Átnevezések

(angyal)

>Hugyos Mátyás 1953-ban kérte a hatóságot, hogy nevét változtassák meg, mert szégyenletesnek gondolja. Éppen leszálló ágban volt a rákosimátyáskorszak, így az állampolgárok kezdeményezésére azóta is érzékenyen figyelő hatóság indokoltnak látta a kérést és új neve Hugyos Jóska lett. Igy már sokkal rendszer kompatibilisebb és méltóságteljesebb lett becsületes neve.

Az átnevezéseknek jelentős történelmi hagyománya van hazánkban is. Nem csak az embereket, de intézményeket és folyamatokat is nagy szeretettel neveznek át remélve, hogy a magyar emberek nem emlékeznek a régi névre, esetleg nem is értik az újakat. Átnevezni, gondolják a keresztapák (godfather és consigliere) annyi mint újjá születni. Pedig csak folytatni – tudják, ez pártprogram – a régit új festéssel. Mint a környezetvédők ismert dala mondja: zöldre van a rácsos kapu festve, ettől
szebb a látszat reggel este. A megye is vármegye lett, így sokkal otthonosabb. A település tábla is mindjárt tetszetősebb, ha rovásírással olvasható.
A politika beleszeretett a talányos átnevezésekbe. Ha a csatározást speciális hadműveletnek nevezik, akkor aki háborút emleget, azt hazaárulónak is lehet minősíteni. Aki közszolgálati médiumnak nevezi a kormány és pártja szócsövét, azt viszont ki lehet tüntetni. Egyszerre divatos és üldözött a píszi, vagyis political correctness, úgy nevezni a dolgokat, hogy senkit nem bántson és az anyja se ismerjen rá.

Mostanában egy nagy magyar virológus is megtalálta közellenség új neveit. Összefoglalóan an migrációt, a gendertémát és a woke (máskor war) olyan vírusnak nevezte, amelynek közös forrása a haladás, a progresszió. Ez a métely fertőzi a becsületes konzervatív nemzeti keresztény embereket, állítja kutatásai, vagyis meglátásai eredményeként. Aki tehát ilyesmiket emleget, az nyilván nemzetáruló, idegenszívű.

Új nevet kapott a jogállamiság. Egykor alapjait alkotmányos rendszernek nevezték, most gránitszilárdságú alaptörvényhez illik igazodni, amit évente szokás toldozni-foltozni. Szakszerű törvénykezés helyett salátatörvényeké lett a divat, amit nem is szokás a jogalkotás módszerei szerint véleményeztetni, elég ha a salátakertész akár magáninditványként előterjeszti. De erre sincs szükség, hiszen évek óta a törvényhozás menetét egy új fogalom helyettesíti, a különleges vészhelyzeti kormányzás. Most így illik nevezni a jogállamiság fennkölt eszméit.

Néhány más közintézmény is új nevet kapott. A belügyminisztérium egykor hírhedt hármas ügyosztálya kiürült irodái helyét oktatásügyi és egészségügyi szakértők foglalták el. Ezzel a korábbi közszolgálatoknak nem csak a neve, de működési módja is megváltozott. Nincs szükség már okoskodó tanárokra, orvosokra, szülőkre, gyerekekre és betegekre. A belügyekbe való be nem avatkozás régi eszméit is modernizálták úgy, hogy miután ezek a szakterületek a belügyeseké lettek, így senkinek semmi köze hozzájuk. Akiknek hivatal adatott, azoknak nyilván ész is jár hozzá. Habár az sem kell, hiszen van politikai szentháromság Magyarországon, a párt, kormány és frakció alkotják, ezek egysége pedig töretlen. Ez a történelmi perszonál únió új megfelelője, a gyeplőt egy kézbe, egy nyáj, egy a pásztor.

Az átnevezések hulláma azt sugallja, hogy vannak jelenségek, melyek a természeti katasztrófákhoz hasonlóan nem emberi szándékok következményei. Ilyen a földrengés, azt árvíz, a cunami, a szárazság és az infláció. Vannak ugyan tudósok, akik állítják, hogy az emberi beavatkozásoknak is szerepe lehet például a környezetkárosításban, a globális felmelegedésben és következményeiben, de ezek morajos, halk halotti hangja elenyészik a politikai csindadrattában. Nagyon divatos járványos infláció újra értelmezése és átnevezése. Egyrészt úgy lehet róla beszélni, mint pandémiáról, vagyis ki tudja honnan jön, de vannak védőoltások és mindenki viseljen maszkot és fizessen. De miként a háborúk és járványok idején, az inflációból is sokan jól járnak. Gyanakodni lehet, hogy nekik szerepük is van a pénzhígulásban, mert hiszen cui prodest, kinek az érdeke, ezt keresik a hozzáértők. Aki igazán jól jár az inflációban, az például a központi költségvetés. Jelentős szerepe van az infláció gerjesztésében is, ezért a gyanú elterelése érdekében ezt a mételyt szankciós inflációnak kell a kormánytájékoztatón nevezni, ezzel is rámutatva a brüsszeli bürokraták (értsd: liberális baloldali gonosztevők) galádságára. A kormány a maga számára és szavazóinak, valamint egyéb híveinek is kedvező infláció növelő csomagokat eszelt ki. A választások előtt jelentős volt a szavazatszerző pénzszórás, a túlárazott és felesleges beruházások és puszira adott kölcsönök, a magas kamatok, a magas fogyasztási adók, a költségvetési eladósodás és hiánynövelés, az európai források elfogadása előtti pávatánc mind növeli az inflációt. Vagyis a kormány ezzel próbálja visszazsebelni a kiszórt pénzek egy részét. A szankciós infláció kifejezés tehát helytáll, csak nem az Európai Unió,
hanem a kormány szankcióira, intézkedéseire lehet gondolni.

A nagy inflációs vesztesek, a lakosság és az önkormányzatok jól értik és érzik a kormányszankciókat. A tanárok és egészségügyiek pedig nem hiszik el, hogy az az EU pénzek akadozása miatt tocsognak a közéleti sárban a kívánatos változások. A kormány a „hogyan gerjesszük az inflációt” programját becsomagolja a háború, az energetikai hiányjelenségek és a tudatlan ellenzék újságpapirosába. Ez a divatos neve a magyar konszolidációs politikának. Magyarország már volt királyság, népköztársaság, köztársaság, független hatalom, dualista monarchia, sőt csatlós állam. Most éppen nincs különösebb neve, nem is lehet tudni milyen. A
jogalkotásban van egy szakkifejezés, diszkrecionális jognak nevezik. Ez azt jelenti, hogy saját jogán dönt a hatalom, annak vezetője. Az állam én vagyok, lehetne idézni. Ezért javasolható Magyarországot diszkrecionális államnak tekinteni. Ezt persze sokan össze fogják téveszteni a diszkreditált állammal.

Nahát Európában éppen azok vagyunk. Emlékeznek a szocialista idők jelzőire? Voltak testvéri, szomszédos, baráti, szövetséges államok, no meg a kurva … Hát most éppen ilyen neveket adunk és kapunk.