Barthalas Zsuzsa
>A karaktergyilkolóval, pontosabban, a tettével szemben megfogalmazott elítélő megállapítás = karaktergyilkosság?! Ez egy jó kérdés. Szabad-e, lehet-e „messiás-bálványokkal” szemben bármi dehonesztálót megfogalmazni? Szerintem a kritikai gondolkodás azt jelenti, hogy igen, sőt, morális kötelesség szót emelni bármilyen bűnbakképzés, mobbing (ismétlődő pszichológiai terror), bullying (megfélemlítés, megalázás) elkövetői ellen. Annak a verbális bántalmazónak, aki nagy nyilvánosság
(értsd: milliók) előtt, és permanensen (értsd: folyamatosan, tartósan) gyakorolja a gyűlöletcselekményt, miért kell megúsznia ezt egyetlen kritikai észrevétel nélkül? Az egyet nem értés, a bírálat ráadásul nem a személyére, hanem a TETTÉRE vonatkozik! Ez olyan, mintha egy iskolai verbális bántalmazó jogai előbbre valók lennének, mint azé a diáké, akit bullying-gal (megfélemlítés, vegzálás, megalázás) az öngyilkosságba hajszolt. Szabad-e szóvá tenni, hogy az ő tette ezzel a következménnyel járt, és hogy felelőssége van abban, hogy a szájával mit mond? Szerintem igen.
A „gyurcsányozás” olyan verbális fegyver, amit az alkalmazói ugyanúgy használnak, mint Goebbelsék a zsidózást. Ez utóbbi burkolt, mégis egyértelmű változata lett a „Sorosozás”. Én nem látok felmenteni valót az egyiknél, és ugyanakkor elítélhetőséget a másiknál. De akkor menjünk tovább! Amikor Hadházyt dehumanizálta Orbán a
„sunyirókázással”, AZONNAL szót emeltünk tette ellen, mert a mi ERKÖLCSI NORMÁNK szerint szintén „goebbelsi” volt, és vállalhatatlan. Amikor Márki-Zay feleségét vegzálták, járatták le, és tették tönkre a szülésznői működését, akkor is nagyon sokan kiálltunk mellette, mert a meghurcolása szintén ez az elítélendő, gyalázatos cselekmény kategóriája volt. Ha valaki Márki-Zayt dehumanizálná, az emberi méltóságát, hitét, vallását stb. sértené, gyűlöletkampányt indítana el ellene, akkor is sokan szót emelnénk, mert ő sem lehet verbális bántalmazás, gyűlöletcselekmény áldozata. De hogyan, miért hallgathatnánk el, ha ő maga cselekszik ilyesmit, ha politikai haszonszerzés céljából alkalmaz egy FIDESZ által létrehozott karaktergyilkosságot, s ezzel egy lapra helyezi magát velük? Nos, ez néma cinkosság, egyetértés lenne
mindenkivel, aki ezt cselekszi! Ha MZP konkrét bírálatot fogalmazott volna meg arról a mindössze 4 és fél évről (amelyből kb. másfél masszívan a globális pénzügyi válságra esett), amikor Gyurcsány volt a miniszterelnök, az rendben lenne. Konkrét törvény, konkrét gazdasági, szociálpolitikai stb. intézkedés, annak konkrét és tényekkel bizonyított rossz hatása stb., tehát a konkrét bírálat teljesen rendben lenne!
Ehhez, persze, hozzá kell rendelni az akkori kormány (MSZP-SZDSZ) felelős minisztereit, államtitkárait is, merthogy akkor még koalíciós kormányzás volt, nem egyszemélyi döntés született, a szaktárcákfelelőssége egyértelmű! (Szívesen megnézném, ki hogyan hárítaná ezt a felelősséget!) Érdekes, hogy ezt még egyetlen gyurcsányozó, karaktergyilkoló nem tette meg, sosem bírálta a tetteket, csak a személy meghurcolásában, kollektív gyalázásában, az ő bűnbakká tételében vett részt. Eltelt 17 év, és még mindig a személy ellen folytatnak mobbingot, bullyingot, karaktergy.lkosságot, méghozzá kollektíven, összeállva Orbánékkal, de arra szellemileg restek, hogy elmondják, miért is hurcolják meg azt az embert, aki egy zárt körű pártrendezvényen „igazságbeszédben” követelte a párttársaitól, az akkori MSZP-től az IGAZMONDÁST, a „politikai önbecsapással, hazudozással” való leszámolást, a becsületességet, a tisztességes politizálást! Ehhez képest pedig az hazugozta le őt, és építette fel ellene a gyűlöletpropagandát, aki már ezerszer, tízezerszer váltott köpenyt, színt; és egy napon belül képes állítani valamit és annak az ellenkezőjét! (Az megint érdekes kérdés, hogy milyen jogon használt fel kiragadott szavakat egy privát, nem nyilvános, kalóz módon, júdásoktól megszerzett hanganyagból!) Felvetődik tehát a kérdés: MORÁLISAN felvállalható-e az egy csoportba, halmazba tartozás az ELKÖVETŐVEL (O. V.), a verbális bántalmazóval, a tömegpszichózis alkalmazójával?! Ha és amennyiben az ellenzékrégebbi és új aktorai (üdvöskéi) ezt az erkölcstelen magatartást, tehát a személy meghurcolását, virtuális megsemmisítését másolják, átveszik, , akkor ezt nekünk, kettős mércét nem alkalmazóknak, pártfüggetleneknek MORÁLIS KÖTELESSÉGÜNK-E észrevételezni és tiltakozni ez ellen? Szerintemigen.
