Posted by Ceglédi Zoltán
>A 2004-es népszavazás csatája még a létező és legmélyebb törésvonalra feküdt rá: az ellenzék a határon túli magyarok állampolgársága mellett, a kormány ellene kampányolt. Ne nyissuk ki most azt a kérdést, hogy ki pontosan milyen könnyített/kollektív állampolgárságot támogatott vagy ellenzett ekkor, a tárgyalótermi bűnös/nem bűnös úgy alakult, hogy hívom vagy küldöm a Trianonnal kiszorított magyarokat. Erre tett még rá egy lapáttal Mikola István húszéves bebetonozási „mestertervének”
ismertetése, ami, valljuk be, még valósággá lehet – de nem a határon túli szavazatokkal.
2010-ben a Fidesz saját, korábbi ígéreténél is radikálisabb szisztémát hozott, szavazati joggal, ahol a szándékolt és bénaságból adódó igazságtalanságokat hánytorgatta fel az ellenzék, a levélszavazatok kapcsán például joggal. Egyszerűen nem értem, hogy Gulyás Gergelynek még a jogászi „szépérzékét” sem zavarják ezek, vagy épp a kamupártok. Mókolt, kókányolt vacak szabályzás. De mostanra ez is elcsendesült, ma már csak a legbeborultabb ellenzéki veri oda végső „érvnek”, hogy a határon túlról szavazták hatalomba Orbánt. Dehogy. Lett közben viszont egy teljesen új geopolitikai helyzet, megérkeztek az EU-ba velünk vagy utánunk a határon túliak országai is (fájó hiány a Vajdaság, azaz Szerbia, és tragikus a kárpátaljai magyarok sorsa Ukrajnában). Átalakultak a pártjaik, szövetségi politikájuk, ehhez mind viszonyulni kellett. Azt pedig, hogy a határon túliak miként viszonyulnak az anyaországi pártokhoz, nem az ideológia függvénye. Nem az van, hogy ők simán „jobboldaliak” lennének. Amikor 2014-ben debütált az új választási szisztéma, a Fidesz bő 122.000 levélszavazatot kapott. A még nagyon radikálisan jobbos Jobbik 2926 darabot. Egyszerűen nem értek el oda, nem tudtak gyökeret verni.
És itt jön a képbe Tusványos. A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor 1990 óta működik. Igen, fideszes rendezvény. Nem, senkit nem akadályoztak volna meg abban a bármikori másik oldalon, hogy ő is csináljon ilyet. Anno a 7%-os kispárt Fidesz is csinálta. És igen, ahogy haladtak előre az évek, és egyre kellemetlenebb-kínosabb lett bután megköpködni az itt fellépő Lovasiékat vagy a Quimbyt (idén már a tusványosi koncertje miatt nem is basztatta senki Péterfy Boriékat, roppant helyes módon), ahogy egyre többen gondolták úgy, hogy „nekem ebben és ebben más a véleményem, de elmegyek, mert mind magyarok vagyunk, és itt is legyünk együtt”, vagy „más a véleményem, pont ezért elmegyek, és vitatkozom”, úgy derült ki, hogy Tusványos lett „a” helye ezeknek az ügyeknek.
Mostantól szerintem kétféle ellenzéki / nem fideszes viszonyulás lesz Tusványoshoz. Átkerült a törésvonal máshova. Az elzárkózók köre valamivel kisebb, itt a határon túliak szavazati jogát is elvitató, ebben radikális DK és az alkalmasint nem magyar pártoknak kampányoló Momentum található. Korábban itt volt az ellenzéki sajtó zöme is, de valószínűleg a generációváltás ebben is változást hozott: Tusványoson idén már bőven ott sürgölődtek-vitáztak ellenzéki újságírók, kiábrándult-de-nosztalgiázó
korábbi fideszes propagandisták, továbbá Márki-Zay Péter rajongói és a független Hont András is. Apropó, a Párbeszéd úgy nyilatkozott, hogy ők Deák Dániel miatt maradtak távol. Az ellenzékből pedig az MSZP, az LMP és a Jobbik ment fel a tusványosi színpadra – ők nem bojkottálnak, hanem vitáznak, itt is.
