Posted by A 24.hu-n megjelent (és az Újnépszabadság által átvett) írás folytatása
Bojár Gábor
>Sokak szerint nyelvünk sajátos, az indoeurópai nyelvektől eltérő szerkezete segíti a matematikai gondolkodást. Ehhez nem tudok hozzászólni, én inkább történelmi okokat vélek látni. Egy gyerekkori élményemet idézném. Hat évesen kezdtem az általános iskolát és két hét után nagyapám megkérdezte, jó vagyok-e számtanból. Jó voltam, de miért fontosabb ez, mint más, kérdeztem vissza. Mert kétszer kettő az oroszoknak és a németeknek is négy, válaszolta két világháborút és két megszállást túlélt nagyapám. Ezért gondolom, hogy a matematika tisztelete talán a túlélését segíthette viharos történelmünk sok különböző kultúrájú nagyhatalmának megszállása során.
Mivel az informatika alapja a matematika, ennek köszönhettük, hogy a magyar programozók keresettek lettek. A rendszerváltás után pedig már nemcsak a programozóinkat keresték az informatikai világcégek, hanem kutató-fejlesztő központokat telepítettek Magyarországra. Így lett Budapest az otthona az Ericsson egyik legnagyobb fejlesztő központjának, és ha csak szűkebb környezetemben, a Graphisoft Parkban nézek körül, ott is sok nagy világcég kutató-fejlesztő központját találjuk. Több mint ezer szoftverfejlesztőt foglalkoztat nálunk Európa legnagyobb szoftveróriása, a német SAP, és 1998 óta nálunk van a világ legnagyobb szoftvergigásza, a Microsoft magyarországi vállalata is.
A közel száz informatikai kis- és nagyobb vállalkozás között a Graphisoft Parkban működik a digitális filmgyártásának technológiát fejlesztő, Hollywoodnak szállító DIGIC Pictures nevű vállalat, a félvezető-fejlesztést kiszolgáló amerikai Silicon Labs, vagy Európa második legnagyobb gyógyszergyárának, a Servier-nek egyetlen Franciaországon kívüli kutató-fejlesztő központja.
A hazai alapítású és világsikert elért magyar szoftvercégek fentebb említett első generációját is újabbak követték, legismertebbek a prezentációs szoftverével a Microsofttal konkuráló Prezi, a video-streaming technológia egyik vezetője a Ustream (ők az IBM része lettek) és a New York-i Nasdaq-on jegyzett LogMeIn. A bizalmas adatok biztonságos tárolását kínálja a világ erre érzékeny cégeinek a Tresorit, a Shapr3D nevű startup-vállalkozás pedig tableteken forradalmasítja a háromdimenziós tervezést.
De miért csak ennyi?
Ezek a példák jól hangzanak, de a szoftveripar lehetőségeit tekintve sajnos e sikertörténetek száma nagyon alacsony. Felvetődik a kérdés:
Esther publikált először az informatikai forradalom várható társadalomátalakító hatásáról. A kilencvenes években sokat járt Magyarországon, keresve azokat a vállalkozókat, akik ezt a páratlan kincset, a matematikai kultúrát üzleti sikerré konvertálják. De miért nem valósult meg Esther Dyson álma, miért csak ilyen kevés globális bajnokot talált Magyarországon?
Sokan abban látják ennek okát, hogy műszaki tudományos és matematikai kultúránkhoz nem társul elegendő menedzsment- és üzleti tudás. Ebben is lehet valami, de azt hiszem nem ez a fő ok, idézhetném nagy világcégekben felsővezetői karriert befutott honfitársaim listáját. Az az igazi baj, hogy a kincset érő oktatási kultúránk mára elolvadt. Nemcsak a korábbi magyar sikersztorikat nem követik újabb hazai alapítású informatikai startupok ezrei, de a multik is leálltak magyarországi kutató-fejlesztő bázisaik növelésével. Megkérdezhetjük őket miért, a válasz egyértelmű: ma már nem kapják meg azokat a jól képzett szakembereket, akiket egy-két évtizede még megkaptak. Nincs utánpótlás, közvetlenül is érzékelhető az oktatás züllése.
Egy rövid kitérőt tennék érzékeltetni, milyen hatalmas gazdasági lehetőséget hagyunk ki.
Ipar 4.0? Sokkal több!
2016-ban, a davosi Világgazdasági Fórumon hangzott el először a „Negyedik Ipari Forradalom” kifejezés, ezzel a címmel a Világgazdasági Fórum alapítója, Klaus Schwab könyvet írt, és azóta elterjedt az „Ipar 4.0” megjelölés. De azt hiszem Klaus Schwab tévedett, mint ahogy Neumann János is tévedett, amikor „gépnek” nevezte alkotását. Azt hitte, hogy gépének fő feladata a bonyolult számítások automatizálása. Hasonló tévedésben volt, mint Kolumbusz Kristóf, aki azt hitte, hogy új utat fedezett fel Indiába és élete végéig nem tudta, hogy sokkal többet, új világot fedezett fel. Neumann János is csak gyorsabban és pontosabban akart számolni, nem sejtve hogy gépének legegyszerűbb műveletével, a „compare”-rel, két bit összehasonlításával, hogy egyeznek-e, új világot fedezett fel. Ez az egyszerű művelet ugyanis az alapja a keresésnek, tehát a digitálisan tárolt szinte végtelen méretű információtömegben bizonyos minták beazonosításának.
Az első informatikai forradalom a homo sapiens által megvalósított szofisztikált információcsere, a tagolt beszéd megjelenése volt, mintegy negyven-, ötvenezer évvel ezelőtt. Ez tette képessé az embert viszonylag bonyolult szerszámok és fegyverek (kőbalta, dárda, nyíl, stb.) megalkotására, a beszéd révén tudott a hordáknál nagyobb és jobban működő törzseket megszervezni, ez tette a homo sapiens-t erősebbé minden más állatnál. Őseink azt is felismerték, hogy a megőrzött információ mennyire értékes, ezért élveztek az őskori törzsek öregjei kiemelt státuszt, mint az információ őrzői.
