Posted by Molnár Bálint (kolozsváros.com)
>Most, hogy a nertársak, a családbarát, gyerekbarát, patrióta állampárt
potentátjai végre elvonulnak rohadtul megérdemelt önfeledt
pihenőszabadságukat eltölteni – miért is ne tennék, hiszen ők nem
tartoznak a populáció azon több mint 40 százalékhoz, amelyiknek
abszolválhatatlan kihívás elmenni nyaralni, ráadásul az utolsó percig
durván megdolgoztak érte – vessünk egy pillantást a kezük munkája
nyomán kibontakozó valóság egyik legdurvább szeletére. Nem teljesen
függetlenül attól a tegnap sokadszor megfogalmazott állításomtól (amit
ma is vállalok), amely szerint ennek az országnak harangoztak. Nem
azért, mert szétlopták, kizsigerelték, átverték a négy évről négy évre
egyre demokratikusabban megválasztott vezetői, hanem azért, mert több
mint tíz év alatt lényegében szétverték, lezüllesztették, tönkretették az
élhető jövő szempontjából stratégiai fontosságú oktatási rendszert.
Amire – mint minden másra is, amihez hozzányúltak és szarrá vált a
kezük között – lehet azt mondani, és természetesen mondják is, hogy a)
hazugság, b) nem teljesen hazugság, viszont mindenki más tehet róla,
csak ők nem, akiknek kizárólagos lehetőségük volt rendbe tenni a másfél
évtizede elmúlt nyolc évet. Ettől még igaz, és napról napra nehezebb
visszalapátolni a trágyát a dakota lóba, hogy miképpen az egyes
területek egyenként, úgy a nagy egész is beteg, pusztul, rohad.
Az Orbán-kormány által bűnös városként kezelt Budapest egyik
kerületében, Újpesten, több mint ezer középiskolás mentális egészségét
mérték fel kérdőíves vizsgálat formájában azt követően, hogy csak a
tanév első két hetében tízen kíséreltek meg öngyilkosságot. A
vizsgálódás nyomán kirajzolódott kép döbbenetes és megrázó lehetne
mindenkinek. Legalábbis mindenkinek, akinek az morális állapota és a
szellemi egészsége megkérdőjelezhetetlen. Aki a gyermekeket soha a
büdös életben nem használná fel és ki, akinek eszébe nem jutna a
gyermekek mögé bújni és a gyermekek érdekeire hivatkozva a saját
alantas, mocskos céljait érvényesíteni. Mint kiderült, a felmérésben részt
vevők 21 százaléka (!!!!!!) esett szexuális abúzus áldozatául, 1007 főből
mindössze 29 fő, vagyis nagyjából 2,9 százalék (!!!) mondta azt magáról,
hogy nincsen semmilyen gyermekkori ártalmas élménye.
A 9-10. osztályos tanulók 47 százalékát érte már verbális, 21
százalékukat pedig fizikai bántalmazás. 31 százalék tapasztalt
saját bevallása szerint érzelmi, 23 százalék pedig fizikai
elhanyagolást. A felmérésben részt vevők több mint egynegyede
azt állította, hogy szexuális bántalmazás áldozata volt.
A 11-12. osztályos diákokat érintő összesített adatok szerint
körükben a szexuális, verbális és fizikai bántalmazást átéltek
aránya pár százalékkal csökkent, magasabb lett azonban azoknak
az aránya, akiknél van valamilyen függő a családban: a gyerekek
26 százaléka jelezte ezt, míg 35 százalékuk azt állította, hogy
mentális vagy pszichiátriai betegséggel küzd valaki a családban.
Nem állítom ellentmondást nem tűrően, mert talán még a nemzeti
konzultáció művésznéven elhíresült nemzeti manipulációs technikával
rojtosra hülyített országra nézve sem lenne helytálló, hogy ez egy olyan
felmérés, amely reprezentatívnak tekinthető Magyarország egészére.