Ha Márki-Zay valaha is lett volna olyan bátor és felkészült, hogy leül egy asztalhoz a kamerák elé Gyurcsánnyal, és végigveszi annak a 4,5 évnek a konkrét teljesítményét, számokkal, adatokkal együtt, és arról beszélgetnek, hogy miért döntött úgy, ahogy az akkori kabinet, Márki-Zay mit tart hibának abban, az teljesen rendben lenne. De az objektivitás kedvéért tegyük hozzá, hogy ehhez az asztalhoz az a MÁRKI- ZAY ülne le a volt miniszterelnököt számon kérendőn, aki olyan időszakban volt elkötelezett fideszes, amikor az Orbán-Simicska tandem lerakta a maffiaállam gazdasági építőköveit (1993–2002), majd ezt követően is, éveken keresztül (2002–201_?). 2010-ben még örvendezett a kétharmadnak, 2012-ben pedig egy szava sem volt a teljhatalmat biztosító, fideszes, illegitim alaptörvény hatályba lépése ellen. (Akkor nem olvasta Vörös Imre jogtudós erről szóló leleplező írását; csak 2021-ben értette meg, miről is szól az Alaptörvény C) cikkelyének 2. bekezdése, és miért volt ez államcsíny akkor, amikor ő még fideszes volt.)
Tehát erről is érdemes lenne annál a kerekasztalnál beszélnie. Mit látott, mit nem látott, mit gondol ma ezekről? Elszoktunk az ilyen beszélgetéstől, tény- és érvalapú vitától. Pedig éppen ennek lenne értelme. A karaktergyilkosság a jellem-gyengék, az érv nélküliek, a verbális bántalmazók nemtelen eszköze. Nem a bántalmazottra, hanem az aljas eszköz alkalmazóira nézve SZÉGYENLETES. És aki ezt szóvá teszi, az a bántalmazó TETTÉT bírálja, ítéli el, mert ha ezt nem tenné, akkor ugyanúgy viselkedne, mint azok, akik egykor némán, a fejüket elfordítva hagyták az embertársaik dehumanizálását, végül pedig fizikai megsemmisítését! Szóval ezen kellene végre mindenkinek alaposan elgondolkodnia!
Utóirat:
E sorok írója sohasem volt senkinek a rajongója, fanja, semmilyen pártformációnak tagja, nem elfogult, és nem kritikátlan a korábbi kormányok teljesítményét, pláne, kormányfőit illetően, de sosem fog asszisztálni KOLLEKTÍV BŰNBAKKÉPZÉSHEZ, és éppen ezért mélyen elítéli a 17 éve tartó gyalázatos „gyurcsányozást” és azokat, akik ettől ma is politikai hasznot remélnek! És teljesen mindegy, hogy szerintem „a verbálisan bántalmazott” személy (GY. F.) mire alkalmas, és mire nem; hogyan gondolkodom a politikai teljesítményéről. Az egész arról szól, hogy tudunk-e, képesek vagyunk-e VÁLTOZTATNI önmagunkon; hogy elvárjuk-e minden politikai aktortól és magunktól is a POLITIKAI KORREKTSÉGET, a verbálisan nem bántalmazó kommunikációt?! Képesek vagyunk rá? Tudunk egymást tisztelve egyet nem érteni? Tudunk együttműködni, hogy felszámoljuk az orbáni fasizmust? Legyen ez a közös szlogenünk! „Te magad legyél a változás, amit a világban látni szeretnél!” (Gandhi)