A következő informatikai forradalmat az írás, tehát az információ tárolásának fejlettebb módja hozta el, elérhetővé téve a generációk által felhalmozott információt, időbeli és térbeli korlátok nélkül. Az írás nyomán civilizációk és birodalmak születtek. A nemzedékek gyűjtötte és írásban megőrzött információ révén a tudás kumulatívvá vált és bekövetkezett az úgynevezett „információrobbanás”, már a kétezer évvel ezelőtti alexandriai könyvtár félmilliónyi kötetét sem lehetett könnyen feldolgozni. Ez a kihívás hozta el napjaink informatikai forradalmát, a digitálisan tárolható, akár végtelen mennyiségű információ feldolgozásának képességét. Ez a harmadik (digitális) informatikai forradalom igazi jelentősége, és azt hiszem, nem szakmai sovinizmus mondatja velem, hogy a „negyedik ipari forradalom”, vagy „Ipar 4.0” megjelölés alábecsüli napjaink forradalmának valódi súlyát.
Ezt hagyjuk ki!
Mivel az informatikai alapja a matematika, az informatikai forradalommal Magyarország előtt óriási lehetőség nyílt. Akár az ipari forradalmat is nézhetjük analógiaként arra, hogy nagy változásokkal járó időszakban hogyan tehetnek hagyományai győztessé egy nemzetet. A korábban nem túl gazdag Anglia úgy lett az ipari forradalom győztese, hogy előzőleg a nagy felfedezéseket követő gyarmatosítási versenyt nyerte meg. És a gyarmatosítási versenyben miért győzött, miért tudta legyőzni az előtte legsikeresebben gyarmatosító spanyol birodalmat? Arra gondolok (és elnézést a történészektől, ha ez túlzott egyszerűsítés), hogy talán azért, mert az angolok szigetországban élvén jobban tudtak hajózni, és volt egy kivételesen ügyes hajósuk, Francis Drake, aki legyőzte a náluk sokkal nagyobb spanyol armadát. Ehhez persze az is kellett, hogy legyen egy olyan uralkodójuk I. Erzsébet személyében, aki felismerte a lehetőséget, felismerte, hogy a nagy felfedezések után a világtengereken dől el a világ sorsa, ezért erőforrásait hajóhad építésbe fektetette.
Ma az ipari forradalomnál sokkal jelentősebb informatikai forradalomban az lehet győztes, aki világtengerek helyett a cyber-térben tud jól hajózni. A cyber-tér meghódítására alkalmas „hajóhad” pedig az informatika alapját jelentő matematika magas színtű oktatása. Az lehet most a győztes, akinek ebben vannak erős hagyományai. Ehhez persze az is kellene, hogy az uralkodó felismerje a lehetőséget.
Mostanában vállalkozási ismereteket oktatok fiatal vállalkozó-jelölteknek. Az egyik első órám arról szól, hogyan válasszunk piacot. Ne azt nézzük, melyik a legjobb piac, hol van egy „rés”, amit még nem fedezett fel senki, hanem azt, mi miben vagyunk jobbak versenytársainknál és ahhoz keressük meg a piacot. Nem érdemes egy nagy piacért küzdeni, ha abban mások jobbak lehetnek. Az sem baj, ha a mi tudásunkat értékelő piac nem nagy, kis piacon kisebb a tülekedés. Persze az a legjobb, ha a tudásunkat értékelő piac nagy. Magyarország a sors adományaként most kivételesen szerencsés helyzetbe került. A világ által elismert és csodált matematikai hagyományainkat a világ szoftverpiaca értékeli, ez nagyon nagy, és növekvő piac. Nagyobb, mint a gépkocsikba kerülő akkumulátorok piaca, még akkor is, ha az elektromobilitás rohamos terjedésével az akkumulátorok piaca is gyorsan nő. Továbbá ami az akkumulátorokhoz kell (nyersanyag, víz és rengeteg energia) abban semmi előnyünk nincsen. Az akkumulátor-technológiához nem értek, de innovációban, vállalkozásban és ezek finanszírozásában van tapasztalatom. Mivel még a jelenleg elérhető legmodernebb akkumulátorok kapacitása is jóval kisebb, töltési ideje pedig jóval hosszabb, mint amit a belsőégésű motorokhoz szokott felhasználók elvárnának, biztos vagyok benne, hogy világszerte kis- és nagyvállalkozások ezrei dolgoznak jobb megoldásokon, szinte korlátlan tőkével. Ennek pedig előbb utóbb lesz eredménye, és akkor a magyar adófizetők pénzéből mára már közel 1500 milliárd forint támogatással kistafírozott akkumulátorgyárak elavulnak.
De ha a versenypiacon történő (ezért inkább elkerülendő) állami beruházásoknál tartunk, akkor említsük meg a Vodafone megvásárlást (660 milliárd) és a Liszt Ferenc repülőtér visszavásárlási tervét is 1700 milliárdért. Ez összesen közel 4000 milliárd. Mennyi kellene ahhoz, hogy oktatási rendszerünk újra világszínvonalú legyen és ezzel kiaknázzuk az informatikai forradalom kínálta kivételes lehetőséget? Nézzük ezen elkerülhető beruházások folyamatos kamatterhét, hiszen mindegyik növeli az államadósságot. Jelenleg a 16%-os kamatot fizető inflációkövető államkötvényeket reklámozza az állam,
Címkép: FARKAS NORBERT / 24.HUBojár Gábor