Posted by Pápai Gábor
>Akinek halálhírét keltik, hosszú életű lesz.
Hónapokig terveztük. Persze, hogy nem voltunk realisták! Aki ma realista, eret vág. András barátom (a Kocsis) egeket kért. Harmincezres példány. Műnyomó papír. Óriásplakáterdő. És az irodalom krémje, amely von Haus aus, ott van a noteszében. Csak én három címlapvázlatot rajzoltam. És Gézával (Halász) vagy harminc rajzolót gyűjtöttünk össze (így is megsértődött pár kihagyott). Eggyel nem számoltunk, a “nemzeti nyomor”-ral /J.A./. Hogy a mi konkurenciánk nem a média világában keresendő, hanem a mindennapi kenyérben. Meg a jól megvédett rezsiben. Ami beleverte az orrunkat, hogy az álmunk megvalósítható, de fenntarthatatlan. Beláttuk, elgyászoltuk. És akkor jön ez a fantaszta, ez a Kocsis, hogy mégis folytassuk. Egy hét maradt a gépindulásig (egyszer megírom azt, amikor egyetlen éjszaka jutott egy sosemlátott Ludas megteremtésére). És most itt a második. Mikor az elsőt bemutattuk a sajtónak, azt mondtam, reményeim szerint minden idők leggyengébb Ludas Mátyását tartom a kezemben. Érte is kritika. Amit jogosnak éreztünk, megfogadtuk, lásd: Melbimbódeficit (444), Hol vannak a nők – ott vannak – jójó, de miért nem a címlapon. Nem politizálunk (van rajzom, ami a Népszavának sok volt)… Esélyes, hogy a harmadik számot már fóliázni kell. Holnaptól kapható a 2. lapszám.
Mátyás a király!
Címkép: Halász Géza 2. Mátyással