Posted by Lévai Júlia
>Hír: A Mi Hazánk politikusa nemzeti színűre festette át a Tompa utcai padot.
„Ha valaki visszafesti, azzal nemzeti jelképet gyaláz meg” – állította Vékony Csongor.
Részlet a Svejk Orbániában című, folytatásos kelet-közép-európai rémregény aktuális fejezetéből:
– Itt a múltkoriban egy nemzetiszín pad volt – kísérli meg még egyszer a beszélgetést Bretschneider. –
Ott, ahol most egy szivárv…, ja nem: egy zöld-fehéret látok.
– Az igaz, kérem – mondja Palivec úr –, ott állt, azon a helyen, de mivel a galambok leszarták, hát
letettem a pincébe. Hiszen tudja kérem, esetleg valaki valamilyen megjegyzést engedhet meg magának és
kész a baj vele. Hát kell ez nekem?
Hamarosan Svejk lépett be, aki ennek a megjegyzésnek a kíséretében rendelte meg a barnasörét:
– Felcsúton gyászban vannak máma!
Ezután hármójuk hosszas beszélgetése következett, melynek egy pontján Bretschneider egyszer csak így
szólt:
– Svejk, jöjjön csak ki velem a folyosóra, ott majd én mondok magának valamit.
Svejk követte a detektívet a folyosóra, ahol aztán legnagyobb meglepetésére a söröző szomszéd
megmutatta a kétfejű szarkát (ez a titkosrendőrök igazoló jelvénye), és kijelentette, hogy őt letartóztatja és
azonnal bekíséri a főkapitányságra. Svejk úr megpróbálta felvilágosítani a detektívet arról, hogy ő nem
sértett meg senkit és hogy a detektívnek valószínűleg tévedni méltóztatott. Bretschneider azonban
megmagyarázta neki, hogy bizony Svejk egész sereg büntetendő kijelentést tett, amik közt a hazaárulás
bűne is alaposan képviselve van.
Aztán visszatértek a kocsmahelyiségbe, ahol Svejk a következő szavakkal fordult Palivec úrhoz:
– Volt öt söröm és egy virstli, kiflivel, most adjon nekem még egy szilvóriumot és aztán mennem is kell,
minthogy le vagyok tartóztatva.
Bretschneider megmutatta Palivecnek is a jelvényt, majd alaposan végignézve a kocsmárost, jelentősen
kérdezte:
– Maga nős?
– Igen.
– És tudja-e a felesége a maga távollétében az üzletet vezetni?
– Igen.
– Akkor rendben van, kocsmáros úr – mondja Bretschneider vidáman –, hívja csak be a feleségét és adjon
át neki mindent, minthogy estére eljövünk magáért is.
(Folytatása következik)