Posted by Vásárhelyi Mária
>A középkori boszorkányégetés, a XIX-XX. századi könyvégetés és a most folyó
könyvfóliázás motivációikban nem különböznek egymástól. Mindegyiknek
ugyanaz a célja; rámutatni az adott közösség ellenségeire, azokra, akiktől meg
kell szabadítani a közösséget. Deklaratív cselekvések a közgyűlölet felszítása és
a közösség tagjainak félelemben tartása érdekében. Nem arra bíztatták az
embereket, hogy otthon a négy fal között égessék el boszorkánynak titulált
családtagjaikat, nemzetrombolónak ítélt szerzők könyveit, vagy most fóliázzák be
azokat a könyveket, amelyek homoszexuális kapcsolatról szólnak, hanem arra,
hogy vegyenek részt nyilvános autodafékon. Pontosan tudjuk, hogy a közös
gyűlölködés megsokszorozza az egyéni gyűlöletek erejét, és hogy az emberek az
ilyen felfokozott hangú gyűlölet-pankrációk során sokkal gonoszabb dolgokra
képesek, mint egyedül otthon, a négy fal között. Ezeknek a politika által szított
gyűlölet demonstrációknak éppen az ilyen közösségi indulatok kimaxolása a célja.
Nem elég, ha otthon a négy fal között gyűlölőd az ellenséget, nyilvánosan is
mutasd meg a gyűlöleted, és osztozzál másokkal ezekben az aljas indulatokban.
Ezek a gyűlöletkampányok két mankóra támaszkodnak: az emberi butaságra és
az emberi gonoszságra, amelyek egymást erősítő, pusztító erővé tudnak válni, ha
van olyan politikai akarat, amely mozgósítani kívánja ezeket. És mivel ez a fajta
gyűlölet közösségi, ezért feltartóztatása is csak közösségi erővel lehetséges.
Tisztességes, bátor dolog, ha egy-egy szerző, könyvterjesztő, könyvvásárló
fellázad az ostoba és aljas könyvfóliázás ellen, eredménye azonban csak akkor
lehet a tiltakozásnak, ha a társadalom józan többsége lázad fel az ellen, hogy
gonosz ostobák irányítsák az életét.
Címkép: Boszorkány a máglyán