Posted by Mattyasovszky Brigitta
>Nyilván sokkal érdekesebb lenne, ha képzett szociológus írna erről tanulmányt — de most be kell érnetek az én néhány gondolatommal.
Hadházy tevékenységének van egy elméleti és egy gyakorlati “síkja”; utóbbinak még két külön “alsíkja” — ezek egymással is, és természetesen az elmélettel is összefüggésben vannak.
A gyakorlatban Hadházy kétféle dologgal foglalkozik: az egyiket ügyfeltárásnak, a másikat akciózásnak neveztem el.
A Hadházy által feltárt ügyekről szinte mindenki tud — ezekről csak annyit jegyeznék meg, hogy valójában nem mindig ő tárja fel őket (Hatvanpuszta “leleplezését” például szinte mindenki őhozzá köti, pedig az Átlátszó HÁ-nál sokkal korábban felhívta a figyelmet rá) — de sok neki köszönhetően került be a köztudatba.
Annyira nem mélyedtem el a témában, hogy pontosan tudjam, hány bűnesetet és milyen kézzel fogható eredménnyel tárt fel Hadházy. Az biztos, hogy sokat; ha pedig kézzel fogható eredménynek azt tekintem, történt-e érdemi változás, tehát hogy lett-e büntetőjogi következményük a feltárt bűneseteknek; illetve hogy a leleplezések hatására csökkent-e a mennyiségük — akkor azt mondhatjuk, hogy nemigen. Feljelentésnél tovább egyik sem jutott — tehát megtorlatlanul maradtak; és a számuk sem csökkent — bármennyire szörnyülködünk minden új esetben, hogy mekkora gazemberek ezek.
Amikor akciózásról beszélek, akkor olyasmikre gondolok. mint például a kordonbontás, például az egy hetes “kempingezés” a sajtószabadságért, vagy például az, hogy a többi országgyűlési képviselővel ellentétben — egy nappal később akarta letenni a képviselői esküt.
Ezeket maga Hadházy is jelképes cselekedeteknek tekintette; csak a tévészékház elé szervezett tüntetéstől remélt konkrét eredményt: hogy az bekerül az M1 adásába. Ezt nem sikerült elérni; illetve a tüntetésről tudósított a Híradó — de “besorolta” az addigi pedagógus-tüntetések közé: az a szó, hogy sajtó el sem hangzott a tudósításban, a sajtószabadság meg pláne nem. Hadházy ugyan felolvashatta a követeléseit a híradó kamerája előtt; viszont ez nem került adásba.
Mindent összevetve azt mondhatnám tehát, hogy Hadházy gyakorlati tevékenységének nem sok gyakorlati eredménye volt.
Viszont nagy hatással van a társadalomra; méghozzá mindkét “felére”!
A hatalmat bosszantja — nem kicsit: nagyon –, ez kiderült már Kövér kekeckedéséből az eskütétele körül; de még inkább a legutóbbi videóból, ami azt is leleplezte, milyen szánalmas véglények Orbán és a sleppje.
Az ellenzéki oldalon pedig hatalmas sikere van: sokak számára az ő tevékenysége testesíti meg az ellenzéki magatartást, sőt egyenesen őt tartják az egyetlen “igazi” ellenzéki képviselőnek. Hiszen nélküle egy csomó disznóságról nem tudnánk; ő megdolgozik fizetéséért, ő leglább csinál valamit — sőt többet tesz, mint az árnyékkormány és a pártok együtt. Mások benne látják az ellenzék alkalmas vezérét, aki mögé mindenkinek fel kellene sorakozni. Biztos, hogy mindenki találkozott már hasonló véleménykkel FB-on — sőt nyilván közületek sokan is így érzik.
Én ugyan mindezzel nem értek egyet, sőt őszintén szólva nem is értem (hiszen nem vagyok szociológus) de ettől még így van — és jól is van így; hadd lelkesítsen csak Hadházy minél több embert, hiszen ki tudja: hátha épp ez lesz majd egyszer az a bizonyos szikra, ami lángra lobbantja végre a társadalom ellenállását.
Gondolom, Hadházynak magának is ez célja; többször is elmondta-leírta: ha sokan, illetve elegen akarják, akkor lehet eredményt elérni.
Az viszont kérdéses, hogy Hadházy valójában mire lelkesít, mit tekint eredménynek, mit is akar elérni — és ezzel elérkeztünk a tevékenységének elméleti “síkjához”; erről írom meg a véleményemet legközelebb.