Posted by Horváth Aladár
>Dalma, a párja, az általános iskolát kezdő unokámmal – hogy Zoncsinak külön kis szobácskája legyen, egy 40-60 nm-es albérletet keresnek Budapesten.
Szembevágta őket az olyan hírdetés, mint pl. “Kisebbségiek és külföldiek ne hívjanak!” Az elmúlt két hét szörnyű élményei kiszipolyozták Dalmáék energiáit, de az itthoni lét értelmében való maradék hitüket is. Ez idő alatt mintegy húsz megtekintett pesti lakásnál jelezték: készséggel vennék albérletbe a méregdrága lakást, de az ingatlanosok legtöbbször “a tulaj nem járul(t) hozzá” címszóval utasították vissza őket.
Telefonban ennél is többször kapott elutasítást. Ahogy kimondta, pici gyerekkel költöznek, ha nem az egyértelmű “nem adhatjuk ki gyermekeseknek” volt a válasz, a “visszahívom”-duma, esetleg a “már van egy biztos bérlő” jelezte, felesleges az adott bérleményben, pontosabban ingatlanügynökben, reménykedni.
A leggusztustalanabb az volt, amikor az ügynök online-megbeszélést javasolt az ingatlantulajdonossal, aki “szeretné látni a családot, mielőtt dönt”. (Dalmámék nem gondolták a méltóságukkal ekvivalensnek bizonygatni a fehér társadalomhoz illő polgárosultságukat.)
Szóval: “Mária országában”, ahol az Isten és a haza után a család az első, ha gyereked van, és ráadásul “cigánymagyar” vagy – ahogy tanítottam Dalmát és testvéreit önazonosságra – ne számíts albérletre. Sem.
(De hogyan is számíthatnál, amikor emberhez méltó, tisztességes iskoláztatásra, szakmaszerzésre, így munkára, s belőle emberhez méltó és tisztességes megélhetésre és megbecsültségre sem tarthatsz igényt. Hacsak ki nem harcolod magadnak, mert képviseleted sincs!)
A jó akaratú és egészséges lelkületű ismerettségi körünk segítségét szeretném kérni. Ha valaki tud egy kiadó 40-60 nm-es, lehetőleg belső kerületi, komfortos lakásról, kérem, jelezze felém!
Szeretném, ha lenne otthona, s nem zavarná külföldre a gyermekeimet-unokáimat a “haza”.
Köszönettel:
Horváth Aladár
(Nagy)apa