Posted by Szűcs Gábor Róbert (FB)
>Olvasom, hogy Menczer Tamás külügyi államtitkár kérdéseket
intézett harmincnyolc, a Magyarországra akkreditált
nagykövethez, akik tiltakoztak az egyébként az Európai Unió és
azon kívüli, civilizált országok által is kifogásolt,
gyermekvédelminek nevezett törvény ellen.
Úgy vélem, hogy nekem, mint teljesen átlagos magyar
állampolgárnak akár ezzel kapcsolatban is jogom van
megjegyzéseket fűzni Menczer Tamás államtitkár leveleihez,
hogy mélyebb betekintést nyerjek erre vonatkozó, a nemzetközi
diplomáciában igencsak szokatlan döntésnek motivációiba,
hogy úgy mondjam, mozgató rugóiba: kényszer volt-e, vagy
kényszeresség, vélt hazafiság, tudatlanság, vagy sima
jellemhiba. Íme:
Uram!
1. Az általam olvasott, tehát nyilvánosságra került, Ön által
feltett kérdések közül egyetlen egy sem vonatkozik a a kifogás
tárgyát képező törvényre. Más szóval: nekem, mint puszta
szemlélőnek úgy tűnik, nem a kifogásolt törvényt akarja
érvekkel megvédeni, hanem durván és eléggé közönséges,
mondhatnók, primitív módon beavatkozik más országok
belügyeibe.
2. Az ENSZ Alapokmánya szerint ugyanis: “Egyetlen állam, ill.
az államok egyetlen csoportja sem jogosult arra, hogy
bármilyen okból közvetlenül, vagy közvetve beavatkozzék,
valamely más állam bel- vagy külügyeibe.”
A beavatkozás tilalma, tehát csak az ENSZ Alapokmányával
vált általános nemzetközi jogi alapelvvé. Amúgy ezt a Helsinki
Záróokmány (1975) 6. pontja is előírja. Azok a kérdések,
amelyeket Ön feltett, egyértelmű beavatkozást jelentenek az
érintett országok belügyeibe: ugyanis nem elfogadott és
hatályos jogszabályokkal kapcsolatban fogalmaznak meg meg
észrevételeket, hanem az Ön által vélt gyakorlat
megváltoztatását követelik, illetve ezt kérik számon a küldő
országtól. A kérdések hangvétele, mint utaltam rá, nem mutat
túl egy átlagos kocsmai vita szintjén, és legnagyobb
sajnálatomra az Ön diplomáciai tevékenységre való teljes
alkalmatlanságára utal.
3. Nem tudom, rendelkezik-e Ön a külügyi alapvizsgával,
horribile dictu a közigazgatási szakvizsgával (külügyi és konzuli
igazgatás), mely nélkül nem dolgozhat a Minisztériumban.
Jómagam például dr. Bába Iván közigazgatási államtitkárral
vizsgáztam együtt, tehát a beosztás nem mentesít a vizsga alól,
csupán a jogi végzettség, de úgy tudom, Önnek ez nincs meg.
Úgy tűnik azonban, ha megvan is a szakvizsga, hamar
elfelejtette az anyagot, amit igen nagy sajnálattal veszek
tudomásul, de eszem ágában sincs összefüggésbe hozni az Ön
szellemi képességeivel.
4. A fogadó ország törvényeinek tartalma iránt érdeklődni, sőt,
ahhoz megjegyzéseket tenni nem csak lehetőség, de feladat is
ld. „Bécsi Egyezmény a Diplomáciai Kapcsolatokról”, 3. pont és
a 27. pont első mondata. De ha ezt Ön nem találja kielégítőnek,
olvassa vagy olvastassa el az Egyezményt (az interneten is
megtalálható), -nem talál benne olyan pontot, amely kizárná a
képviselet vezetőjének ahhoz való jogát, hogy megjegyzéseket
fűzzön a fogadó ország bármely intézkedéséhez, sőt: erről, az
együttműködés szellemében tájékoztassa a fogadó ország
hivatalos szerveit, és ha úgy ítéli meg, nyilvánosságra hozza.
Ilyen rendelkezés ugyanis nincs.
Ön tehát azt az elvet kifogásolja, hogy amit nem tilos, tehát
jogszabály nem tilt, azt szabad. Egyikünknek sincs jogi
végzettsége (jómagam közgazdász vagyok, és nagyon
sajnálom, hogy nem lehettem ott államvizsga-bizottsági
tagként, vagy, mint mostanában, elnökként az Ön
diplomaszerző záróvizsgáján, mert akkor még nem, csak
később, tíz évig tanítottam abban intézményben, ahová Ön járt-
lett volna néhány kérdésem, amelyekre, ha sikerrel tudott volna
válaszolni, most talán nem írta volna ezeket a leveleket.).
De azért egy államigazgatásban dolgozó embernek, ráadásul
vezetőnek tudnia illik a szabályt: “nulla crimen sine lege”, azaz
törvény (jogszabály) nélkül nincs (bűn)cselekmény. Ha tehát a
jogszabály nem tartalmazza az Ön által kifogásolt
megjegyzések tilalmát, akkor nincs miért szót emelnie.
Az Ön levelei viszont, mint említettem. a nemzetközi jog
alaptételeibe és mellesleg viselkedési illemtanába is ütköznek,
ami arra utal, hogy mégsem sikerült külügyi szakismereteket
szereznie,amit őszinte sajnálattal veszek tudomásul.
5 Felteszem, a föntiek ellenére hallott valamit a viszonosság
elvéről, ha nem, nézzen, vagy nézessen utána. Nagyon is
lehetséges ugyanis, hogy a válasz nem fog elmaradni, akár
szavakról, akár tettekről van szó.
Bevallom, mélységes kétségbeesést okoz az a rémült
gondolatom, hogy Ön esetleg nincs tisztában az Ön leveleinek
jellegével, üzenetével, tartalmával, és a mi a legfőbb: hazánkra
nézve lehetséges szomorú következményeivel.
Kedves Uram, bátorkodom megjegyezni: az én szememben Ön
kártevő. Hazánk kártevője.
Őszinte sajnálattal.