200 méter

>A Vörösmarty utcai általános iskolától, ahova én jártam, 200 méterre volt a KÖZÉRT.Az utolsó óra után, ha volt egy forint húsz fillérem, a napközis tanár megérkezéséig kiszaladtam és MIRELIT szilvát vettem, dobozban volt, kőkeményre fagyva, (ez a kőkemény nagyon veszélyes szó itt, tudom)azt szopogattam (ismét egy veszélyes szó), rágcsáltam (ez nem veszélyes, a mókusok is rágcsálnak), s amikor félig felengedett (ajaj, ebből nagy baj lesz!) haripdálni kezdtem, mert gyorsan lehűtötte a gyomromat, ugyanis korgott.A MIRELIT szilvát meg kellett enni mielőtt a napközis tanárnő megérkezett, mert ő nem tűrte sem a szopogatást, sem a cuppogást, no a rágcsálástól pedig dührohamot kapott. Olyankor ordított.Tessék megvárni az uzsonnát, most volt az ebéd, addig igazán mindenki kibírja szopogatás, cuppogás és rágcsálás nélkül, nem?Ez volt a lényege annak amit ordított.. Tessék minden leckét megírni, a hetedikesek holnap dolgozatot írnak, ne bámészkodjon Ferber, mert kizavarom a folyosóra.A folyosó csak 100 méter hosszú volt, de ott is lehetett MIRELIT szilvát enni, ha még maradt, mert vastagfalú ám ez az iskola- (vastagfalú, hm),Így nem hallatszott be cuppogás, szopogatás sőt a rágcsálás sem.

200 méterre persze nemcsak a már említett KÖZÉRT volt,hanem a másik oldalon a körzeti orvos, mellette rögtön az elvonó, (hogy miért hívták detoxikálónak azt én nem értettem akkoriban) s hogy mindenki értse: ott volt egy rendes koszos, zsír-és alkoholszagú kocsma is.Egyszóval, iskola, körzeti orvos, detox, kocsma.Tudtak ezek anno valamit, hogy így “terveztek”.

Elvégezte jó esetben az embergyerek az általános iskolát, (a KÖZÉRT kiegészítette az iskolai ebéd és uzsonna adagot), kicsit még cseperedett, már nem szopogatott, cuppogott és rágcsált, inkább megbarátkozott a kocsmával, onnan rögvest át lehetett menni a körzetihez, s komolyabb esetben a doki mindjárt átvitette a detoxba.

Na most elképzeltem én ezt a mai 200 métert bárhol, Budapesten vagy vidéken.

Óvoda, iskola, templom, esetleg állami gondozottak intézete (?), s a megbízott helyi testtisztaság-felelős (egyszerűbben hivatalnok) lemérte a 200 métert.Hogyan mérte le?Lépegetett? Ha igen tuti hogy volt nála lépésszámláló. A collstok rövid ehhez, azt így nem lehet megoldani.Esetleg a felsorolt intézmények mérték le?Ne adj isten (pardon) a közeli könyvesbolt valamelyik alkalmazottja? Vagyis a 200 méter ezentúl a nemzeti testtisztaság mértékegysége lesz.Aki ugyanis 220 méterre árulja a testtisztaságot veszélyeztető FERTŐZŐ!) nyomtatott írásokat (könyveket), az már nem büntethető.Ha jól emlékszem, rengeteg utcai könyvárus van most is. Esetleg összefoghatnának, s így egyesült (mérgező) erővel meglevő járműveikről (rosszabb esetben talicskáról) árulhatnák jelentős nyereséggel? veszteséggel? a nyomtatott méreganyagot.Mert ugye a rendelet így szól: azon könyvesbolt, melytől 200 méterre óvoda, iskola, templom, nevelőintézet működik, köteles eltüntetni minden mérgező könyvet a polcairól.Magam elé képzeltem ahogy az ovisok egymás mögött szép sorjában, ovistársuk szoknyájába vagy nacijába kapaszkodva megvárják, amíg az óvónénijük besurran egy könyvesboltba, és pult alól megveszi (FEKETÉN!) a polcokról már eltüntetett nyomtatott mételyt.Bármely tisztelendő úrral is előfordulhat hasonló, hiszen az “ige” megfogan, a mérgezést pedig mindig meg lehet gyónni.Szerintem országszerte 200 méterre a könyvesboltok valamelyikétől megnövekszik az olvasási kedv, a vasárnapi délelőtti (nem a reggeli hatos!) misén a tisztelendő úr elrettentő példákat olvas majd fel Harry Potter kalandjainak mérgező részeiből, a gyülekezet pirulva, de áment mond majd a végén, s a húsleves is másként rotyog a fazokban aznap.A család majd szopogatja a farhátot, cuppog ha egy kis húsmaradékot lel rajta, és rágcsálja a megmaradt csirkebordát.Kicsiny öröm ez, de meg köll becsülni.Porból lettünk, s alig kétszáz méterre létünktől porrá leszünk majd.