Szerintem a szocik vállalása a legnehezebb ebben. Meséltem már a magam családjáról, hátteréről; igen, számomra fontos emberekre is nemet mondtak azon a 2004-es, akkori MSZP-dominálta népszavazási ellenkampányban. Molnár Zsoltnak valahogy azt kellene elmagyarázni, hogy az volt a kivétel, és akik azt csinálták, már nem is az MSZP-ben politizálnak, és ma van szocialista ajánlat is határon túlra. Egyébként heló, szóval (nemzeti) kisebbségek, szolidaritás, millió okot tudok mondani magam is, amiért egy rendes baloldali nem leköpi, hanem átöleli a határon túlit. Alkalomadtán majd ennek a liberális verzióját is elmesélem Kovács Kálmánnal és az erdélyi internettel. De a másik érvem a tusványosi részvétel mellett a vita: direkt összeszedtem, hogy a máshol ilyen vitára elérhetetlen fideszeseknek miket mondott Molnár.
Például: „brutális megszorítások lesznek, jaj a magyar családoknak. A választások előtt arról volt szó, hogy nem lesznek adóemelések, a rezsicsökkentés szent és sérthetetlen, most súlyos megszorítások vannak (…) a közös nemzeti minimumra az állampártnak kellene kísérletet tennie, de ők inkább leuralják a terepet, és olyan salátatörvényekbe teszik a támogatható javaslatokat, amelyek más részei vállalhatatlanok (…) Rossz hírem van, nem az ellenzék mondja, hogy a kormány orosz-párti, hanem mindenki”. Tavaly ugyanitt még kifütyülték, idén már volt olyan része a mondandójának, ami tapsot is kapott, egyáltalán nem kizárt, hogy az MSZP vissza tud jönni 2004 átkából. És de, ezeket fontos az érintettek szemébe is mondani.
Sokkal jobb startja volt ezt illetően az LMP-nek, de őket az első kanyarban, a sajátjaik gáncsolták el. Az elmúlt éveket előbb a szavazók, majd önmaguk megosztásával töltötték, talán mostanra lett nyugi náluk. A zöldeket most Kanász-Nagy Máté képviselte, akit, ezt tényleg nem értem, miért nem állítanak inkább arra a programra, hogy bármi a téma, neki egy zöld asszociációja van róla? Tök oké dolgokat mondott, de a kordonbontásról vagy az oktatásról nincs unikális LMP-s álláspont, amit csak ők, csak úgy mondanak. Szóval lenne itt egy kommunikációs feladat, mondanám, ha 5400 karakter után még velem tartana bárki is.
Brenner Kolomann még ilyenkor szerintem az erdélyi szászokkal kéne nyisson, meg általában is (bocs, PR-kalapácsom van, mindent szögnek nézek) lehetne bátrabban németebb, a Hajóágyút kivéve ugyanis szeretik itt azt. Meg okos tartalommal megtölteni az „euroatlantista jobboldali konzervatív párt” képét, mert abban egyetérthetünk, hogy a meleg nagykövettel széderezés még nem volt az. De egyébként hajrá, nézzük meg, lehet-e jobboldali pártot csinálni itthon, a jelen készlet mellett.
Végül pedig akad még egy érvem amellett, hogy Tusványos VAN. Ellenzéki sajtósok, kommosok, hol miként hívják, ők érteni fogják. A szöveghez készített montázs ugyanis a számotokra fontos lapokból származik. Aki elment, annak nagy megjelenése van, aki itthon maradt, az nem látszik. Majd kiabálhat innen a szokott orbáni beszéd után, hogy úgymond reagáljon – holott elmehetett volna ugyanoda, és elmondhatta volna ugyanazoknak. De mondom: tök oké, ha valaki mindezt elutasítja, annyi csak az állításom, hogy akinek növekedési ambíciója van, az máshogy tesz, mert már nem 2004-et írunk, és az talán úgy akkor sem volt helyes.
Címkép: Különböző pártok a színpadon