Posted by Kocsis L. Mihály
A 22. század vége felé egy eltévedt űrhajó szállt le a Föld nevű, már jó száz éve lakatlan bolygóra, miután a hajtóművel kisebb probléma adódott. Az űrhajón emberi lények nem tartózkodtak, két Mesterséges Intelligencia (AI – Artificial Intelligence) robot alkotta a személyzetet (az elvégzendő munkához persze egy is elég lett volna, de társaságban mindig hatékonyabbak!). Nem esett nehezükre kideríteni, hogy helyileg az egykori Kárpát-medencében landoltak. Különös építményekkel telezsúfolt lepusztult, tájat láttak a képernyőn (ez a megfogalmazás meglehetősen ósdi, hiszen a „képernyő” bennük volt!), amiket nem volt túl nehéz azonosítaniuk.
Úgynevezett stadionok és akkumulátorgyárak zsúfolódtak egymás mellett, amerre az AI-k elláttak. Jelentették helyzetüket a Központnak, az élőképpel (a holt tájékkal) összekapcsolva.
Amíg a nyomtató az új alkatrészen dolgozott, várakozás közben csevegéssel ütötték el az időt.
– Minek kellett ezeknek a szerencsétleneknek ennyi akkumulátor? – tamáskodott MZ/X, a parancsnok.
– Ki tudja? Talán ezzel működtek a stadionok… Vagy azok a furcsa, szaladgáló kis figurák, láttam ilyeneket képeken – válaszolta töprengve a navigátor (LQ/RT00).
Ugyanis utóbbi sporttörténeti kutatásokkal foglalkozott szabad idejében.
(Képünk illusztráció. A Stadler Stadion – archív felvétel)