Lévai Júlia
>A minden porcikájában immorális Varga Judit földi Paradicsomnak nevezte az általuk uralt Magyarországot. Értem én, hogy magabiztosan azt gondolta: ha valahol a képbe illő álnok kígyót már helyzetbe hozták, attól ez a hely tényleg Paradicsomnak is látszik. Csakhogy eközben jól el is szúrták ennek a lehetőségét, amikor például alaposan túltoltak néhány dolgot. Például hogy még a Tudás fáját is lefóliázták, a kígyó közelében. Amivel szegény hüllőt sikerült totálisan ellehetetleníteniük, miközben az boldogan dolgozna nekik. De hát így hogy is hajthatná végre a maga, alaposan kidolgozott, bűnre csábító megbízatását, ha közben nincs egy árva alma, nagy határ mezőben, amelyet vonzó portékaként tudna felmutatni? Még a végén munka és fizetés nélkül marad! És ugyan mások miért éreznének Paradicsomnak egy olyan helyet, ahol még egy gyümölcsöt sem lehet csak úgy, a spontán gesztusok természetességével leszakítani a fáról?
Egyszóval ennek a metaforának semmiképp sem jósolok nagy jövőt. Még akkor sem, ha netán kedvük támadna naponta elmondani, és azzal példálózni, hogy aki itt gazdag, hát az a leggazdagabb. Ez kevés ahhoz, hogy egy egész ország érezze magát ugyanolyan gazdagnak, mint ők, és hogy mindenki elhiggye: valóban a Paradicsomban élünk. Nem; egyszer csak már nem fogja ezt nekik mindenki elhinni, és főként azok nem fogják, akik a legjobban bíztak bennük. Elsőként a kígyóknak lesz elegük abból, hogy miattuk
elveszítik a pacientúrájukat, és a végén semmit sem tudnak végigvinni. Márpedig az Isten irgalmazzon azoknak, akik uralma alatt a kígyók fellázadnak…