Covid babák

Berényi Judit
>A COVID-járvány idején nemcsak élni, hanem megszületni is számtalan kockázattal járt. A 2020 elején világra jött emberkék ráadásul ezt nem is tudhatták, annál nagyobb volt szüleik félelme. Nem csupán a fertőzés veszélyei miatt, hanem azért is, vajon milyen – hosszabb távra is ható – testi/szellemi fejlődési következményekkel jár majd gyerekük számára ez a – saját életük során eddig nem tapasztalt – kényszerű életvitel. A szülőknek jó néhány próbatétellel kellett megbírkózniuk. Elsőként az egészségügyi veszélyekkel, azonban az ezzel összefüggő korlátozások miatti szociális távolságtartás talán még ennél is „fájdalmasabb” volt.
A gyerekek fejlődésének kilátása nem csupán egyének/családok számára fontos, hanem jövő társadalma szempontjából is meghatározó. Írországban ezért 2 éves korukig rendszeresen követték a járvány első felének három hónapjában (2020 március – május között) született 917 csecsemő testi, kommunikációs/szocializációs fejlődését, és rögzítették az egyes szakaszokat.
Egy kisebb, a járvány előtt fél évvel korábban született kontrol-csoporttal is összevetették az eredményeket, hogy kiderüljön, milyen eltérések mutatkoznak. Konkrétan: a vázizommal kapcsolatos úgynevezett motoros fejlődést (például fejtartás, csúszás-járás), a kognitív fejlődést (érzékelés, figyelem, a tanulás képessége), a nyelvi fejlődést (hangok, majd szavak formálása), és – nem utolsó sorban – a szociális és érzelmi fejlődés egyes állomásait is vizsgálták. A szülők által kitöltött kérdőíveket és személyes válaszaikat értékelve állapították meg a környezet hatását, a csecsemők komplex fejlettségi szintjét.
(http://creativecommons.org/licenses/by-nc/4.0/)
Az intézményekbe tett látogatások általában az első házon kívüli kimozdulás volt a családok számára, ami több baba esetében az ismeretlen emberektől való ijedtségben nyilvánult meg. A szülők ezt látván úgy kommentálták, hogy „még nem sokszor mozdultunk ki otthonról”. Egyértelmű volt, hogy a járvány követelte bezártság miatt szűk szociális mozgásterük volt a kicsiknek, más – saját korosztályú gyermekes – családokkal nem találkoztak. A vizsgálatba bevont babák negyede élete első évében a közvetlen családtagokkal sem találkozhatott, beszámolók szerint még a szülőktől is csupán harmaduk kapott puszit,. A szülőket kérdezve, hogyan élik meg a bezártság idején a gyereknevelést, általános volt, az „elszigeteltség, a „nagy kihívás” válasz, de a „fokozott kötődés” pozitív megnyilvánulása is elhangzott.
A kicsik kommunikációs képességében megmutatkozott a bezártság hatása: a kontrol-csoport babáihoz képest egy éves korban tizedével kevesebben mondták ki első szavukat (70 illetve 80%-uk), és „pá-pá”-t sem tudtak integetni. Mivel a szülők otthon dolgoztak és nem látogatták őket, búcsúzni senkitől se kellett. Ellenben kúszásban ügyesebbek voltak, mert házon kívüli programok híján saját otthonuk egész napi felfedezését így gyakorolták. Érdekes módon ennek ellenére kevéssé voltak képesek egy-egy tárgyra rámutatni, talán mert már mindent túl jól ismertek.
A két éves kori felmérések arra irányultak, változtak-e ezek az eltérések a két csoport között. A kommunikatív képességet illetően azt kérdezték a szülőktől, 2-3
szót össze tud-e fűzni a kicsi, és ha hallja az elnevezést, meg tudja-e mutatni a kimondott tárgyat (például labda). Értelmi fejlettség (és nevelés) szempontjából
azt is kipróbálták, érti-e és végre hajt-e olyan egyszerű kérést, hogy egy tárgyat (például egy autót vagy babát) az asztalra tegyen.
A COVID-babák kommunikációs (szófűzés) képesség terén is némileg alacsonyabb fejlettségi értéket mutattak, még akkor is, amikor az anya képzettsége szerint differenciáltak. A mozgási fejlettségük és probléma megoldási képességük ugyanakkor megfelelt a másik csoport két éves korosztálya szintjének.
Más országokban folytatott hasonló felmérések is azt igazolták, hogy két éves korukig a babák kommunikációs képességének fejlődésében hátrányt okozott a bezártság. A negatív eltérések azonban nem véglegesek, hiszen minden gyermek egyedi adottságú, és fejlődési ütemük számos – nem utolsósorban a genetikai tényezők – hatására is eltérő lehet. Fontos ugyanakkor, hogy az úgynevezett „poszt-COVID” időszaktól kezdve a szülők mindent megtegyenek a saját korosztályú gyerekek társaságába való bekapcsolódásért A hátrányok ellensúlyozását felgyorsíthatja például a saját otthonon túli világ felfedezése. A vizsgálatok követését számos országban nemzeti programok segítik elő, és az Európai Unió – a gyermekvédelmi ajánlások mellett – két, a közelmúltban indított kezdeményezése is fokozott figyelmet fordít erre a korosztályra.