Föld S. Péter
Hírklikk
>A hivatalosan Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor névre keresztelt rendezvény minden évben kiváló alkalom arra, hogy Orbán Viktor és a Fidesz barátai megjelenjenek Romániában. Jól érzik magukat, érdekeseket mondanak, az itthon maradott magyarok pedig vitatkoznak. Egyfelől azon, amit Orbán mond Tusványoson, másrészt pedig, hogy a kormánnyal nem szimpatizáló zenekaroknak és énekeseknek szabad-e fellépni a fideszes dzsemborin.
Megszokottnak nem mondható, de visszatérő motívum, hogy Orbán ezeken a tusványosi rendezvényeken különös, mondhatni, vad kijelentésekre vetemedik. Itt hirdette meg az illiberalizmus politikáját, tavaly pedig azzal verte ki a biztosítékot, hogy kevert fajú és homogén népekről beszélt. Az idei beszéd slágere még a korábbiaknál is ütősebbre sikeredett: beszólt az őt és társait vendégül látó román államnak, miután azok a külügyminisztériumukon keresztül megkérték, hogy mely témákat kerülje, Orbán a megjelentek nagy tetszésnyilvánítása közepette kijelentette: „mi sohasem állítottuk, hogy Erdély és Székelyföld román területi egységek lennének.”
Ettől még nem lett nagyobb a baj, mint ami már most is van. Orbánt – és rajta keresztül Magyarországot – már beárazták, a miniszterelnököt nem veszik nagyon komolyan, de azért figyelik, mert kiszámíthatatlan, és lehetőséget ad a román szélsőségeseknek arra, hogy ismételten megmutassák, máshol sem mindenki normális. Ettől persze még nem lesz jobb Romániában – Erdélyben és Székelyföldön – magyarnak lenni, de hát nem is ez a cél. Sokkal inkább az, hogy Orbán és a Fidesz a magyarországi közönségnek ismételten megmutassa, hogy ők mindenkinél magyarabbak.
Az, hogy beszédében a cseheknek is beszólt, és a visegrádi négyek kapcsán azt találta mondani, prágai barátaink átálltak a másik oldalra, ehhez képest csak hab a tortán. Amint várható volt, a csehek nem is hagyták szó nélkül ezt a barátságosnak nem mondható kijelentést, és közölték, hogy nekik önálló külpolitikájuk van, nem másokhoz – értsd: Orbánhoz és Magyarországhoz – igazodnak.
A tusványosi magyar jelenlét másik vetülete, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan, az idén is felléptek a színpadon olyan magyar zenekarok, amelyek nem Orbán és a Fidesz szimpatizánsai. Ezeket az előadókat – néhány évvel ezelőtt a Quimbyt és Lovasi Andrást, idén elsősorban Péterffy Borit –, számosan bírálták idehaza, azzal vádolták őket, hogy jelenlétükkel legitimálják az Orbán-rezsimet. A fellépők válasza erre az idén is az volt, mint a korábbi években: hogy ők nem a Fidesznek zenélnek, hanem a zenéjüket viszik el az ottani embereknek Tusványosra.
Nem tisztünk ebben a nemtelen vitában igazságot tenni, ám annyit mindenképpen meg kell jegyezni, hogy Romániában nyaranta számos színvonalas nagy zenei fesztivál van. Rangos és népszerű román és külföldi előadókkal – a tusványosi rendezvényt nem szokták ezek közé sorolni. A témában igazán jártas erdélyi újságíró, Parászka Boróka szerint a romániai fiatalok között Tusványos nem trendi, ide már leginkább a középkorú generációk járnak, ők is főleg nosztalgiából, a fiatalok más rendezvényeken szórakoznak.
Ugyanez vonatkozik egyébként a szabadegyetem beszélgetéseire is, amelyeken a magyar politikusok és közéleti emberek többnyire néhány tucat érdeklődőt vonzanak. Leszámítva Orbán Viktor beszédének 1-2 ezres közönségét – igaz, az idén szigorúan megszűrték a közönséget, csak arra érdemesek hallgathatták élőben a magyar miniszterelnököt. Ezzel akarták elkerülni, hogy tiltakozók is bejussanak a nézők közé. Ezúttal ugyanis a román szélsőségesek a szokottnál nagyobb erőkkel vonultak fel, s hogy nem lett nagyobb balhé, az a helyi rendfenntartók és a rendőrség közbelépésének köszönhető.
Ha nem a Fidesz szemszögéből nézzük Tusványost, akkor azt kell mondanunk, hogy az nem több, mint néhány magyar politikus, valamint a Fidesz holdudvarához számító prominens közpénzből finanszírozott házibulija. Ennyi a jelentősége, nem több, jövőre akár Kis Grófo, vagy Nagy Feró is felléphet, még az sem kizárt, hogy Győzike is kap egy színpadot.
Azt viszont határozottan előrelépésnek nevezhetjük, hogy Orbán Viktor a helyszínről távozóban, szabad szemmel láthatott turnébuszából egy medvét. Integetett is a macinak – vagy ő, vagy az őt kísérők valamelyike – ám az arrafelé gyakorinak számító barna állat nem volt hajlandó barátságos képet vágni.