Posted by Síklaki István-interjú
Ki volt még ilyen lelkes híve a filmeknek?
A kommunisták, ezt tudjuk. Ha jól emlékszem Lenintől származik ez a gondolat.
Szerintem ma már azért sokkal kevésbé fontos. Amikor Lenin ezt mondta, ez volt az igazi, nagyon erős, tömegeket elérő médium. Ráadásul olyan tehetséges rendezőkkel, mint Eisenstein. Óriási mértékben lehetett a filmmel az emberek szívére hatni, tehát nagyszerű eszköz volt a manipulálásra. Amit ők nyilván jóhiszeműnek gondoltak, de ez most más kérdés. Akkoriban a film, mint a tömegmanipuláció eszköze, kitüntetett szerepet kapott. Ma már ez jóval kevésbé van így. Persze, eléggé nagy a filmipar, és azért egy Oppenheimer című filmnek – amit Christopher Nolan készített napjainkban – más a hatása, mint azoké a bérrendezőké, akik történelemhamisításban utaznak jó pénzért. Ezeket a filmeket – akár a Blokádot is –, a kutya meg nem nézi. Ha pedig elvezényelik rá a gyerekeket az iskolából, ahogy engem is elvezényeltek a kommunisták annak idején megnézni propagandafilmeket, akkor annak a hatása inkább bumeráng. Úgyhogy szerintem túl van értékelve a film varázsa. Azok a filmek, amiket ezek csinálnak, jóval kevesebb embert érnek el, és jóval kisebb hatásuk van, mint annak idején, a film hőskorában. Ebben van némi önámítás, és van némi önérdek, mert megfelelő trükkökkel rengeteg pénzt el lehet költeni ezekre a dolgokra, ki lehet elégíteni a klientúrát azzal, hogy őrült nagy pénzekért pocsék filmeket gyártatnak. Ez világos, ez hozzátartozik a NER-hez. De az egy önámító illúzió, hogy ilyen Blokád típusú filmekkel különösebb hatást érnének el.
Mennyire írja át a történelmet a Blokád, mint kurzusfilm?
Nem tudom, nem láttam, csak olvastam róla. Én átéltem, közelről ismertem a legnagyobb taxivállalatnak a forgalmazását, amit véletlenül egy kolléga végig magnóra vett, végigcsináltam az elemzését, én nem akarok ezzel így foglalkozni. De azt lehet látni, hogy a történelmet úgy hamisítják, ahogy azt a kommunisták, meg minden ilyen típusú társadalom tette. Tehát a saját érdekeiknek megfelelően meghazudtolják, átírják, átértékelik. Ez megszokott dolog, ebben semmi újdonság nincs. Az, hogy ezt a filmekkel is csinálják, természetes.
Mennyire a kurzuspolitika része és Gulyás személyes véleménye, miszerint Göncz Árpád köztársasági elnök az alkotmányt sem tartotta tiszteletben, ha az őt jelölő párt érdekei ezt kívánták, és, hogy az író-politikust ugyan életútja méltóvá tette az államfői posztra, de elnöki tevékenységével méltatlanná vált arra?
Ez a Fidesz, és az egész jobboldal véleménye. Már akkor eléggé nyilvánvaló volt, hogy Göncz Árpád a liberális világnézetet képviseli, szemben az akkor még csak népnemzeti, MDF-es polgári micsodával. Vagyis ez a fajta ellentét a rendszerváltás első pillanatától kezdve megvolt. Emlékezetes, hogy 1992. október 23-án kifütyülték őt a Kossuth téren, és ez végül megakadályozta, hogy az elnök elmondja az ’56-os forradalomra emlékező ünnepi beszédét. Ezt az ellentétet személyesítette meg egyfelől Göncz Árpád, másfelől Antall József, aki azért egy kulturált ember volt. De, mint mondtam, a másik oldal már a rendszerváltás pillanatában kikezdte Göncz Árpádot, és most, amikor ott tartunk, hogy ez a rezsim a szélsőjobb dolgokban és liberális-ellenességben sokkal messzebb megy, mint Antallé a ’90-es évek elején, teljesen „természetes”, hogy kígyót-békát kiabálnak Göncz Árpádra.
De miért fontos a Fidesznek 2023-ban még mindig gyaláznia Göncz Árpádot?
Azért, mert gyengék, és a tábort össze kell tartani. Ezekkel a történelemhamisító sztorikkal legalább a tábort folyamatosan lehet hergelni és egyben tartani, miközben fenntarthatják az ellenségképet a liberálisokkal szemben.
Miért gyűlölik, miért akarják zárójelbe tenni Göncz Árpádot, Nagy Imrét, az egész ’56-ot?
Ezt szerintem ők sem tudják. Az viszont eléggé egyértelmű, hogy Nagy Imre mindkét tábor pozitív hősévé vált, mint ’56-os mártír miniszterelnök. A rendszerváltás után ő egyfajta egységet képviselt a már akkor is nagyon nagy megosztottságban. Minekután Orbán Viktornak a megosztás az alapelve – oszd meg és uralkodj –, mindenáron folyamatosan és élesen fönn akarja tartani a megosztottságot. Ebből a szempontból neki abszolút nem praktikus egy olyan személyiség, akit a magyar társadalom számára valamiféle közös alapnak lehet tekinteni. Ezért nekik kínos figura Nagy Imre, el vele.
Mára a hivatalos politika része lett a történelem átírása?
Nem lett, már nagyon régen az. Ez mindig így volt, a történelmet minden rezsim többé, vagy kevésbé átírta. Az én ifjúkoromban, az ’50-es, ’60-as, ’70-es években a kommunisták írták át eléggé alaposan, aztán a ’90-es években volt egy kegyelmi időszak, amikor nagyjából békén hagyták, próbálták valamennyire reálisan – például utcanevek helyreállítási rendszerével – kezelni. Aztán jött a fordulat, és visszajött az a típusú politikai-társadalmi berendezkedés, ami sajnos hagyományosan jellemző Magyarországra. Az éppen aktuális kurzus a saját szája íze szerint gátlástalanul átírja a történelmet. De ebben semmi újdonság nincs. Ebben az a szégyenletes, hogy nem sikerült ennek a társadalomnak elvergődnie egy olyan szintre, hogy legalább egy kicsikével távolabbra kerüljön ettől a kurzusmentalitástól. Nem sikerült elvergődnie odáig, hogy egy kicsit több felelősséget vállaljon, egy kicsit jobban szembenézzen a saját történelmével. Ezt szerencsésebb országok már jó régen megtették, és folyamatosan viszonylag jó állapotban tartják. A mi világunkban, a mi környékünkön, itt Kelet-Közép-Európában nem tartanak itt a társadalmak. A magyar pedig jelenleg végképp messze van ettől.
A magyar értelmiségnek mekkora a felelőssége ebben?
A felelősség az mindannyiunké. Én ebben nem nagyon tudnék mérlegelni, mert ha egyszer ez van, és az a történelmi valóság, hogy ebben a visszataszító rezsimben élünk, az mindannyiunk felelőssége. Az enyém is. Megpróbálok tenni ellene – ami módomban áll –, de, hogy ez így van, az mindannyiunk felelőssége, ez alól nem lehet kibújni. Nyilván nem egyforma a felelősségünk, Orbán Viktoré százszor nagyobb, mint egy egyszerű fidesznyiké, és pláne, mint egy normálisabb értelmiségié. Tehát nem egyforma a felelősség, de az közös társadalmi felelősség, hogy itt tartunk.