Réz András új regénye szatíra, ami a parásan közeli jövőben játszódik. Akik olvasták a Facebookon lévő rajongói oldalon az elmúlt időszakban megjelent írásait vagy látták Digitáliába deportálva című provokatívan őszinte előadását, nincsenek meglepve a téma vagy inkább témák választásán, illetve talán elég jól érzik, hogy hol van az irónia határa, és honnan kezdődnek a szerző véresen komoly gondolatai – és parái.
Ám ha az olvasó nem ismeri ezeket a nemrégiben megjelent írásokat, nem hallotta Réz Andrást az ATV ÖT című műsorában, Hont András vendégeként a Spirit FM-en vagy éppen a 48 percben, valószínűleg egy másik könyvet fog olvasni, mint én. De olvasóként ez egyáltalán nem baj. A jó könyv, legyen az szatíra, társadalomkritika vagy akár lányregény, arról ismerszik fel, hogy mindenkinek arról szól, ami őt éppen foglalkoztatja. Ez a remek szatíra valószínűleg éppen annyira szórakoztató annak, aki az egyik szekértáborhoz tartozik kicsinyke megosztott hazánkban, de annak is, aki a másikhoz. Sőt: azo(n kevese)k is jókat fognak kuncogni, akik fenntartják még a jogot az önálló gondolkodásra.
Akkor már nagyobb a gond, ha egy újságíró nem a könyvből, hanem a szerzőből vél felkészülni, ám elmulasztja az utánajárást, és feltételezésekbe bocsátkozik arról, hogy a szerző mire gondolt. Az e sorok írását megelőző napokban járt így Veiszer Alinda. A Para című regényt az Ünnepi Könyvhéten mutatta be a Móra Kiadó felnőtteknek szóló termékvonalát kínáló Trend Kiadó. A Vörösmarty téren tartott kedvcsináló beszélgetés kérdezője is Veiszer Alinda volt, és már akkor nyilvánvaló volt, hogy nem érti a szerző válaszait, azt hallja csak, amit hallani akar. Sajnos a napokban az internetre felkerült ezt követő interjú csak egy szabad szemmel jól látható összeg fejében tekinthető meg a Patreon fizetős oldalán, ám a riporter által ingyenes megtekintésre kiválasztott rövid részlet kellően nagy vihart kavart az egyik szekértáborban. Lehet, hogy a másikban is, bár ott nem láttam a nyilvános felháborodást. Réz András ugyanis nem gondolja ugyanazt, amit a kérdező, illetve amit a kérdező elvárna tőle.
Új regényének hősei mindennapi, ám szürreális alakok. Lakatos Regina, aki az 1985-ös Balaton-felvidéki földrengés idején született, ápolónő. Elhivatott, ügyesen bánik a betegekkel, ráadásul hetedik érzéke is segíti őt a napi munkában. Talán erre figyel fel valaki, aminek következtében egy hermetikusan elzárt cellában találja magát. Itt számot vet életével, lassan rászánja magát, hogy hódoljon a szenvedélyeinek – és brutális mennyiségben fogyaszt musical filmeket –, majd lassan elkezdi ezt a hetedik érzéket használni, és megpróbál így kapcsolatba lépni a külvilággal. Hogy ez-e az oka annak, hogy különös rúnajelek jelennek meg egy kislány bőrén, egy habbal teli fürdőkádban vagy éppen az öltözőszekrényén, azt nem tudjuk.
Gergelyffy Tivadar élete zanzásítva magában hordozza az elmúlt 60-80 évet. A Gruberről Gergelyre magyarosított név apró változtatásával tökéletes nemesi vérvonalat képzeltet maga mögé. A korábban sikeres, ám most frissen nyugdíjazott káder professzionális termék, egy remek személyi menedzser feleség építette kártyavár az élete. Ahogy lassan légüres térben találja magát, mert már nincs rá szüksége a korábbi „elvtársainak” (NERtársainak?), egy új világ tárul fel előtte, amikor először megy el magának tusfürdőt vásárolni.
