Posted by Hetényi Zsuzsa FB
>Az egyetemi hírlevélben jött a felhívás, nyomban jelentkeztem, mégis későn
ahhoz, hogy pólót kapjak, bocsánat, írták ketten is, de nem fog már jutni. Pedig a
pólóra a SCIENTIST mellé második szót is lehetett kérni, például gay vagy lesbian
vagy transsexual. Sokáig agyaltam, végül azt rendeltem, hogy solidary. Olyan
csábító volt a SCIENTIST felirat: most bölcsészként végre én is lehettem volna
igazi tudós! De hát nem jutott póló.
Hamarosan érkezett egy email a többi részlettel.
Mi, a Rockefeller University Prism csapata, 48-an, az oSTEM csoportban
vonulunk, 16 másik New York állambéli tudományos intézménnyel és egyetemmel
egyetemben — [oSTEM= Out in Science, Technology, Engineering &
Mathematics]. Sajna, írták, mégsem sikerült „perszonalizálni” a pólókat, mert túl
drága lett volna, ezért csak SCIENTIST lesz ráírva.
„Minden felvonulónak karszalagot kell viselnie, amivel a szervezők az idei 400
csoportból álló felvonulást igyekeznek kezelni. Reméljük, a mobilszolgáltatás
működik a tömegben.”
Előző péntekre Happy Hour előkészítő találkára hívtak, „regisztrálj itt, hogy tudjuk,
mennyi pizzát rendeljünk, a Faculty Club előtti kertrészen szivárványos zászlós
asztaloknál gyülekezünk”. Csoda, hogy van kertje a kampusznak, sűrű magas
városban, New York keleti felső szívében van, az East River partján.
Érkezem, köszönök, hello, így ők, de senki nem ismerkedik, mégis a hangulat
olyan, hogy „jó-hogy-jöttél-és-itt-vagy”. Rajtam kívül a többiek láthatólag már
találkoztak, szóval azért nekidurálom magam és próbálkozom egyfajta elavult
európai bemutatkozással. Perceken belül kiderül, hogy én vagyok az egyetlen
heteró, ráadásul magyar, ráadásul nem is SCIENTIST, hanem humanities,
irodalomkutató. Ezzel keltek egy kis társasági örvénylést, és magyarázkodom,
hogy nálunk a nem lmbtq+++ emberek is mennek a Pride-ra, szolidaritásból, mert
olyan a magyar helyzet, amilyen. Erről kérdezgettek. Én viszont. Osztottak pólót,
zászlócskát és kellékeket. Sok pizza és brownie maradt, és még póló is: a végére
kiderült, hogy nekem is jut, bár ujjatlan, és jó nagy méret, viszont kedvenc lila.
További infókat kaptunk.
„A hivatalos gyülekező időpontja: 2018. június 24., vasárnap, 17:00. A 13.
szekcióban, a 19. sorszám alatt vagyunk, a felállási blokkunk a W 17th Street-en
van a 8th és 9th Ave között (térkép mellékelve). Valószínűleg 1,5 órát fogunk ott
várakozni, mielőtt elindulnánk, kb. 75 percig vonulunk, és 19:45 körül fejezzük be
a menetet. A szétoszlási terület a 29th St és az 5th Ave sarkán van. Ld. térképek.
Ha nem vetted még át a pólódat a meet-and-greet-en, akkor a gyülekezési
területen lesz nálunk, hozunk textilmarkereket is, hogy ott tudj még ráírni.
Néhányan kérdeztek az öltözködésről. Legtöbben az egyszínű (sárga,
narancssárga, zöld, piros, kék vagy lila) SCIENTIST pólót fogjuk viselni, amit
rendeltünk. Kérjük, viseljetek bármit, amivel kifejezitek magatokat. A Pride
szervezőinek szabályai a menetre vonatkozóan a következők: ’nincs derékon aluli
meztelenség, nincs nyomtatott trágárság, nincs szexuális cselekmény’.
Kellékek és dekoráció: szivárványos Pride zászlók, mindenki viheti magával
menetelés közben, valamint egy nagy oSTEM transzparens, amelyet az oSTEM
alapítója adományozott nagylelkűen, aki vasárnap velünk vonul fel. Hozzatok
plakátokat és táblákat.
Kutyák: A szervezők elmondták, hogy kutyák is részt vehetnek a menetben, de
figyeljétek az időjárást, és azt, hogy a gyülekezés és menet összesen körülbelül
három órát vesz igénybe. Ezért nem egyértelmű, hogy támogatják-e… Ha
szállásra van szükséged, szólj, adunk címeket.”
Az odajutás, a gyülekezés és várakozás sokkal hosszabb időt vett igénybe, mint a
felvonulás maga. Egy mellékutcában dekkoltunk két és fél óra hosszat.
Fotózgattunk, ki-kilestünk a tőlünk kordonnal elzárt menetre, hülyéskedtünk,
beszélgettünk, végül leültünk az aszfaltra.
Ahogy nekiindultunk, hogy becsatlakozzunk a főáramba, a mellettem lévő fiatal
mindenféle „tudósok” hirtelen kezdtek átalakulni. Harsány festéket tettek az
arcukra, testükre. Elővettek lenge ruhadarabokat, átöltöztek, vagy egyszerűen
nekivetkőztek. Csillogó csecsebecsék és színes lógók, függők, pántok, csörgők,
plakátok, táblák kerültek elő. Gyerekes széles vigyorral, felszabadultan nevettünk
és mutogattunk egymásra, a ragadós vidámság körbement.
Ám mindez csak addig tartott, amíg be nem csatlakoztunk, és meg nem éljeneztek
bennünket, amit testbeszéddel és üvöltve mi is megköszöntünk. Pár perc múlva a
laza sorok már csöndesebben és fáradtabban vonultak, mint vártam.
Közönségünk alig akadt.
Az oszlás után ismerősök szűkebb csoportjaira váltunk szét, szemmel láthatóan
bejáratott kocsmák felé tartottak. Nekem maradt a szolidáris (és szoliter), de
jókedvű hazaporoszkálás. Vagy tíz szivárványos műanyag karkötő a nyakamon
maradt (képzavar lenne?). Későn hozták, a kezembe nyomták, hogy
osztogassam, de egy idő után már nem szívesen házaltam vele. Később
kiosztottam az egyetemi jógaórán, és kettőt hazahoztam lmbtq+++ barátaimnak.
Mindennek öt éve. Mit is mondjak? Ott bejáratnak, itt lejáratnak.
A szexuális másság elfogadása (akárcsak az antiszemitizmus) lakmuszpapír, a
társadalom egészségességének, demokrácia-szintjének fokmérője. Tűzdelt
törvénykezők-szabályhozók: pótvizsgára utasítva.