A könyvhegyek legyűrésének művészete

Posted by

Z. Kocsis Blanka
WMN

>Vannak emberek, akik, ha könyvesbolt környékén járnak, biztos, hogy vesznek is valamit. Otthon aztán gondosan rendezgetik a szerzeményeket, és sokáig tervezik, hogy egyszer majd tényleg elolvassák a felhalmozott irodalmi nassolnivalót. Ismerős a helyzet? Akkor azt is tudod, hogy bár a készlet általában rendületlenül gyarapszik, néhány kötet valahogy soha nem kerül sorra. De miért veszünk mégis új könyveket, amíg a régieket sem olvastuk el?

Tsundoku, avagy az el nem olvasott könyvek felhalmozásának művészete. Könyveket venni és aztán nem elolvasni őket, olyan szokás, amelyre a japán nyelvnek saját kifejezése van. Ez a tsundoku, amely a „tsumu”, azaz felhalmozás, valamint a „doku”, vagyis olvasnivaló szavak összefonódásából keletkezett valamikor az 1800-as évek végén. A jelenség tehát nem új keletű. De vajon mi áll a hátterében?

Nassim Nicholas Taleb író és statisztikus szerint az állandó könyvvásárlás és – felhalmozás mögött a világ megismerése iránti csillapíthatatlan vágy áll. Annak
szándéka, hogy többet tudjunk meg, többet olvassunk és napról napra műveltebbé váljunk. Taleb az el nem olvasott könyvek gyűjteményének elnevezésére még új fogalmat is alkotott: ez volt az antikönyvtár, melyről úgy vélte, a felhalmozó intelligenciájának egyik biztos jele. (Szóval, ha van otthon néhány tucat sosem olvasott könyved, csak nyugalom!)
Maria Popova esszéíró az antikönyvtár fogalmának értelmezése során még ennél is továbbmegy. Szerinte az el nem olvasott könyvek emlékeztetnek minket arra, hogy mennyi minden van a világban, amit még nem tudunk. Vagyis a könyvfelhalmozás egyfajta mentális önvédelem, egyben önismereti utazás: nyitottságra, kíváncsiságra és
önmérsékletre int minket mindennap. Jessica Stilmann író ugyanezt a nemtudás által indukált fejlődni vágyást intellektuális alázatnak nevezi, mely folyamatos tanulásra és döntéshozási mechanizmusaink javítására ösztönöz minket. Szerinte a Dunning-Kruger- effektus – vagyis hogy a legkevésbé kompetensek bíznak a legjobban a
képességeikben, míg a legintelligensebb emberek folyton tele vannak kétségekkel – éppen azért működik, mert azok, akik nem hiszik, hogy mindent tudnak, könnyebben, többet és hatékonyabban tanulnak.
Christina Burmeister pszichológus megközelítése ezekkel szemben ennél lényegesen prózaibb: szerinte a könyvvadászat hátterében a legjobb esetben is a gyűjtögetés vágya áll. A lehetséges okok közé sorolja továbbá a sznobizmust. Mint mondja, az emberek egy része csak azért szerzi be a mindenkori bestsellereket, mert azok birtoklása egyfajta bizonyítékot jelent mások szemében a műveltségre.

Most mit mondjak?! Mint egy több száz kötetes házi könyvtár boldog tulajdonosa – persze mindet olvastam, naná! – én inkább Stilmannal értek egyet. Bár az el nem olvasott könyvek általában negatív érzéseket-értékeket indukálnak bennünk, egy kisebb-nagyobb antikönyvtár megléte számos előnnyel is bírhat. Tudtad például, hogy azok a gyerekek, akiknek otthonában legalább 80–350 könyv található, felnőttként várhatóan nagyobb műveltségre, jobb számolási és infokommunikációs-technológiai készségekre tesznek szert? Valószínűleg azért, mert a könyvek jelenléte és a szülők olvasási gyakorlata kialakítja azt a meggyőződést, hogy az olvasás és a tanulás a mindennapok rutinjának részévé kell hogy váljon. A szépirodalom olvasása emellett csökkentheti a stresszt, az elszigetelődés érzését, bővíti a szókincset, erősíti a szociális készségeket és az empátiát, valamint fokozza kognitív készségeket. A tényirodalmi művek fogyasztása pedig korrelál a sikerrel és a magas teljesítménnyel, valamint az összetett gondolkodás képességével. Olvasni tehát vitathatatlanul hasznos. De hogyan szakítsunk rá időt a mindennapokban?