A szerző fontosnak tartotta, hogy használati utasítást mellékeljen a könyvhöz a fülszövegben* (lásd lejjebb). Hogy miért van erre szükség? Erre a történetből is kapunk némi magyarázatot. Harmadik főhőse B. Attila (amiből csak az Attila igaz, de lehet, hogy még az sem) elbocsátott múzeumpedagógus, sikertelen író, akiből hivatásos troll lesz. Az interneten többféle (kamu) figurát is mozgat, köztük sikereseket és kevésbé sikereseket, mindenesetre ellenállhatatlanul szórakoztatóakat. Attila remekül szórakozik, és szakmányban gyártja a posztokat Emese, a buzik pörölye nevében, vagy Fityma történeteit arról, hogy a zsidók tulajdonképpen egy idegen bolygóról deportált bűnözők. Amikor viszont észreveszi, hogy a sok megosztást és lájkot annak köszönheti, hogy ezeket a figurákat komolyan veszik, már nem tud röhögni rajtuk.
Réz András eddig sem rejtette véka alá, hogy utálja, ha órákig tart, amíg egy ügyfélszolgálaton – a virtuális asszisztensen átverekedve magát – végre emberi hangot hall. Nincs jelen a közösségi médiában. Aki dumálni akar vele (valószínűleg sosem mondaná azt, hogy beszélgetni), az kénytelen elcsípni őt az utcán, a Werk Akadémia valamelyik rendezvényén vagy éppen az Ünnepi Könyvhéten. Azt korábbi könyveiből (Válogatott szorongásaim, Még mindig szorongok, Már egyáltalán nem szorongok, de teljesen be vagyok…) is tudjuk, hogy szeret és és tud szorongani. Az elmúlt évek fejleményei pedig okot adtak arra, hogy ezt a képességét gyakorolja.
A QR-kódoktól függő privilégiumok egy veszélyes és félelmetes lehetséges jövőt vetítenek elénk. A gondolkodás és az egészséges szkepticizmus feladását jelenti, amikor a korábban önállóan gondolkodó emberek hisznek a magukat tényellenőröknek kikiáltó másik embereknek, és nem ők maguk járnak utána a dolgoknak.
De a pénz teljes virtuálissá válása sem feltétlenül megnyugtató. A mesterséges intelligencia előretörése pedig többek között mintha felszámolná a humort, az iróniát, a szarkazmust. De lehet, hogy ehhez még ChatGPT sem kell. A közösségi médiában mintha kikapcsolna az emberek egy részének a humor-detektora. Az irónia pedig még ennél is nehezebb eset. Ha nincs összekacsintás, nehéz megállapítani, hogy mit is gondol komolyan a beszélő.
A Parát olvasva néhol hangosan felröhög az ember (az Amszterdam–Brüsszel expresszvonat utasai énrám néztek nagyon furcsán). Máshol meg komolyan elgondolkodik. A szerző által adott használati utasításból egyetlen dolog hiányzik: próbálja meg elképzelni a kedves olvasó, hogy a szerző írás közben mikor kacsintott rá képzeletben a leendő olvasóra, mikor hallatott egy gonosz kis kacajt, és mikor parázott úgy istenigazából. A szórakozásból mit sem vesz el, ha ezeket valaki máshová képzeli, mint én.
Réz András: Para
Trend Kiadó, Budapest 2023
280 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3279 Ft,
e-könyv változat 2999 Ft
ISBN 978 615 646 9083 (papír)
ISBN 978 615 646 9113 (e-könyv)
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Egy különleges kapszulába zárt ápolónő. Egy kamu összeesküvés-elméleteket gyártó vlogger. Egy elveszetten kóválygó, nyugdíjas politikai káder. Észrevétlenül összefonódó sorsok. Réz András karcos hangú, humoros, szatirikus regénye a mind ködösebb múltról és a felénk settenkedő jövőről. Így volt, így lesz.
Vagy nem.
*A szerző használati utasítása a regényhez:
1. Ez egy szatíra. A nagyon-nagyon közeli jövőben játszódik, szinte már itt is van.
2. A szatírán még nevetni is lehet/szabad.
3. A regény meg nem történt események alapján íródott. Csak nem teljesen mentes a hasonlóságoktól…
4. Ha valaki a szatíra mögött érzelmes gondolatokat vél felfedezni, nem a véletlen műve.
5. A regény szerint remélhetőleg nem kell csodának történnie ahhoz, hogy megérezzük/megértsük, milyen szerteágazó szálak fűznek bennünket egymáshoz. Ha valaki mélyen hisz a magányban, ezt a tartalmat felkavarónak találhatja.