Berényi Judit
>Melyik nagymama, anyuka és kislány nem ismeri Barbie-t, aki itt van nekünk és velünk 1959 óta, amikor a Mattel játékgyár megalkotta. Kevesen tudják, hogy a Barbie baba a német Bild Zeitung képregény-karaktere volt és előbb az Egyesült Államokban lett, majd világszerte az imádat és vágy tárgya. Trónjáról még az azóta lemásolt és milliószámra piacra dobott klónjai (holmi Lucyk, Kathiek és egyéb utánzatok) se taszíthatták le.
Barbie korszakváltást hozott, hiszen felnőtt kinézete megtörte a gyerekeknek addig kínált hagyományos baba megjelenést. Nem kevés vitát kiváltva ezáltal. Ami azonban nem akadályozta meg, hogy népszerű ikonná váljék – épp ellenkezőleg – inspirációt nyújtott a divatházaknak és az egyéb kreatív területeknek. Mert Barbie a – nyugati szépségideálnak megfelelően – úgy tökéletes, ahogy van: szőke hajjal, porcelán bőrrel, karcsú dereka fölött pompás keblekkel.
És most eljött hozzánk mozifilmben teljes életnagyságban, méghozzá párjával Kennel és még néhány hasonló Barbie-szerű barátnővel, hogy megismerhessük a hozzájuk méltó életkörülményeiket és – ami persze főként Barbie-t illeti – tökéletes érzelmi és intellektuális adottságaikkal. Ez a Barbie nemcsak szép, hanem már szinte érett nő, aki emancipált és talpraesett is. Ha kell, még a valóságos világba is elmegy, hogy ott is helyt álljon. És ott áll mellette a hűséges Ken, aki – bár nem olyan éles eszű és sokoldalú, mint ő, viszont fő tulajdonsága, hogy (majdnem) mindig mellette áll.
Köszönhetjük ezt a – csodálatos, sosem volt és lesz – világot a rendezőként és forgatókönyvíróként már háromszor is Oscarra jelölt Greta Gerwignek, valamint két sztárja, a Barbie-szépségű Margot Robbie-nak és Kenként meglepően átváltozott, remeklő Ryan Goslingnak, akik játékosan, szellemesen, és sok fanyar humorral oldották meg a szinte lehetetlennek látszó feladatot. Az élőfilm még inkább azt üzeni: Barbie sikeresen össze tudja egyeztetni a nagyon nőies megjelenést, miközben lehetőséget kínál a fiatal nőknek arra, hogy különböző
szakmákban képzeljék el magukat, amiket felnőttként üzhetnének. A film sikerét máris jelzi, hogy a január első hetének bemutatóját követő hétvégéig 155 millió dollárt kasszíroztak be az amerikai mozik pénztárai és 2023 egyik legígéretesebb filmjének kiáltották ki. Mi több, az amerikai divatvilágot is elöntötte a rózsaszínűség, az úgynevezett „Barbie-ság”, az úgynevezett „Barbiecore”.
De vigyázat, kedves nézők! Ez a film nem a mai kislány-generációnak szól. A rózsaszín világ ideális állapotának ábrázolása akár bizonytalanná is teheti a mostani anyuka-jelölteket. Mondhatni ezért, hogy ez a Barbie- film „réteg-nézőknek” készült. A kérdésre – hogy feminista vagy ennak fricskázása-e a film célja – természetesen nem kapunk egyértelmű választ. Azonban az elgondolkodtató, hogy – a történet spoilerezését mellőzve – egyszer csak váratlan és érdekes fordulatot vesz Barbie élete. Kentől eltávolodva rózsaszínű luxusautóján elhagyja „Barbie- országot”, és az igazi világban keresi meg azt a lányt, akinek a való életben a játék-babája volt, és akivel igazán játszhatna. Ken – noha eddig nem tudott Barbie nélkül élni – hozza szokásos önállótlan formáját, inkább egy őt valódi férfinak tekintő, másik lánnyal folytatja életét „Barbie- országban”.
A rózsaszín világ mögé látó francia kritikus Kévin Bideaux is azt mérlegeli, vajon feminista filmnek tekintsük-e ezt a művet. Hiszen Greta Gerwig olyan nyíltan feminista filmeket jegyzett, mint a Lady Bird és a Kisasszonyok. Így a rendező szándékai valószínűleg őszinték voltak, noha nyilván sok kompromisszumot kellett kötnie, hogy megfeleljen a koprodukciós Mattel promóciós célzatú követelményrendszerének, aminek eredményeként a film veszített ambíciójából. Greta Gerwig szarkasztikus véleménye mindazonáltal átjön: néha mintha Hollywood álomvilágának is mintha „beszólna”. A film kétségtelenül beilleszkedik az – elsősorban az USA- ben terjedő – úgynevezett „femvertising” kampányba. A feminism és az advertising (reklám)
szavak összevonásából származó kifejezés arra utal, hogy az további ügyfélkör meghódítása érdekében feminista fogalmakat (empowerment, sokféleség stb.) vegyíti a való világ – szintén ideálisnak tekinthető bemutatásával.
Annak ellenére, hogy a „Barbie-ság” („Barbiecore”) trendet feminista jelzővel látják el, valójában csak az elnevezést kapcsolja össze a feminizmussal. Azt üzeni a nők számára, hogy a Barbie-ra jellemző nagyon nőies ruhák (rövid szoknyák, magas sarkú cipők stb.) viselése, vagy egy rózsaszín hamburger evése, ahogy azt egy népszerű gyorsétterem is ajánlja, nem meríti ki a női függetlenség megnyilvánulását. Bár a Barbie film időnként gúnyolja a fogyasztói nőiességnek való megfelelést, nem szándékozik határozott kritikát megfogalmazni ezzel kapcsolatban – ami nyilván a film elkésztését lehetővé tévő finanszírozó – a Mattel – hatása.