Igaz, az
erkélyemen, cserépben többször termesztettem cseresznyepaprikát, de csak
ennyi közöm van az agráriumhoz.
Viszont nagyon érdekel.
Rendszeresen nézem az Aszódi János szerkesztette Új Mezőgazdasági
Magazint, amelyben még csodákkal is találkozom. Fantasztikus gépek végzik el
rengeteg ember munkáját. Már olyan vízióm is van, hogy az egykori arató-
cséplőgépek késői utódja úgy takarítja be a búzát, hogy a tábla végén már
szeletelt, csomagolt kenyeret ad ki.
A másik csoda a növénynemesítés világából jön szembe, rendszeresen. Ott
tartunk, hogy például szárazságtűrő fajtákkal kísérleteznek.
Kell is!
Az ÚMM egyik adásában vízügyi szakember nyilatkozott elkeseredetten a
tiszántúli aszályokról. A kormánypárti hívők nem minősíthetik balliberális
zöldségnek, mert egy másik adásban Nagy István agrárminiszter ugyanazt
mondta. Hogy több víz folyik ki az országból, mint amennyi be. Nincsenek
víztározók, duzzasztásra is szükség lenne, a mezőgazdaságnak pedig
csatornákra, öntözőrendszerekre.
A szakértő szerint egyedül a Tiszántúl vízellátására évi húszmilliárdot kellene
költeni.
Csak hát az aligha megy, mert a kormány annál nagyobb pénzért a Debrecen és a
Nyíregyháza melletti akkumulátorgyár vízellátását akarja megoldani.
2011-ben a kiút reményeként született meg az új Vásárhelyi-terv. A program
változatlanul életben van, csak két évvel a születése után az összes pénz elfolyt
alóla. Azt alighanem hiába várjuk, hogy a miniszterelnök egy őszinte pillanatában
megmondja, hova lett a pénz: „Elszórtuk”.
Az ország azonban nemcsak az aszállyal kénytelen küzdeni, hanem a teljes,
lepusztult közműrendszerével is. Budapest csővezetékei olyan siralmas
állapotban vannak, hogy helyenként az ivóvíz ötven százaléka szivárog el miatta.
Szakértői vélemény szerint évente 80 kilométer elrongyolódott vezetéket kellene
kicserélni. Egyetlen kilométer csere költsége egymilliárd forint. A kivéreztetett
főváros nem tudja megoldani (igaz, nem is a dolga, mert állami feladat), elvégre
jövőre 75 milliárd szolidaritási pénzt kér tőle a kormány.
Már előkészületben van az új víztörvény, amely – szakértők szerint – okvetlenül
azzal jár, hogy megemelik a tíz éve változatlan vízdíjakat a nagyra nőtt költségek
ellensúlyozására. Ez meg azt jelenti, hogy a rezsicsökkentés szellemhajója újabb
zátonyra fut.
A kormánypárti sajtó is jövendöl. Jellemző módon. A hajdani, egyik klasszikus, de
mára propagandatermékké silányult újság öles címbetűkkel azt hirdeti:
„Karácsony a vízdíjak megemelését tervezi”…
Előfordulhat, hogy az agrárium vízellátása és a városi ivóvíz továbbra is súlyos
gondokkal lesz kénytelen szembenézni, de az biztos, hogy a mellébeszélés
szennyvize változatlanul zúdul a fejünkre.