Ha te is azok közé tartozol, akiket frusztrál a még (!) el nem olvasott könyvek mennyisége, van néhány hasznos tippem arra, hogyan gyűrd magad alá a könyvhegyeket.

1. tipp: Keretezd át a dolgot a fejedben! Ahelyett, hogy a lustaságod
tanúbizonyságát és saját jellemgyengeségedet látnád a kötetekben, tekints
rájuk úgy, mint egy az év 365 napján, 0–24 órában elérhető privát
könyvtárra! Kényszer helyett lehetőség, muszáj helyett lehet: már ennyi
sokat segít abban, hogy szívesebben vedd kézbe a meglévő könyveidet.

2. tipp: Számold meg az el nem olvasott könyveket! Ha pontosan tudod, mivel
állsz szemben, könnyebb lesz ledolgozni a lemaradást. A tényleges
darabszám ismeretében ütemezhetsz heti vagy havi egy könyvet, és
kiegyezhetsz magadban-magaddal valamiféle észszerű megoldásban.
Például, hogy elajándékozod vagy eladod azokat a köteteket, amiket
garantáltan soha nem fogsz elolvasni – így megszabadulsz egy nagy adag
szorongástól is –, vagy azt is lehet, hogy mielőtt új könyvet veszel, először
elolvasol egyet a már meglévőkből. Így „csak” kötetből lesz több,
nyomasztásból nem.

3. tipp: Ha nem boldogít, engedd el! Te is azok közé tartozol, akik egy
megkezdett könyvet akkor is megpróbálnak befejezni, ha valójában utálják
az egészet, ezért legalább hat-nyolc félig olvasott borzalom hever szanaszét
a lakásban? Engedd el magad – és a könyvet, ami nem tetszik! Hogyan
csináld? Válassz egy kötetet, aztán olvass el belőle harminc oldalt! Ha ezek
után úgy érzed, a sztori nem ránt be, a szereplők nem érdekesek, a
cselekmény unalmas… nos, engedd el a történetet, és adj túl a köteten! Ne
aggódj, a könyv nem sértődik meg, és a szerző is csak-csak túléli majd
valahogy.

4. tipp: Az olvasási idő is legyen az időmenedzsment része! Ha szívesen
olvasol, de sosincs rá időd, akkor csinálj magadnak! Hidd el, első kézből
tudom, hogy ez a mondat mennyire bosszantó – ugyanakkor azt is, hogy

igaz. Néhány éve jártam egy vállalkozói időmenedzsment-tréningen,
melynek során arra kértek, fogalmazzam meg, mi hiányzik a
mindennapjaimból igazán. Az olvasás! – vágtam rögtön, mire a tanácsadó
ránézett a naptáramra, és csak annyit kérdezett: „de hát hol van az erre
kijelölt idő?!” Én meg csak lestem, mint hal a szatyorban, és nem értetettem,
mégis hogyan gondolja, hogy a sok minden fontos(!) dolog mellé ilyen
hülyeségekre (lol!) is jut időm. Azóta felismertem, hogy az olvasás
számomra énidő, s mint ilyen, megérdemli, hogy ugyanolyan kötelezőként
legyen ott a beosztásomban, mint a gyerekek orvosi vizsgálatai vagy a
meetingjeim.

5. tipp: Maradj realista! Fogadjunk, hogy pontosan tudod, mire gondolok…
Teljesen felesleges eldönteni, hogy kétnaponta elolvasol egy könyvet, vagy
négy regényt pakolsz egy hosszú hétvégére, hiszen olvasásélmény helyett
(szinte) garantált a kudarc. Maradj a realitások talaján, és csak annyit vállalj
magadra, amennyit tényleg képes vagy teljesíteni! Így frusztráció helyett
megélheted, hogy képes vagy elérni a kitűzött célokat, és egyre inkább
kompetensnek érzed majd magad. (Pro tipp: Alkalmazd ezt az élet minden
más területén is. Tudod: reális célok, valós sikerek.)