T.E.
Nincs már új a nap alatt. Az ember inkább azt érzi mostanában, hogy maga a Nap az új. A magyar falu védelméről szólt a Fidesz az ellenzéki évek alatt és sokáig 2010 óta is. Maga volt a nemzetrombolás, ha a Gyurcsány-kormány racionalizálásra hivatkozva megszüntetett egy iskolát, hivatalt, egészségügyi létesítményt, vasúti
szárnyvonalat. Hajdanán ebből is építkezhetett az Orbán- csapat, megszervezve a magyar vidék támogatását. A szocialisták nem győztek magyarázkodni és visszavonulót fújni. Határozatlanság, bizonytalanság és jókora plusz kiadás kísérte a tétovaságot, amely újabb terhekkel súlyosbította az amúgy is bajban lévő költségvetést. Azóta már sejtjük, hogy a szociális népszavazás nagyobb mentális sebet ütött az országon, mint a 300 forintos vizitdíj és a jelenlegi válság hasonló intézkedésekre kényszeríti a regnáló kormányt, amelynek viszont nincs akkora erővel és elszántsággal bíró populista ellenfele, mint az akkori Fidesz. Tény viszont, hogy a megszorítás szót száműzni próbáló Fidesz egymás után viszi be a pofonokat a magyar falunak.
Bizonyos változások és bizonyos kényszerek bizonyos szempontból érthetővé teszik az intézkedéseket, de a hazai politikából teljességgel kivesző, az épp begyűjthető voksokon túlmenő gondolkodásmód furcsa fénytörésbe helyezi ezeket a sorozatos bezárásokat, átalakításokat, melyek a helyzet és az országos érdek figyelembevételével akár elfogadhatóak is lehetnének. Ugyanakkor a postájukat, rendelőiket és szárnyvonalaikat elvesztő községek lakói ugyanúgy magukra maradottaknak érezhetik magukat, mint néhány évvel korábban, amikor az értük folytatott Fidesz-kampány „megmentette” őket.
De sebaj, a magyar vidék már így is az övék.