Posted by Szegedi László
Madarat lehetett volna fogatni Lajossal. Érezte, boldog.
Élete delelőjén, két válóper után maga sem gondolta volna, hogy
megtalálta az Igazi Gyönyörű Lányt.
Régi ismeretség volt, majd véletlen találkozás és ismét szerelembe
esett.
Előtte sokat beszélgettek, de csak cseten. Felfejlődött a kapcsolat, egy
hét után már telefonon is naponta, órákig.
– Ki hitte volna, hogy ez velem még megtörténhet – morfondírozott Lajos
elolvadva az Igazi Gyönyörű Lány bájától, közvetlenségétől.
Lajost a lány meghívta vendégségbe. Háromszor.
Pazar vendégség, ettek, ittak, jókat dumáltak, csókolóztak is, az Igazi
Gyönyörű Lány hagyta magát simogatni, szóval Lajos beszédült Ámortól,
tovább nem jutottak.
Aztán egy napon, levél érkezett. Cseten. Az Igazi Gyönyörű Lány írt:
„Kedves Lajos! Kérlek, fizesd ki a nálam vendégségben általad
elfogyasztott dolgokat, mert nincs pénzem!”
Tételes felsorolás következett, bankszámlaszámmal.
Dühből utalt, elkeseredett méregből, csalódottan, többet is, mint kellett
volna. Majd eszébe jutott az is, hogy kikotyogta mennyit keres, és mikor
kap fizetést.
Ez pont aznap volt. A Fizetésnapon.
Átment a pénz.
Telefon pittyeg, a lány írt:
– Azért szeretsz még? A válasz egyértelmű, de rövid volt.
– Nem.
Címkép: Google képkereső