Posted by Antoni Rita
>Az utóbbi napokban tele volt a newsfeedem testszégyenítő posztokkal. Orbán Viktor pocakja, Novák Katalin alakja, Lévai Anikó ráncai – bár ezek lennének a legnagyobb problémáink! Orbán Viktorral nem az a baj, hogy alacsony és köpcös, hanem az, hogy diktatórikus hajlamai vannak, leépítette a demokráciát és a propagandagépezete által megtámogatott elvakult szabadságharcával mind anyagilag, mind morálisan tönkreteszi az országot.
Novák Katalinnal sem az alkata a baj (én egyébként nem látok benne semmi különöset, ahogy az úszódresszében sem – köztársasági elnök nem lehet falatnyi bikiniben, különben is, akkor meg az lenne a baj), hanem az, hogy minden kirekesztő törvényt szolgai módon aláír és hiába van nőként ilyen magas pozícióban, semmit nem tesz a nőkért, miközben nemzetközi konferencián feministaként pózol.
Lévai Anikó még csak nem is politikus, és Magyarországon nincs a first lady-ségnek olyan hagyománya, mint pl. az USA-ban. (Én ezt nem is feltétlenül bánom, a nőknek mint önmaguk kell érvényesülniük és nem mint valaki felesége.) Ráncos. So what? 59 éves, azaz már nem fiatal, és az idő múlása, az bizony ilyen. Mindenkit utol fog érni, a kommentelőket is, engem is, és ez egy jó dolog is, mert azt jelenti, hogy sikerült fiatalon nem meghalnunk. Vannak, akik jobban ráncosodnak, vannak, akik kevésbé, ez genetika, és nem igazán tudjuk befolyásolni, hiába kínál fel a kapitalizmus különféle „csodamegoldásokat”.
Ami átmenetileg használ, az a botox, vagy a plasztikai sebész kése, de ezekre senki sem kötelezhető. Természetesen joga van ezekkel élni annak, aki (saját indíttatásból, és nem másnak a nyomására) szeretne, és ettől jobban érzi magát (vö. az én testem, az én választásom), DE ettől az nem lesz kevésbé igaz, hogy joguk van a nőknek elfogadni az öregedést és vállalni a természetes arcukat.
„Jó, de igénytelen!” – kontráznak rá sokan. Nem tudom pontosan, mit jelent az, hogy igényes, vagy igénytelen nő (vagy ember), és általában vigyáznék e jelző osztogatásával – soha nem tudhatod, hogy az illetőnek mi a háttere, és miért annyira képes, amennyire.
De abban azért csak megegyezhetünk, hogy most attól, hogy egy nő nincs kiskosztümben, nincs beállított frizurája és nincs kisminkelve, nem lesz igénytelen. A férfiakkal ellentétben a nők testét, arcát a társadalom egy üres vászonnak tekinti, amiből mintha kötelességük lenne „kihozni” valamit. Nem, nem kötelességük! „Kihozni valamit” pl. az arcunkból jelentős idő, energia és pénz befektetésével jár. Amennyit én tudok, hogy egy teljes smink elkészítése minimum 30-45 perc. Igen, jól néz ki, DE a nőknek joguk van az energiájukat, az idejüket és a pénzüket másra fordítani. Ahogy a férfiak teste és arca jó úgy, ahogy van (szinte úgy, ahogy kikelnek az ágyból), jó a nőké is.
Végezetül: pszichológiai sajátosságunk az igazságos világba vetett hitünk, na meg az, hogy ideig-óráig jól esik kárörvendeni. Legalább ennyi legyen jogos frusztrációnk közepette. Ezért vetítik ki sokan Lévai Anikóra az Orbán iránt érzett gyűlöletüket – „biztosan sokat szenved mellette, azért ilyen gyűrött az arca”. Jól ismerem a házasságukkal kapcsolatos városi legendákat, ezek igazságtartalmáról nem tudok nyilatkozni – arról viszont igen, hogy az, hogy a lelkiállapotunk mindig egyértelműen kivetül az arcunkra, egy tévhit.
Sima arccal is lehet depressziósnak lenni, és lehet „csak úgy”, az idő múlásának következtében is ráncosodni. Az, hogy a jók szépek és soványak, a gonoszak meg csúnyák és pocakosak (és a jó elnyeri jutalmát, a gonosz meg büntetését), a mesék színvonala. Ha civilizáltnak tartjuk magunkat, akkor ne adjuk át magunkat az első zsigeri reakcióknak, mert azok félrevihetnek minket.