Fábián András
>A pad
(komédia több felvonásban)
A pad már sok éve éve ronda.
A padot a kutya sem festi.
Le sem szarják.
Hajléktalanok se feküdnének rá, mert görbe és kemény.
Valaki arra jár sok színes festékkel és lefesti a padot.
A pad szivárványszínű, mint az élet. Szebb, mint bármikor.
Az élet szép.
Jönnek a nácik. Nem szeretik a színes padot.
A nácik a feketét szeretik.
A padot átfestik.
Mások jönnek.
A padot átfestik.
Jönnek a nácik.
A padot átfestik.
Megint mások jönnek,
s a padot átfestik – újra.
Dúlt keblű magyarok jönnek.
Trikolór már a pad. Nemzeti.
Zöld-fehér-piros.
Alakul ez!
De nem.
Mert aki nem magyar, az mégsem ülhet rá e padra.
Csak aki magyar, az ülhet eme padra.
Zavar van most az erőben és a térben…
Jönnek a mások.
A padot átfestik
A pad már ronda.
A padot konzerválják.
Betekerik pedofóliával és homofóliával.
A padot…
A padot teherautóra rakják és elviszik valahová.
A pad semmiről sem tehet és semmiről sem tud.
Bolond világ. A mi padunk.
Mi meg, hadd ne mondom meg, hogy mik vagyunk…