Posted by Lévai Júlia
– Dzsungária a dzsungároké! – köszöntötte lelkesen Csák János miniszter a Balaton partján csellengő gyerekeket, erősítendő bennük az ősi koreai múltig visszanyúló nemzeti identitást.
Épp ekkor ért oda egy fagylaltos, aki viszont azt kiáltotta vissza, hogy „Pisztácia a pisztácoké!”. Ettől aztán minden gyerek azonnal azt kezdte játszani, hogy ő hős pisztác, aki
akár az élete árán is megvédi a fagylaltost és kocsiját, a gaz dzsungároktól. Akik, a nevükből ítélve, csakis valami barbárok lakta dzsungelből jöhettek, azzal az ellenséges szándékkal, hogy elnyalják előlük a finom gombócokat. Amelyekhez ők az idén az árdrágulás miatt alig-alig tudnak hozzájutni.
A fagylaltos mindvégig hangosan és lelkesen drukkolt nekik, és amikor végül kihirdették a pisztácok győzelmét, örömében fele áron adta a pisztáciát, aminek hatására az összes többi fagyija is az utolsó kanálig elfogyott. Így aznap Csák János minisztert kivéve, a gyerekek maszatos képe körül repdeső
méhecskéket viszont beleértve mindenki boldogan élvezte a finom nyári életet a
parton.
A fagylaltos pedig este, a bevétele számolása közben hálás szívvel gondolt a miniszterre, amiért ilyen hasznos ötletet adott neki.