Posted by Pársoros jegyzetek
>Nagy Bandó András
>Kerényi Imre vágta először a „másik oldal” (oldalak)
képébe: „Most mi jövünk!’ Ezzel akarta egyértelművé tenni,
hogy vége az átkos múltnak, az addig basáskodók és talpasaik
ideje lejárt, ami akkor is igaz (lehetett volna), ha ő ezt nem
jelenti be. Annyit mégis érdemes hozzáfűzni, hogy Kerényi és
„fölöttesei” nem igazán és nem sokat foglalkoztak azokkal, akik
sem nem basáskodtak, sem nem voltak haszonélvezői annak a
rendszernek. Úgy döntöttek, hogy aki nem lépett be a Fideszbe,
aki nem szimpatizál „velük”, azokkal, akik most jönnek, azoknak
éppúgy lejárt az idejük, simán ott hagyják őket az út és/vagy az
árok szélén.
A „Most mi jövünk!” természetesen minden elképzelhető
és elképzelhetetlen téren érvényesült, érvényesítették, nem is
rejtették véka alá a szándékukat, a tetteik pedig bizonyították és
igazolták: nem beszéltek mellé. Hirdetik: itt nem boldogul más,
csak, aki alkot… nem, aki „alkalmazkodik”… aki lefelé tapos,
fölfelé nyal, aki beilleszkedik a rendszerbe, amit NER-nek
voltak képesek nevezni: Nemzeti Együttműködés… Ami azt
föltételezné, hogy a nemzetbe mindenki beletartozik, mindenki
a nemzet része, tagja, egyede… De hát, mint tudjuk, ebben az
országban még az eső sem egyformán esik mindenkire, a
pénzesőről meg inkább ne is beszéljünk…
A „Most mi jövünk!” ideje eljött… Most a valójában föl sem
töltött határvadász ezredet szeretnék toborzással gyarapítani,
mint kiderült, négyszázan már le is adták a szerelésüket, okait
nem közölték, így maximum sejtéseink lehetnek, ahogy például
egy friss házasság fölbomlásának legfőbb okát is legtöbbször
csak sejthetjük: az egyik fél, vagy karddal, vagy hüvellyel nem
kapta meg azt, amit remélt, amit elvárhatott volna. A haderő
jelentős hányadának nem túl régen kötöttek útilaput a talpára,
most meg toboroznak, és úgy fest, egyre kevesebben akadnak,
akik szívesen védenék életüket kockáztatva azt a hazát, amit
kizárólag a NER kedvezményezettjei tudhatják magukénak.
Talán arra gondolnak, ha már a hazát hazalopták, ha már
magukénak gondolják, védjék meg ők, kockáztassák ők az
életüket.
Lehet, mindez csupán gondolatkísérlet, föltételezett opció,
beleérzés, egyszerű következtetés, de az ellenpróbája sem
jutna előbbre. Nem szaporítom a szót, inkább biztatom a NER
élharcosait, azokat, akik mindig, mindenkor és mindenhol
harcolnak egy választott és/vagy föltételezett ellenséggel, itt az
ideje, sorakozzanak a toborzóirodáknál, álljanak be
határvadásznak, kutassák föl és fogják el az állítólag ezerszám
érkező migránsokat, vagy húzzanak surranót, bújjanak
terepmintás öltözékbe, és védjék meg azt a hazát, amit legfőbb
jótevőik zsebre vágtak. Ne késlekedjetek! Most ti jöttök!