Jobbágy Tibor
>A jegyárakkal nem az a fő baj, hogy változnak – vagyis, hogy
emelik –, hanem az, hogy úgy változnak, ahogy!
Továbbra is kétszer annyiba kerül majd az utazás, ha az
úticélunkig átszállással pl. két villamossal utazunk egy-egy
megállót, mintha csak egyetlen járművel mennénk egyik
végállomástól a másikig. Ez a körülmény – különösen az első
esetben – persze, hogy bliccelésre ösztönöz.
Az elektronika és az informatika 21. századi fejlettségi fokán
már régen be lehetett (pontosabban kellett) volna vezetni egy
korszerű, az utazásokhoz jobban, igazságosabban igazodó
jegyrendszert. A spanyolviaszhoz hasonlóan ezt sem kéne
feltalálni. Elég volna néhány külföldi példát megvizsgálni, és a
hazai viszonyokhoz adaptálni.
Annak, hogy nem vezetik be, nyilván ugyanolyan prózai oka
van, mint sok egyébnek: a fejlesztés pénzbe kerülne, aminek
híján vagyunk. Tegyük rögtön hozzá, pénznek meglehetősen
szelektíven vagyunk híján: égetően fontos beruházásokra,
béremelésre, szociális juttatásokra nincs,
presztízsberuházásokra, propagandára, zsebek tömésére
viszont számolatlanul jut.
Következtetés: Ne csak szépen szóló, üres szavakkal
ösztönözzük az autósokat, hogy a túlzsúfolt városi utakon való
araszolás helyett vegyék inkább igénybe a tömegközlekedést,
mert – a P+R parkolási lehetőségek ugyancsak beruházással
járó bővítésével együtt – a puszta rábeszélés helyett a
jegyrendszer észszerű korszerűsítése sokkal hatásosabban
vezetne a kívánt eredményre.
