Trieszti anziksz

Vályi István
– Nézze uram, ez a fél dinnye itt már meg van nyomva, válasszon inkább másikat! – mondja a kasszánál a boltos, majd emezt is beteszi a kosárba, pénzt nem kér érte, mert ciki, hogy a pultban volt ilyen.
Másnap, velünk együtt nyaraló barátommal, másik boltban:
– Ez a barack itt meg van ütve – mutatja a körömnyi foltot – elnézést, ezt ne fizesse ki.
A Tökéletes Presszó Trieszt közepén, a szállásunk utcafrontján lévő kávézóban 1 (egy) euró, mellé a néni a kis uzsidobozából elővesz két kis zöldséges golyót,
hurkapálcára tűzi és melléteszi: ő csinálta reggel, legyen a vendégeknek, ilyen finomat tud, egyenek.
A lányom nyakláncot válogat a kalózairól (és a Monarchia első trolijáratáról) híres kis kikötőváros akváriumának pici boltjában, az eladó néni a nyakába akasztja,
megdícséri a ruháját, megsimogatja a haját és egy marék színes kagylót ad neki ajándékba a kéteurós kis bizbasz mellé.
Meleg volt, séta közben beülünk egy random helyre, együnk egy nagybetűs Fagylaltot. Az egy lapát, az idehaza két gombóc – ahogyan az megszokott -, hármunknak a hat lapát volt egy vödörrel nyolc pénz.
Kitűnő minőségű, bőséges tengeri étel bárhol, ahová beültünk, megkönnyezem a Pacóban a 13 eurós lasagnet, a Piratban 16-ért a grillezett polipot, mellé nyilván folyamatosan tolják utánpótlásként az asztalra a fokhagymás pirítóst és a kagyló alatt olyan a fehérboros mártás, hogy kitunkoljuk kilencen a végén. Tán öt balatoni
lángos ára egy púposra pakolt tál dagne v buzaru, de lehet sokat mondok. Kilencen betegre ettük magunkat egy fél estén át, a vége számla nem volt 200 euró. Karnyújtásnyira a kikötőtől, szar rádiós zene és hangos ordibálás nélkül a félig nyitott teraszon.
A kétnyugágyas napernyő, zárható dobozzal 25 euró egy napra a homokos tengerparton, de ha későn érkezel, akkor szól a kislány, hogy 10 perc múlva már csak feleannyi, mert a nap felében jársz, addig igyál meg egy kávét a Cacaóban, ha akarsz.
Kipancsoltuk magunkat, induljunk haza, előtte még ugorjunk be a boltba, ami a kaszinótól alig 150 méterre van, a parti promenádon, lusták voltunk autózni pár percet az olcsóbbikra, minek? Apróságokat viszünk haza, kollégáknak, barátoknak. Oda se neki, hogy ez itt valószínűleg az egyik legdrágább közért. Csináltam pár képet. Csak hogy lássam, mennyi a liszt és a tej az utolsókat rúgó Nyugaton, ami a volt szocialista blokk egyik legkisebb országa és pár kilométerrel arrébb Olaszország egyik leghangulatosabb és anno a Monarchia negyedik legnagyobb városa.
Több mint 12 éve járok erre a környékre, több, mint 12 éve járom a Trieszti-öböl környékét a Monfalcone-i macskaköves kis piactól a Lucija melletti sólepárló-múzeumig. Tömény történelem, isteni kis eldugott helyek, kedvesség, barátságosság (pláne, ha tudsz pár szót olaszul és szlovénül, de anélkül is), gyönyörű táj és friss levegő. És az emberek, akiken múlik minden. Meg egy olyan közeg, ahol megél mindenki, ha jót árul (és mindegy, hogy étel vagy szolgáltatás az). A szarra itt nincs igény.
Hazafelé az autópálya mellett (hülye voltam, miért ott?) tankoltam a 679 forintos gázolajat, szereti a prémiumot az öreg szekér, meg is hálálja, amúgy 1,50€ máshol, lenn, a parton.
Minden hely tele, mégis mosolyognak, leültetnek, hozzák-viszik, amit kell, ami friss, arra tán tíz percet is vársz, és amikor a fiam bevágta egyedül a tengeri herkenytűs pizzát, akkor a pincér is elismerően odaszólt neki viccelődve, mert olyat még nem látott egy 12 évestől és letett elé egy jutalom narancslevet. (A scampis paradicsomos rizs a szívem egy darabja, azt ki nem hagynám soha.) Szóval végük van, hanyatlik ez a szar és korrupt nyugat, érezhetően inog és eresztékeiben recseg ez a hajó, se múltjuk, se jelenük, se kultúrájuk, csak a sok rendőr és csendőr mindenfelé, meg az undorító, álszent lehúzás és háromnapos étolajon puffasztott tenyérnyi lángos kétezerért, rétegeire szedett szalvétára lebaszva.
Ja, nem.
Akkor mégis, hogy csinálják?
És nem, az egyáltalán nem mondható rám, hogy fillérb.szó vagyok, de már nekemis feltűnt, mit és mennyit kapok idehaza a pénzemért. Sajnos egyre kevesebbet.
Ha kerdeznéd, miért?
Sarcok és adók.
Ebbe döglünk bele éppen.