Posted by Iván Gizella
>Mártikám, Márti, hová rohantál? Mi ez a sietség? Tudom, nincs rossz dolgod ott fenn, de azért engedtessék meg nekem, hogy kimondjam, nekünk jobb volt, míg itt voltál. Nehéz lesz nélküled. Te nem tűnhetsz el az életünkből csak úgy! Hiszen te vagy, te voltál, aki úgy tartotta össze a nagy családot, hogy mindenki jól érezte magát ebben a közösségben. A fiacskád, az öcséd, az unokabátyák, és az öcsikék új feleségei, az új gyerekek, a mostohafiúk és lányok. Te vagy, milyen nehéz ezt kimondani, voltál…. aki a fiad apjának az új feleségét is megölelted és minden családi ünnepre meghívtad, s a férj halála után is együtt maradtatok jóban, rosszban. Igazi boszorka voltál, aki mindenre tudta a gyógyírt, pedig nem voltál más, csak egy jó orvos. Abból az igazi fajtából, aki nem erőltette rá soha senkire a gyógyszercégek által legújabban piacra dobott szereket, te mindenkinek azt adtad, azt ajánlottad, ami használt. És tudtad is, mi az. Mi rokonok árvák lettünk nélküled. S a betegeid is Simonffy doktornő. Nekem, aki negyvennégy éve kerültem a családba, te könnyítetted meg a beilleszkedést, s a szüleid. Jó emberek voltatok és jó emberek vagytok. Ott fent is. Biztos vagyok benne, ha van túlvilág, ott is gyógyítotok. Testeket, lelkeket. Mártikám, te voltál az, akihez bármilyen problémával lehetett fordulni, titkokat elmondani. Fizikai fájdalmakat, lelki bajokat orvosoltál. Ha nem is napi, de heti kapcsolatban voltunk. Néha csak annyival intézted el a bugyuta nyavalygásokat, hülye vagy, ne foglalkozz már vele… de ezzel a kis letolással is képes voltál helyre tenni dolgokat. Erdélyből jöttetek át, még kislány voltál, s egész életedben segítetted az ott maradtakat, vagy azokat, akik átjöttek és képbe kerültek. Gyógyítottál, intézkedtél, szerveztél mindent, mindenkinek. Sok szeretetet kaptál viszonzásul az emberektől, a betegektől, de az idegenektől is. Néhány hete, amikor megtudtad, óriási a baj, azt mondtad nekem, ugyan, semmi tünetem, s nem is lesz. Biztos voltam benne én is. Te nem lehetsz beteg. Rád óriási szükség van. Amikor sugarazásra készültél, mondtam, gyere utána hozzánk pihenj le, felháborodtál, ne vacakolj, nekem délután rendelni kell. Próbáltam ellenkezni, hogy mások utána fáradtak, s feküdni kell. Azok mások, én meg én vagyok. Nem vitatkoztam, mert ismerlek – jaj nehéz múlt időbe tenni a szavakat veled kapcsolatban -, ismertelek. Sajnos felgyorsultak az események és két napja elmentél. Azóta sem tudom felfogni.