Egy személyes transzilvanizmus

Posted by
Szombathy Pál
>„Engem például Pesten javítanak ki sokszor, hogy ezt a szót nem ismerjük, azt mi nem így mondjuk. Azt szoktam válaszolni, elnézést kérek, de hát ez Arany János, meg Jókai szava, nem én találtam ki. Számomra Budapest egy ilyen nyelvi rigorózus, számonkérő, megjegyzést tevő közeg. Bukarestben mindenki örül, hogy beszélek románul. Megállapítják, hogy erdélyi akcentusom van, és amikor hozzáteszem, hogy magyar vagyok, akkor gratulálnak, hogy milyen jól beszélem az állam nyelvét. Ott soha nem javított ki senki, Pesten állandóan.“
„Erdélyben igazából kirándulni lehet jól. Van még erdő, van természet. Itt még ingyen bemehetsz a Bözödi-tóba. Nem olyan, mint a Balaton. Nincs teljesen körbelakva, körbe lesz ez is, de még kimehetsz a faluból, az út kivisz az erdőbe, és a szabadban vagy, szabad vagy. Európában ilyen már nincs, minden be van lakva. Persze, már látszik itt is az irány, mindenütt házak épülnek: az erdőben, a mezőn, falvak között, mindenütt. Aztán sírnak, ha bejön a medve az udvarra.”
„Én évtizedek óta építgetem a magam egyszemélyes transzszilvanizmusát, és találtam néhány embert, aki ezt így gondolja továbbra is, lehet, hogy nem is vagyunk annyira kevesen. Aki elmegy, elmegy, visszajönni nem lehet. Aki elmegy Erdélyből magyarként, az egy helyet visz el magával. Megszűnik az a hely. Pedig ez egy élhető ország, mert itt egy másfajta érzelmi kultúra van. Még nyitottak, befogadóak az emberek. Románia sokkal jobb hangulatú ország, mint például Magyarország. Nem igaz, hogy leköröztük a magyarokat. Magyarország egy rendezett, jobban működő, tisztább, kulturáltabb, összeszedettebb hely. De Románia kedélyesebb, jobb kedvű, jobb hangulatú.“
„attól, amire vágyunk és amink nincs, nem látjuk azt, amink van. És nem tudjuk megbecsülni azt, amink van. Eladjuk, eltékozoljuk, elszórjuk fölöslegesen arra érdemteleneknek.“

– vannak, akik eljöttek, mások visszajárnak, megint mások odajárnak: ő ott maradt; mióta elolvastam az Egy dadogás története című parádés könyvét, olthatatlan Vida Gábor-rajongó vagyok; ez interjú pedig valódi csemege, belepillantva az ő világába új regénye kapcsán, mely itt sorakozik sürgős olvasnivalóim polcán.