Ennek ellenére az meggyőződésem, hogy ha a fővárosban egy ilyen
típusú vizsgálat ilyen brutális eredményeket hozott, akkor ez
mindenképpen egyfajta lenyomata a teljes magyar társadalom mentális
állapotának. Ameddig a Századvég a Nézőpont Intézettel
összekapaszkodva, ezeken az eredményeken teljes joggal felháborodva
megkutatja, hogy ha ez a helyzet Budapesten, akkor mi lehet a helyzet
Borsodban vagy Nógrádban, érdemes látni, hogy nem lehet más a
helyzet egy olyan országban, ahol álszent, divatkeresztény lelki
nyomorékok fél szemmel a politikai népszerűségi felmérésekre
kacsintgatva teli tüdőből kiabálják, hogy a gyerekeinket hagyják békén a
mocskos pedofilbuzik, a genderbuzipropagandisták, drag queenek,
rózsaszín tangás szakállas férfiak, hogy a gyerekek nevelése a drága
keresztény, heteroszexuális szülők kiváltsága és kizárólagos joga, hogy
senki ne ugasson bele abba, hogy az apa férfi anya nő hogyan
terrorizálja verbálisan és fizikailag a saját gyerekét a
migránsgettók, brüsszelgyurcsánysoros és a háború árnyékában. Ahol
gyerekek százezrei nem azért nem esznek, mert nem éhesek, hanem
mert nincs mit, és ahol a minőségi oktatást nem a megbecsült
pedagógusok által átadni hivatott versenyképes tudásban, hanem a
hittan órákban, a honvédelmi-hazafias ismeretekben és a heti
testnevelésórák számában mérik, miközben évek óta
közpénzplakátokon, mindenféle tömény politikai
propagandareklámokban, végtelenítve sulykolt csatakiáltásokkal
paráztatják, nyomasztják a társadalmat és tudatosan gyilkolják az
embereket lelkét. Ahelyett, hogy a pénzüket értelmes dolgokra, valódi
problémák megoldására fordítanák.
Az a szükségszerű, törvényszerű és elborzasztó ezekben a számokban,
hogy kódolva vannak a korrupció kormányának ama legfőbb
politikájában, amelynek lényege éppen ez: mindent, lehetőség szerint
(márpedig nekik korlátlan lehetőségeik vannak) mindent megtenni annak
érdekében, hogy kiszámíthatóan szar mentális-lelki állapotba kerüljön az
ország és reménytelenül beleragadjon ebbe a beteg posványba. Hogy
szorongjon, rettegjen, érezze kiszolgáltatottnak magát, és eszébe ne
jusson megkérdőjelezni mindazt, amit vele, ellene elkövetnek a
hatalmasok. Aztán amikor nem bírja elviselni a nyomorúságát, a
sehonnan sehova nem vezető élete kudarcát, akkor majd levezeti a
dühét és frusztrációját azokon, akik gyengébbek nála. Verbálisan,
fizikálisan, szexuálisan bántalmazza, mert addig se a buzilobbi
terrorizálja őket.
Az a szükségszerű, törvényszerű és elborzasztó, hogy az újpesti
középiskolások szörnyű mentális egészségi állapota aligha elszigetelt
kuriózum a világ eme földi paradicsomában, ahol több mint tíz éve
mindenféle veszélyek, gonosz ármánykodások, összeesküvések elleni
harci lázról szólnak a mindennapok. Szakemberek szépen elmondták,
hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb tanulsága, hogy a gyerekek
nincsenek jól. Azok a gyerekek, akiket biodíszletként, közönséges
eszközként használ fel egy gátlástalan hatalmi szörnyeteg a saját céljai
elérésére. Szakemberek szóltak, hogy különösen 2019-től radikálisan
megnőtt a gyerekek körében a mentális problémákkal küzdők száma.
Hogy a magyar gyerekek körében emelkedik a szorongásról, tartós
félelemről beszámolók aránya, és egyre több az önsértés, az
öngyilkossági kísérlet, és megnőtt a segélyvonalak forgalma is.
Szakemberek kongatják a vészharangokat – nagyjából teljesen hiába,
mert az állampárt semmi olyasmivel nem hajlandó foglalkozni, ami nem
a népszerűségét szolgálja, – hogy nagy baj van. Nem, persze, hogy nem
azt mondják, hogy önmagukban a politikai média termékek a beteg,
szutykos, primitív propaganda okozzák a gyerekekben a szorongás, a
félelem, a düh és a tehetetlenség érzését, ami aztán nem ritkán
önpusztítási kísérletbe torkoll. De hogy ez a felfokozott pszichotikus
politikai klíma hozzájárul a gyerekek rossz állapotához, az nem lehet
kérdés. Mert azok a gyerekek, akik olyan állapotban vannak, mint az
újpesti középiskolások, azokat olyan felnőttek bántalmazzák, akik
szintén elszenvedői ennek a folyamatos szellemi háborúnak, ami
tizenhárom év alatt kvázi normalitássá avanzsált. Ahol a stadionok, az
egyházi ragacs, az út szélén felállított keresztek, a kínai
akkumulátorgyárak, a migránsok Soros György és az állandó hergelő
adja meg az alaphangot a hétköznapokhoz, ott nem férnek bele a valódi
problémák. Ezért aztán a magyar társadalom, kisgyerekekkel,
középiskolásokkal és az őket bántalmazó felnőttekkel együtt olyan
maradandó sérüléseket szenved, amelyek aligha gyógyíthatóak. Nem
kellenek ide migránsgettók, háború, brüsszeli meleglobbi, megoldjuk mi
házon belül. Ameddig bele nem pusztulunk.